Krisztián két aktuális slágerrel kapcsolatban is küldött nekünk nyelvi jellegű kérdéseket. Elsőként Radics Gigi számát, az Úgy fájt vesszük közelebbről szemügyre. Krisztián a következőket kérdezi a dalszöveggel kapcsolatosan:
Radics Gigi leghíresebb dalában (Úgy fáj) ezek a mondatok szerepelnek:
„Lehet hogy túl korán, De azon a délután, Egészen máshogy vert a szívem.”
„Nem akarok többé mégsem várni, Letagadnám százszor, de úgy is látni.” Ezekről mit gondolnak Önök, helyesek-e így: „de azon a délután” és „nem akarok többé mégsem várni”...?
Hogy egy dalszöveggel kapcsolatosan mit jelent a helyesség, talán még kevésbé tudhatjuk megmondani, mint hétköznapi, prózai szövegek esetében. Egy dalszöveg akkor lehet „helyes”, azaz a kommunikációban megfelelő, ha a közönség számára közvetíti azt az érzelmet, azt a mondanivalót, azt a hangulatot, amit a dalszerző és/vagy az énekes ki akart vele fejezni. Tudjuk jól, hogy a lírai műfajokban – legyenek azok akár populárisak, akár az úgynevezett magasirodalomba tartozók – sokszor lazábban érvényesülnek a nyelvi konvenciók, illetve a szerzők tudatosan is eltérhetnek a nyelvi normától. (Ennek a gesztusnak is értelmet, funkciót szoktunk tulajdonítani művészi szövegek esetében.)
Bárd – Neki mindent szabad? (John Martin festéménye; 1817) (Forrás: Wikimedia Commons)
Gondoljunk csak Arany János Walesi bárdok című balladájának szokatlan szórendű mondataira: „Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba velszi bárd...” Nem szoktuk kifogásolni Arany mondatának a szintaxisát, miközben a szórendje nem éppen köznapi. Tudjuk, hogy a rím, a ritmus, a prozódia mind-mind befolyásoló tényező egy lírai szöveg megszerkesztésekor. Ha szépirodalommal van dolgunk, a helyesírási, ragozási kérdésekben is enyhébben ítélünk, mint egyébként...
Sokan gondolhatják most magukban, jó, de a szépirodalom az más, mint a sláger! Mi azonban úgy gondoljuk, ilyen szempontból nem más. Ha a nyelvtani furcsaságoknak értelmet, jelentést tudunk tulajdonítani, akkor azoknak ugyanúgy létjogosultságuk van. Nyelvészként legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy milyen érdekesen tér el a dalszöveg a köznyelvi normától. De valóban eltér-e Radics Gigi dala a normától?
A Krisztián által idézett egyik részlet így hangzik:
Lehet hogy túl korán, De azon a délután, Egészen máshogy vert a szívem.
Itt valószínűleg azt lehet kifogásolni, hogy ahelyett, hogy azon a délutánon helyett azon a délután szerepel. Bevalljuk, számunkra ez egyáltalán nem tűnik furcsának. Egyrészt azért, mert a délután határozószó, s mint ilyen ragozás nélkül tölti be a mondatokban a határozói szerepet. Ragok akkor járulnak az ilyen szófajú szavakhoz, amikor szófajváltáson mennek keresztül, és főnévvé válnak: Csak azt a délutánt éljem túl! Az idézett dalszövegben azonban a délután időhatározó, így mondattani szerepét mindenféle rag nélkül betölti. A zavart az okozhatja, hogy előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel (azon). Ezeket egyeztetni szoktuk az utánuk álló főnévi szerkezettel: azon a hajón, abban a kalapban, arra a fára stb. Jelentése, mondattani szerepe alapján tehát nincs szükség a ragra, a kijelölő jelzős szerkezet miatt azonban formailag mégis kitehető. Ez a két elv ütközik össze akkor, amikor választunk a két alternatíva között.
De előfordul-e máshol is ez a szerkezet? – A Magyar Nemzeti szövegtárban nyolc találatot kaptunk rá; a források között erdélyi és magyarországi szépirodalmi, magyarországi tudományos és sajtónyelvi szövegek szerepelnek; ilyen példákat találunk:
„Anyám is elkocogott azon a délután, aztán nagyon keserű arccal érkezett haza.” (Gobby Fehér Gyula: Ítélj meg engem)
„De Tibor azon a délután is velük volt, mikor Erzsi néni, az a hatalmas, kövér nő, aki ennivalót adott nekik és mindig csak kedvesen beszélt velük, hóna alá kapta Spitzeréket.” (Mándy Iván: Tibor)
A szerkezet tehát nem mondható elterjedtnek, de teljesen egyedinek sem.
