Bár mi magyarul a sakálhoz hasonlítjuk a fülsiketítő üvöltést, a hiéna is bízvást pályázhatna egy sikítási verseny első helyére. Ha már az állatvilág szépe címet nem nyerhetik meg ezek a jellegzetes hangú dögevők, legalább a sikolyuk miatt foglalkozzunk velük. Már csak azért is, mert mint kiderült, eszelős nevetésre emlékeztető hangjuk fontos hírekről tájékoztatja azt, aki kihámozza belőle a jelentést.

Vajon ki hol áll a rangsorban? (Forrás: MTI/H. Szabó Sándor)

Egy friss kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a hiénák hangja nem kevesebbről, mint a hiénatársadalomban betöltött szerepekről árulkodik barátnak és ellenségnek egyaránt. A Daily Mail cikke arról számol be, hogy amerikai tudósok egy csoportja huszonhat hiéna csoportstátuszát és korát hasonlította össze az általa kiadott hangokkal. Azt találták, hogy az állatok életkora kideríthető az üvöltéséből. A fiatalabb állatok például az idősebbekénél magasabb, gurgulázó hangot hallatnak. De ugyanígy kideríthető az is, ki van alárendelt szerepben és ki magasabb „pozícióban”. Ez utóbbira az ugatás gyakoriságából lehet következtetni: az előkelő, domináns nőstények hangja szűkebb hangtávolságon mozog a többiekénél.

A csoportban betöltött szerepekről és az életkorról való tájékoztatás igencsak fontos például a táplálékelosztáskor. A kutatást vezető Dr. Frederic Theunissen, a Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint így könnyebben felállítható egy rangsor a préda körül, és egyszerűbben megszervezhető az élelem megszerzése is a falkában.

Persze ettől kézenfekvőbb céllal is nekifognak a sikítozásnak az összetéveszthetetlen dögevők: ha például egy oroszlánnal kerülnek szembe, így kiáltanak segítségért a falka többi tagjának. Egyedül ugyanis nem sokra mennének egy oroszlánnal, de csoportban már komoly ellenfélt jelentenek neki. És bár vadászatban aligha kelhetnek versenyre az állatok királyával, ők maguk sem szorulnak segítségre, ha alkalmanként le kell vadászniuk egy-egy gazellát vagy zebrát.