[...] a szavak erős redukciója, ezáltal az igék személyjelének lekopása végett szintén a francia került a legtávolabb a latintól [...]
Bár tulajdonképpen korábban is számíthattunk volna hasonló reakcióra, több mint négy évet kellett várnunk az alábbi olvasói kommentre:
Az igék személyjelének lekopása VÉGETT??? Vagyis ennek céljából távolodott el annyira a francia a latintól?
A kommentre azért számíthattunk, mert a nyelvművelők régi vesszőparipája, hogy a végett csak azt jelentheti, hogy ’céljából’, azt nem, hogy ’következtében’. Az okra utaló végett stigmatizált (megbélyegzett), és szinte könyörög, hogy vegyük fel stigmatárunkba. Nyilván olvasónk is tudja, hogy a magyarban számtalanszor okkal kapcsolatban is használjuk a végett névutót, de a nyelvművelők uszító hadjáratának hatása alá került, és adandó alkalommal csatlakozott is hozzá. Valószínűleg maga sem tudja, miért hibás a végett ’következtében’ jelentésben való használata: ő csak azt tudja, hogy le kell csapni rá.
De miért kaphatta az okra utaló végett a stigmáját? Legjobb, ha ezzel kapcsolatban a Nyelvművelő kézikönyvet kérdezzük: ebben az enciklopédikus műben külön szócikket is szenteltek a végettnek (az eredeti széthúzás helyett a félkövér szedést használjuk kiemelésre).
A vég főnévnek ma már ritkább ’cél’ értelméhez kapcsolódó, célhatározói névutó. Pl.: a könyvek megvásárlása végett jöttem. A régi és a népi nyelvben okhatározói használata is volt, ill. van; ezt a művelt fogalmazásban természetesen kerülni kell. Pl.: betegség végett zárva [helyesen: miatt].
Ez a szöveg azért különösen megdöbbentő, mert a szokásos nyelvművelő téveszmékre sem hivatkozik, sőt kifejezetten tagadja az azokat az okokat, melyekre a nyelvművelők – persze tévesen – hivatkozni szoktak. Ennek ellenére írja azt, hogy „természetesen [!] kerülni kell”. Látható, hogy ezúttal a megbélyegzésre még csak ürügyet sem sikerül találni.
Láttuk már, hogy időnként csak azért hibáztatnak valamit, mert új jelenségről van szó. Persze önmagában ez nem ok a hibáztatásra, hiszen minden nyelvállapot történeti folyamatok, változások következtében jön létre. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint ’céljából, érdekében’ jelentésben 1563-ból, ’miatt, következtében’ jelentésben 1575-ből van róla adatunk. Ez azt jelenti, hogy a két különböző jelentésében gyakorlatilag egyszerre bukkan fel. A szótár említi személyragos használatát is, de csak ’miattam, miattad stb.’ (17. sz.), illetve ’felőlem, felőled stb.’ jelentésben (19. sz.) – ’értem, érted stb.’ jelentésű használatáról nem szól. Sőt, a 18. századból van adat arra is, hogy ’végül, a végén’ jelentésben is használták.
Érdemes azzal is foglalkozni, amit a Nyelvművelő kézikönyv a végett ’következtében’ helyett ajánl. A miatt névutó eredeti jelentése a TESz. szerint ’át, által, keresztül’, illetve ’által, révén’. A ’következtében’ jelentése szintén régi lehet, az előbbi kettővel egy időben, a 14. században bukkan fel, de csak jóval később vált általánossá. A 18. században azonban megjelent ’céljából’ használata is.
Amikor George Malloryt megkérdezték, miért akarja megmászni a Mount Everestet, azt válaszolta: „mert ot van”. (Forrás: Wikimedia Commons / Ryszard Pawłowski / GNU-FDL 1.2)
A cél és az ok kifejezésének egybeesése teljesen általános jelenség a nyelvekben. Gondoljunk arra, hogy ha tejért megyünk a boltba, akkor a tej ok és cél is: ok, mert nincs, kell stb., cél, mert meg akarjuk szerezni. Ha kedvenc együttesünk miatt megyünk el egy fesztiválra, akkor az együttes ok is (ott lesz), cél is (azért megyünk, hogy őket is meghallgassuk). Mivel különösebb következmények nélkül tarthatunk valamit oknak és célnak is, az ok és a cél kifejezésére szolgáló eszközök a legtermészetesebb módon fejezik ki a másik jelentést is a világ bármely nyelvében. A magyarban az -ért rag leginkább a célt jelöli, de a kérdőszóval alkotott miért? kapcsolata kérdezhet okra és célra is. Sőt, ha az ismertebb nyelvekre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy ez más nyelvekben is így van: a miért?-nek elég egy idegen nyelvű megfelelőjét megtanultunk, nem szokott külön kérdőszava lenni a célnak és az oknak. A magyarban a miértből fejlődött mert pedig kifejezetten okra, nem pedig célra utal.
Érdemes megfigyelni azt is, hogy a Nyelvművelő kézikönyv példamondata, az a könyvek megvásárlása végett jöttem sem egyértelműen jelöl célt. Egy antikváriumba például elmehetünk azért is, mert megvásárolták azokat a könyveket, amelyeket bizományba hagytunk ott, és elmegyünk az áráért. Ebben az esetben a könyvek megvásárlása az érkezésnek az oka, nem pedig célja.