Azon a délután (Forrás: Wikimedia Commons / Bernal Saborio / CC BY-SA 2.0)
Krisztián másik kérdése a refrénben szereplő „nem akarok többé mégsem várni” szerkezetre vonatkozott. Azt gyanítjuk, hogy itt a szórendet kifogásolja a levélíró. Tény, hogy lehetne más szórenddel mondani, hétköznapi nyelven például így:
Nem akarok többé várni.
Mégsem akarok többé várni.
Csakhogy a magyar nyelvben nem ritka ez a fajta „kettős tagadás”, amit É. Kiss Katalin nyelvész például negatív egyeztetésnek nevez – hangsúlyozva, hogy nem arról van szó ezeknek a szerkezeteknek az esetében, hogy kétszer / többször is tagadnánk, hanem arról, hogy a tagadó mondatban bizonyos szerkezeteken meg kell jelenjen a tagadás jelölője.
Senki nem jelent meg.
Semmi sem zavart.
Nem adta el sem az autóját, sem a házát.
Nem akarok sem várni, sem elmenni.
Láthatjuk tehát, hogy több tagadó elem megjelenése ugyanabban a mondatban nem okoz problémát. Radics Gigi dalszövegében másféle szerkezet szerepel, azt azonban a fentiek alapján nem tekinthetjük hibásnak. A dalszöveg értelmét tekintve úgy érezzük, hogy itt elsősorban a fokozás eszköze a két tagadás használata. A beszélő zaklatott, türelmetlen érzelmi állapotát van hivatva érzékeltetni. Azt sem mondhatjuk tehát, hogy pusztán a szótagszám vagy a prozódia miatt lenne szükség valamelyik „töltelékelemre”.
Legközelebb Wolf Kati egyik slágerét vesszük elő szintén Krisztián kérdése nyomán.
"Gondoljunk csak Arany János Walesi bárdok című balladájának szokatlan szórendű mondataira: „Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba velszi bárd...” Nem szoktuk kifogásolni Arany mondatának a szintaxisát, miközben a szórendje nem éppen köznapi."
Amennyire tudom, kb. ugyanez elmondható a klasszikus latinra is. Azt mondják, a szórendje teljesen szabad, ami ugye megtévesztő, hiszen egy kreált irodalmi nyelvről beszélünk. Az anyanyelvként használt latin szórendje jóval kötöttebb lehetett, mint az irodalmié, de ez minden más nyelvre igaz, így természetesen a magyarra is.
(És persze tudnék a spanyol irodalomból és dalokból is rengeteg példát hozni a nyakatekert szórendekre, de mivel úgysem érdekelne senkit, ezért inkább kihagyom.)
2hun2014. szeptember 23. 20:31
nem akar többé mégsem várni azaz 1. a tettek mezejére lép, nemvárakozik 2. nem várásra adja a fejét
délután : deliutün napdeliutighün
3hgyi2014. szeptember 23. 21:53
Az "úgy se" használata olyan szövegkörnyezetben, ahol az "úgyse" lenne indokolt, nem zavarja senki szemét? Vagy ez csak a beküldő figyelmetlensége?
@ViktorK: Kérlek. Néhány, ami per pillanat most eszembe jut:
De mil héroes la patria aquí fue 'Ezer hős hazája volt itt' (birtok és birtokos felcserélve, mondat végi ige; a szokványos ez lenne: "Aquí fue la patria de mil héroes") -- Mexikói himnuszból.
No ruerdes mi nombre / o si un día fui qué 'Ne emlékezz a nevemre / vagy ha egy nap voltam-e valami' (itt épp a kérdőszó cserélt helyet az igével, mintha magyarul azt mondanánk, hogy "Vagy ki?").
De a legjobb gyöngyszem, amivel eddig találkoztam, az ez (az Hymno de Riego -- Spanyolország köztársaság kori himnuszából):
El mundo vio nunca / A világ nem látott soha
Más noble osadía / Nemesebb vitézséget
Ni vio nunca un día / Nem is látta soha egy nap
Más grande el valor / A bártorságot nagyobbnak
Que aquel que, inflamados / Mint azon, melyen lángolva
Nos vimos del fuego / Találtuk magunkat a tűztől
Que excitara a Riego / Mely buzdította vala Riego hadvezért
De Patria el amor / A haza szeretetére.
