Hajós népek voltunk valaha, de nem utaztunk egy hajóban.

A szél, és a vitorla fogalmak összefüggnek.

Az angol SAIL 'vitorla' ugyanaz, mint a magyar SZÉL.

A mi VITORLA szavunk pedig az ugyancsak 'szél' jelentésű szláv VITROval rokon.

Most sem közösködünk, hanem megköveteljük az eleinknek járó tiszteletet.

Ahha! Ha mederinek szabad, akkor nekem is.

Az euro-szlávok egyszerűen azonosak voltak a kárpát-medencében őshonos magyarokkal, vagyis sokezer évvel ezelőtt még közös kárpátnyelven beszéltek.

A B/V meg egyszerűen változó hang Eurázsiában. Vagy lehet, hogy az ausztrál bennszülötteknél is? - azt nem tudom.

A változó hangok a nyelveken BELÜL is változnak, nyelvek között is változnak, tehát sem szomszédolásra, jövevényszavakra, sem pedig nyelvrokonságra nem lehet következtetni belőlük:-))).

A héber loa = kráter - LŐ, laba = láva (LÉ, LEVE),

libá = lobbant (LEBEG, LIBEG, LOBOG - flektálás!)

laván = fehér (a kráter, vagy bármilyen tűz fölött libegő-LEVEGŐ). Na, megvan a fele a finn-magyar rokonságnak és még hátravan 900 oldal a könyvemből.

Ja, azt még nem is mondtam: már a szlovák magyarok is olvassák a Gyöknyevészetet.

A hajók mozgó levegőben (szélben) lebegő ("levegős") vitorlája jut eszembe a "lebegő/ levegő" szavakról egyrészt, másrészt a "vagyogat"-ot mondjuk úgy is, hogy "leveget" (a lenni igéből)..

Mivel az országban jelentős volt a szláv származásúak aránya,

egyszerűen arra gondolok, hogy "felcserélésre késztethetett valakit/ valakiket", hogy a szláv "v"-hangot magyar (latin) "b"-vel írjuk.

Ha egy szláv származású ember rendszeresen "lecserélte" olvasáskor a "b"-t és "v"-vé "alakította", akkor a "lebegős vitorlát" "levegős vitorlának" mondhatta.

Ez viccesnek tűnik, de ha belegondolok, hogy a "libeg" azt jelenti, hogy egy vagy több ponton rögzített lágy valamit (pl. vitorlát) fúj a szél, a "lebeg" azt jelenti, hogy a szél/ szellő felkapta a lágy valamit, és a levegőben "vagyogat" vagy "leveget" ("lebeget" ha a v=b írásban) a lobog pedig a tűzre vonatkozik, szinte ingerlő lehet a "b-v", "v-b" csere..

Létező "szóbokrunk:

a "libeg /lebeg/ lobog"

szerintem arra utalhat, hogy a "lebeg(ő)" meggyökeresedett, régi kifejezés.

A "lebegő levegő" kifejezés abban az esetben, ha a lebegő "valamit" (levegőt) az új (szlávos) kifejezéssel jelölöm, akár meg is gyökeresedhetett, és "lecserélhette" a korábbi elnevezést mikor divatba jött.

Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lehetett a levegő korábbi neve?

Megint csak a vitorlás hajó példája jutott eszembe.

"MIkor viharos szél fúj, azt mondják, "EReszd le a vitorlát!" Mikor nem fúj a szél eléggé azt mondják, "ERnyednek a vitorlák." Mikor fújni kezd a szél, "ÉLednek" a vitorlák, ELőre halad a hajó, ERőre kap, és időre beÉR a kikötőbe."

Ebben a szövegben fellelhető egy másik "szóbokor": ER/ ÉR// -EL-/ ÉL.

Az "ER" önállóan nem, de toldalékokban "embER, medER, kendER stb." vagy késztetéspárokban "EReszt/ ERed(t)", "ERnyeszt/ ERnyed(t)" és pl. az ERdő (ahonnét a levegő ered()) szóban megtalálható.

A mozgó levegő "szél", ha pusztító, akkor azt mondjuk "ERős" vihar van.

Ha egy hegy tetején jó friss a levegő, azt mondjuk," ERős itt a levegő"..

Gyakran érezzük, hogy a mozgó levegő "hozzánk ÉR"..

Arra gondolok, ahogyan a latinban (aero = levegő), a magyarban is hasonló, "ER" volt a levegő neve, melyből a magyarra jellemző toldalékolással létrejöttek az "erő", "erős" kifejezések.

A szlávos "levegő" változat divatossá válhatott és kiszoríthatta a korábbi, rövid "ER" szót.

A "levegő"-nek nincs egyértelműen szóbokra, csak ha megengedjük a b=v cserét, ezért gondolom újkeletű szavunknak.