Érdekes grafikont közölt a Grammar.net arról, hogy Amerikában melyik az a tizenöt szó, amit a leggyakrabban írnak le helytelenül. A 2010-es év statisztikái alapján összeállított adatsor szerint a győztes nyelvi elem a their (’övék’) szó, amit a leggyakrabban thier alakban írnak le helytelenül. Mondhatjuk, hogy nem csoda, hiszen az angol helyesírás és a kiejtés igen távol állnak egymástól. Sokkal kevesebb a hasonlóan ejtett és írt szó az angolban, mint a magyarban. És sajnos még csak olyan egyértelmű szabályok sincsenek a betűkombinációk kiejtésére, amilyeneket megtalálunk például a franciában vagy a németben. Az angolban ugyanazokat a betűkombinációkat hol így, hol úgy kell kiejteni. Erről szól G. B. Shaw-nak az a vicce, hogy hogyan kell angolul kiejteni a ghoti-ként leírt szót. Hát úgy, ahogy a fish (ejtése: [fis]; jelentése: ’hal’) szót, hiszen az angol a gh-t időnként [f]-nek ejti, mint például az enough (ejtése: ináf, jelentése: ’elegendő’) vagy a tough (ejtése: taf, jelentése: ’kemény’) szó végén; az o-t néha [i]-nek ejti, mint például a women (ejtése: vimin; jelentése: ’nők’) szóban; és a ti-t pedig többször [s]-nek, például a nation (ejtése: nésön; jelentése: ’nemzet’) szóban. De ne higgyük azt, hogy mindez teljesen alaptalan tréfa.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Felkészülve a legrosszabbra, lássuk a 15 leggyakoribb angol helyesírási hibát – típus szerint csoportosítva. A csoportosítás talán arra is választ adhat, hogy mi lehet az oka a tévedéseknek.

Az első típus esetében az ei vagy ie betűkombinációk felcserélése a hiba. Ebbe a csoportba tartozik a listáról a győztes their (thier írásmóddal),  a believe (’hisz’) szó (beleive írásmóddal) és a received (’kapott’) (recieved írásmóddal). Ezeknél a hibáknál a legegyszerűbb magyarázat a véletlen elgépelés, amit azonban nem könnyű észrevenni, hiszen a kiejtéstől így is, úgy is eltérnek. Egy másik magyarázat lehet, hogy például a listában szereplő receive [riszív] és a believe [bilív] nagyon hasonlóan hangzanak, ugyanazok bennük a magánhangzók, mégis ellenkező sorrendben szerepel bennük az ei/ie kombináció.

A because (ejtése: [bikaz]; jelentése: ’mert’) szó becuase-ként való leírása szintén a magánhangzós kapcsolatok körüli zűröket tükrözi. Itt is arról van szó, hogy a kiejtésben nem kettő, hanem egy magánhangzó hangzik (valami a-szerű hang), és mivel sem az ua-nak, sem pedig az au-nak nem tipikus kiejtése ez, a helyesírásban könnyű őket felcserélni. Itt is él azonban a teljesen véletlen elgépelési magyarázat.

Az angolban nincsenek hosszú mássalhangzók, a helyesírásban a mássalhangzót jelölő betűk megkettőzése általában azt jelzi, hogy az előtt álló magánhangzó rövid – de ez sem mindig kötelező. Nem csoda, ha ilyen jellegű hibákat gyakran követnek el az amerikaiak: egy betűt írnak kettő helyett, vagy fordítva. Az until ([antil]; jelentése: ’-ig’) szót sokszor két l-lel (untill) írják. Ennek kézenfekvő magyarázata lehet, hogy a szó írásmódjára hatással van a till szó írásmódja. Ráadásul ennek a két szónak nemcsak az alakja nagyon hasonló, a jelentésük is gyakorlatilag megegyezik, tehát logikus az az okoskodás, hogy akkor a két szó helyesírása is azonos. A top tizenötös listában ebbe a csoportba tartozik még a beginning–begining (’kezdet’) pár, illetve az occurred–occured (’megjelent, előfordult’) és a really–realy (’igazán, nagyon’) pár is. (Mindhárom esetben az első a helyes írásmód, a második pedig az, ahogyan a legtöbbször leírják helytelenül.)

Ghoti (Forrás: Wikimedia Commons / Edward Callaghan / CC-BY)

Az a hibatípus mindenkinek ismerős, amikor a szó nyelvtani elemzésének hiánya miatt írja valaki rosszul a szavakat. Magyarul ez elég gyakori: mondta helyett azt írjuk, hogy monta, mert nem vesszük figyelembe, hogy a mond a szótő és ehhez járul a  rag. Az angol listában ilyen hiba lehet a different–diffrent (’különböző’) pár, amelynek esetében, ha valakinek eszébe jut a differ (’különbözik’) ide, akkor könnyebben írja helyesen a belőle képzett melléknevet. Ugyanez érvényes a definitely–definately (’határozottan’) párra, ahol a helyes írásmódra rá lehet jönni az olyan hasonló szavak alapján, mint a definition (’definíció, meghatározás’).

Még ennél is érdekesebbek azok a hibák, amelyek épp azért keletkeznek, mert az író valamilyen nyelvtani ismeretet mozgósít, és ez vezeti őt félre. (Az ilyen típusú hibákat nevezik a nyelvészetben hiperkorrekciónak.) Ennek gyönyörű példája a listából a truly (’igazán’) szó truely írásmódja. Aki truely-t ír, tudja, hogy ez a határozó a true (’igaz’) melléknévből van képezve a -ly képzővel. Tévedése így nyelvtanilag csodálatosan alátámasztható! Kicsit más eset a behavior–behaviour (’viselkedés’) pár, ahol az a helyzet, hogy az -our végződés a brit írásmódnak felel meg több szóban is (és így az mondható a  régebbinek, hagyományosabbnak), míg az -or végződés az amerikai változat.

És végül – mivel minden nyelvtani vagy helyesírási kategorizációban kell, hogy legyen egy egyéb kategória is – következzenek a fentiekhez nem sorolható hibák a 15-ös listáról. Ilyen a which (’melyik, amelyik’) wich-ként való leírása, ami elképzelhető, hogy összefüggésben van a a szó végi h előfordulásával. Ugyanakkor az is igaz, hogy az összes angol kérdő, illetve mutató névmás – who (’ki, aki’), what (’mi, ami’), where (’hol, ahol’) stb. – wh betűkombinációval kezdődik. Egy biztos, itt nincs szó analógiakeresésről, szabályfelfedezésről. Ugyanígy egyéb kategóriás az a lot (’sok’) kifejezés egybeírása alot-ként.

A fenti példákból azt láthattuk tehát, hogy a helyesírási hibákat és az elgépeléseket nehéz megkülönböztetni egymástól. Utóbbiak teljesen véletlenek, előbbiek pedig időnként komoly elemző munkán alapulnak. Tehát semmiképp sem egyszerűsíthető le a helyzet, hogy puszta hanyagság állna a hátterükben. Egyet tanácsolhatunk: mindig futtassuk le a helyesírás-ellenőrzőt, hiszen ezeket a hibákat az mindig kiszűri nekünk.

Felhívás

Kedves olvasóink! Önök szerint a magyarban melyek a leggyakrabban előforduló elgépelések és helyesírási hibák?