7Sultanus Constantinus2014. szeptember 24. 14:48
@ViktorK: Eszembe jutott még egy gyönygszem ("Las cintas de mi capa" c. sp. népdal első két sora):
Cual las olas van amantes a besar / las arenas de la playa con fervor
'Ahogy a szerető hullámok fogják csókolni / hévvel a tengerpart homokját'
(Szó szerint: 'Ahogy a hullámok fogják szeretők csókolni...')
@ViktorK: "Ma inkább" – na épp ez az: itt az egész rendszer egy régebbi állopotot tükröz (és most ilyen szempontból mindegy, hogy a shakespeare-i szövegek vajon már a megírás korában is archaizálóak voltak-e). Tehát arra gondolok a példáid kapcsán (bár ez csak laikusi megérzés), hogy egy olyan nyelvállapotban, amikor még jobban hasonlított egymásra az angol és a német (ld. thou, E/2 -st végződés), akkor bizonyára még a szórend is "németesebb" volt, így könnyen el tudom képzelni, hogy az ilyen "korú" szövegben éppen az a normális nyelvtanilag, ha a segédigés (tag)mondat végére kerül az ige.
(De nem ismerem a teljes angol szövegeket: ha azokban általában nem így van, és valóban ezek lógnak ki a sorból, akkor némileg "visszaszívom", bár akkor is igaz lehet belőle az, hogy az adott normától való eltérés nem a nyakatekertség irányába megy, hanem egy kicsit még jobban illeszkedik abba a bizonyos korábbi állapotba. Magyar példával: ha "innék egy pohár vizet" helyet isznék-et találnék írni, az a nyakatekertség felé menne, ha innám-ot, akkor meg a korábbi nyelvállapot felé – mindkettő ugyanolyan mértékben lehet furcsa egy mai olvasónak.)
11bm2014. október 2. 11:39
@hgyi: De, feltűnt az is. Egyébként van benne "úgy sem" is: :-)
"Ragok akkor járulnak az ilyen szófajú szavakhoz, amikor szófajváltáson mennek keresztül, és főnévvé válnak: Csak azt a délutánt éljem túl! Az idézett dalszövegben azonban a délután időhatározó, így mondattani szerepét mindenféle rag nélkül betölti. A zavart az okozhatja, hogy előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel (azon). Ezeket egyeztetni szoktuk az utánuk álló főnévi szerkezettel: azon a hajón, abban a kalapban, arra a fára stb. Jelentése, mondattani szerepe alapján tehát nincs szükség a ragra, a kijelölő jelzős szerkezet miatt azonban formailag mégis kitehető."
Na de: ha "előtte egy úgynevezett mutató névmási kijelölő jelző szerepel", akkor nem az-e a helyzet, hogy már "keresztül ment a szófajváltáson", így tehát egyeztetni kéne mégiscsak? "Mondattani szerepe alapján tehát szükség van a ragra", nemcsak "formailag", hanem a megtörtént szófajváltás miatt is? Nemde?
Ha határozószó maradt volna, akkor nem "azon" lenne előtte, hanem mondjuk "akkor délután".
Nem szeretném a titokzatos „Jánosi” nevű dalszövegíró vérét venni :-) – meg azt is értem én, hogy MNSZ, meg hogy ha műalkotás akkor pláne bármit lehet –, csak annyit szeretnék, hogy ha már ennyire elemezzük, akkor ne magyarázzuk ki a megmagyarázhatatlant, hanem mondjuk rá nyugodtan, hogy ez tényleg nem kóser így, de művészi szabadság van, és a kedves szövegíró úgy döntött, hogy bár bántani fogja a szerkezet a hallgatók jelentős részének a fülét, ő csakazértis így hagyja, mert így jött ki rím meg a szótagszám, és nem hajlandó "szebbre" fogalmazni, akkor lelke rajta, joga van hozzá.
Amennyiben tévedtem a szófajváltós fejtegetésemben, akkor elnézést.
13Krizsa2014. október 2. 18:07
@bm: Az IND és FN nyelvészet nem foglalkozik a szófajok váltásaival. "Művészi szabadság" nélkül sem.
S ha a hivatalos nyelvészet mindössze párezer évre következtet vissza - azon az alapon, hogy ők csak a LEÍRT szövegeket veszik komolyan - már ahol léteznek ilyesmik - és azok max. 6ooo évre visszamenőleg léteznek.
LEGALÁBB azt vennék komolyan - DE még annyit SEM),
akkor mit várunk tőlük...
Pedig a legrégibb nyelvek mind tanúskodnak...
A francba - hogy nem ismerik el többnek, mint bizonyítottan 1ooo évesnek, feltételezetten 3ooo évesnek a magyart. HAGYNÁK OTT!
És vizsgálnák csak a biztosan még sokkal régebbi finnt (írásuk még 4oo éve sem volt? az se végzetes baj! Vizsgálnák a finn MAI NYELVÉT! A finn gyönyörűen archaikus maradt, s a mai napig az is.
Meg mjég a "csak" 4ooo éves hébert kutatnák! (Ahol irás és minden, ami szem-szájnak ingere - fennmaradt.)
E két nyelv (még a valóban ősi magyar nélkül is) - mindent elárul.
De a finnt (sem) ismerik el gyöknyelvnek és tudományos szinten nem is vizsgálják.
A bármelyik sémi nyelvet, még a legújabb arab gyöknyelvet is hermetikusan kizárták az IND-FN nyelvészetből.
Olyan, hogy GYÖKNYELVÉSZET - nem is létezik nekik.
HUSZON-nemtudom hány arab országnak szerintük nincsenek egyetemei? - nincsenek önálló (engem, Krizsát megelőző) gyöknyelvészetük sem?
Tehát a sémi nyelvek, a 28o millió "fenti" (Közel-Kelet) és ki tudja hány további millió afro-sémi beszélője az IND nyelvészet számára nem létezők ... az ész megáll.
Mikor pont az AFRO-sémi nyelvek alkották olyanra "fenti"-sémieket is, az EU proto-előző-szubsztrátnyelvet is,
a KM eredetű szláv-magyart is),
a görög-latin - és újlatinokat is - olyannak, amilyenek lettek.
Az IND-finnugor történeti nyelvészet - teljességében amatőrizmus. Tudománytalan dolog.
„S ha a hivatalos nyelvészet mindössze párezer évre következtet vissza - azon az alapon, hogy ők csak a LEÍRT szövegeket veszik komolyan” Már egyszer kiderült, hogy fogalmad sincs, mit jelent egy nyelvtörténeti adat előtt a csillag. Elárulom: azt, hogy kikövetkeztetett alak, aminek nincsen írásos nyoma.
Amikor az IND-FN nyelvészet utólagosan megállapítja, hogy egy angol, vagy akármilyen szó több szófaji funkciót is elláthat, az már csak a mai nyelvállapotnak, a felszínnek - az archaikus nyelvtanok ismerete nélküli - vakargatása.
A csillagos: "kikövetkeztetett" alakokat olyan érvek alapján álmodták meg az IND nyelvészek, amelyek amatőr (oknyomozás nélküli) érvek - ezért teljességükben elfogadhatatlanok.
Már énelőttem is elfogadhatatlanok voltak, kritika alá estek a csillagos alakok. Sőt a FN nyelvészet is védekezik, hogy nem is muszáj figyelembe venni őket, mert a FN nyelvészet nélkülük is megállna a lábán.
Például fogalmuk sincs a hangváltozások KRONOLÓGIAI sorrendjéről. Arról, hogy a később megjelenő hangváltozások, pl. D (vagy S, Sz) az életben nem változhatnak vissza pl. az ősi T-re, csak fordítva.
Hogy a (finn) T-S-D hangsor, bár az időrend helyes volna, mégsem változhatott a magyarban "csak úgy" Z-re. Mert a sorrend T-D-S/Sz (C, Cs is lehet), ugyanennyi értelem változás lehetősegét rejti magában. Amiket, az archaikus nyelvtanok ismerete nélkül, nem tudtak, eszükbe se jutott, végigkövetni...
...mielőtt azt a gyerekes megállapítást tették, hogy a finn veSI (vette / vede), mint egy hozzánk átrepült kisangyal, a magyarban VÍZ-re változott. Pláne, hogy a finn ves-i nem is főnév, hanem egy "ige" értelmű archaikus MELLÉKNÉV volt. Mivel minderről nincs tudomásuk, a melléknév alakú ige Í magánhangzójával trükkösködtek, hogy ha I van a szó végén, akkor az S hang Z-re változhat. (A kéz szó esetében is.)
A finn vesi tehát ott és akkor? egy veszi / vevő - viszi / vivő értelmű szó volt - s ez MA már tényleg a víz főnevüket jelenti.
A magyar VÍZ eredeti értelme azonban már régen "elmászott" és vezet volt. Már akkor is az a vízfolyás volt, ami vezet? ezt nem tudjuk biztosan, csak azt, hogy ma valóban a VÍZ főnevet jelenti.
16aphelion2019. július 5. 12:38
@Sultanus Constantinus: "No ruerdes mi nombre / o si un día fui qué 'Ne emlékezz a nevemre / vagy ha egy nap voltam-e valami' (itt épp a kérdőszó cserélt helyet az igével, mintha magyarul azt mondanánk, hogy "Vagy ki?")."
Szerintem itt a qué nem kérdőszó hanem határozatlan névmás szerepében figyel ott, szóval köznyelvre lefordítva "si un día fui algo" lenne. Szóval nem helycsere hanem szerepcsere ;)
17Sultanus Constantinus2019. július 5. 13:02
@aphelion: (Most veszem csak észre, hogy elírtam "recuerdes"-t...)
"Szerintem itt a qué nem kérdőszó hanem határozatlan névmás szerepében figyel ott, szóval köznyelvre lefordítva "si un día fui algo" lenne. Szóval nem helycsere hanem szerepcsere ;)"
De ilyen nincs, az teljesen agrammatikus lenne. A "que" hangsúlytalan és kötőszóként viselkedik, vagyis előtte és utána is kell valaminek lennie. Tehát ebből következik igazából, hogy egyedül csak a qué állhat. Megjegyzem, sok értelme így sincs, de a spanyol dalszövegeknél néha eléggé tágan értelmezik a "költői szabadságot".
18Sultanus Constantinus2019. július 5. 13:16
@Sultanus Constantinus: Azon gondolkozom, és így talán még igazad is lehet, hogy ez egy befejezetlen mondat (ellipszis), és az lenne, hogy "o si un día fui que [fui]" -- ’vagy az voltam-e egy nap, ami [voltam]’; ugyanis több helyen a "que" helyett "quien" van (de az énekben egyértelműen "que" és nem "quien"). Mert utána meg ez következik:
"No pienses en nada que quizá nunca fue"
’Ne gondolj semmire, ami talán sosem volt az’
és így együtt már több értelme van talán.
19aphelion2019. július 5. 14:41
@Sultanus Constantinus: Én először arra gondoltam, hogy qué akar ott állni, csak nem "mi" hanem "valami" jelentésben (mint ahogy más nyelvekben, mint pl a német vagy az ógörög, ez gyakran előfordul, bár a spanyolra pont nem jellemző). De meghallgatva a számot én is inkább arra hajlok hogy elliptikus mondat: si un día fui que [estuvimos juntos / me amabas / ... / vmi ilyesmi]
20Sultanus Constantinus2019. július 5. 15:10
@aphelion: Nálam az örök "kedvenc" az "Unidos siempre me quisiera quedar", ami totálisan helytelen nyelvtanilag, a spanyol anyanyelvűeket valahogy mégsem zavarja. Az "unidos" ugyanis többes, a "me" és a "quisiera" viszont egyes szám, tehát ez a mondat olyan, mintha magyarul azt mondanád, hogy "Együtt szeretNÉK maradnUNK" (sőt, kb. szó szerint ezt jelenti).
21aphelion2019. július 5. 16:13
@Sultanus Constantinus: Ezt én úgy értelmezem, hogy "azt szeretném magamnak, hogy együtt maradjunk". Így nyelvtanilag okés, csak a szórendje unortodox kissé 😄
Viszont közben rájöttem, hogy az un día fui meg az un día fue az nem ugyanaz (ezt a kettőt mindig keverem...) Viszont ha fui van abban mondatban, akkor nem a nap volt, hanem én voltam...és akkor a qué-vel majdnem értelme is lenne, csak akkor meg minek van ott az a si...áááh feladom megyek haza jóhétvégét 😂
22Sultanus Constantinus2019. július 5. 18:56
@aphelion: Most, hogy mondod, a "me quisiera siempre quedar unidos", ha úgy elemezzük, hogy a "siempre quedar unidos" a tárgy, akkor még jó is lehet. De nyakatekert ez így mindenhogy.
Igen, a fui és a fue (fué) valóban nem ugyanaz (E/1. fui, E/2. fuiste, E/3. fue, T/1. fuimos, T/2. fuisteis, T/3. fueron).