A nyelvművelők azért is hibáztatni szoktak valamit, mert „idegenszerű”, a népnyelvben nem fordul elő. Ez alkalommal azonban a Nyelvművelő kézikönyv is jelzi, hogy az okra vonatkozó végett nem csak régi is, népi is – utóbbi pedig arra utal, hogy nem idegen hatásra alakult ki ez a használata. Mégis azt kell feltételeznünk, hogy megbélyegzettsége mögött az a feltételezés bújik meg, hogy idegen. Ugyanis például a német wegen szintén egyszerre jelenti azt, hogy ’következtében’, illetve ’céljából’. Láthattuk, hogy olyan jelenségeket is szokás germanizmusnak bélyegezni, melyeknek nyomuk sincs a németben, hát még az olyanokat, amiknek van...(ráadásul a wegen [végen] és a végett még hasonlóan is hangzik!).
Könnyen lehet, hogy arról van szó, hogy valaha úgy vélték: a végett ’következtében’ jelentése a német wegen jelentésének köszönhetően alakult ki, ezért bélyegezték meg az alakot. Később a nyelvművelők számára is világossá vált, hogy ez a feltételezés téves – ennek ellenére a megbélyegzés megmaradt.
Érdemes még egy pillantást vetni a Nyelvművelő kézikönyvre. A szócikk így folytatódik:
Gyakran a ’valamilyen céllal’ értelmű végett helyett is egyszerűbb és természetesebb a ragos főnév. Pl.: a csomag végett jöttünk: a csomagért; az ügy megtárgyalása végett értekezletet hívtak össze: megtárgyalására.
Azzal természetesen egyetérthetünk, hogy nem célszerű állandóan használnunk a végett névutót, hiszen a hétköznapi társalgási nyelvben nem igazán fordul elő, ezért erős stílushatása van: régiesnek, irodalmiasnak vagy hivatalos(kodó)nak tűnhet. Érthető tehát, hogy az a csomag végett jöttünk kissé nyakatekertnek hangzik. A másik példa, az az ügy megtárgyalása végett értekezletet hívtak össze azonban a maga helyén teljesen jó is lehet: itt eleve egy elvont fogalom áll a végett előtt, és a környezetében is a hivatalos nyelv szavai állnak. Bizonyára egy hivatalos szöveg stílusának sem tesz jót, ha lépten-nyomon felbukkan benne a végett, de alkalmankénti felbukkanása színesítheti is a szöveget. A Nyelvművelő kézikönyv azonban nincs tekintetre sem regiszterre (helyzethez köthető nyelvhasználatra), sem a gyakoriságra, hanem egyszerűen a „biztonságos” kerülését javasolja még abban a jelentésben is, amelyet helyesnek tart. Ezzel a felfogással pedig nehéz egyetérteni.
Utólag belegondolva tényleg kissé szerencsétlenül fogalmaztam, ha újra kellene írnom a mondatot, a "miatt"-ott használtam volna.
"Sőt, ha az ismertebb nyelvekre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy ez más nyelvekben is így van: a miért?-nek elég egy idegen nyelvű megfelelőjét megtanultunk, nem szokott külön kérdőszava lenni a célnak és az oknak."
A spanyolban van:
¿por qué? (miért? mi okból?)
¿para qué? (mi célból? mire? minek?)
2Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató2015. július 7. 21:38
Tájékoztatásul:
A nyelvművelő kéziszótár (szerk.: Grétsy László, Kemény Gábor, TINTA Könyvkiadó, 2005) végett címszó szócikke a következő:
végett
Célhatározót kifejező névutó. Gyakran helyettesíthető határozóraggal: ellenőrzés végett (= ellenőrzésre) utaztak ide; a pénz végett (= a pénzért) jöttünk. A nyelvjárásokban és a városi népnyelvben okhatározói értelemben is használják, pl. Betegség végett zárva. Ez a köznyelvben vulgáris, kerülendő! Helyesen: Betegség miatt zárva. Vö. miatt
A nyelvművelő kéziszótár (szerk.: Grétsy László, Kemény Gábor, TINTA Könyvkiadó, 2005) miatt címszó szócikke a következő:
miatt
Okhatározói szerepű névutó: fáradsága miatt (kiváltó ok), áramszünet miatt (kényszerítő ok), miatta összedőlhet a világ! (megengedő ok). A viszonzó ok érzékeltetésére inkább az -ért rag való: Ezért megfizetsz! (nem pedig: E miatt megfizetsz!). Célhatározó elemként terjedőben van a végett névutó vagy az -ért rag helyett való alkalmazása: a pénz miatt jöttem, azaz: a pénz végett vagy a pénzért jöttem. Ilyenkor a miatt kissé pongyola, választékos beszédben kerülendő. Vö. végett
Részemről köszönöm a magyarázatot, amivel teljesen egyet értek .
-Származás tekintetében:
A valamikori késztetés-eredmény pár:
1/ "végez (vége(s)zte)/ *végedt (-->végett)"
Vagyis a "végett" is eredmény igéből "jön" mint pl. a "maradt"-->*maratt, és gondolom a jelentésváltozás miatt/okán írjuk azokat eltérően..
A "végett" szerintem is éppen azt jelenti, hogy valamilyen mindkét fél számára ismert témában akar eljárni valaki, vagyis be akarja végezni/ fejezni azt.
2/ Mi "aszta/ adta"?
Valószínűleg "gyökeres" jelentésváltozás történt..
Ha valamit megaszaltunk, arról nem mindig látszik, hogy milyen gyümölcs, vagy akármi volt eredetileg..
itt is gondolom a jelentésváltozás miatt/okán írjuk eltérően a "Mi adta?" és a "Mi-atta" kifejezéseket..
7edmhorv2015. július 8. 11:15
Nem értem, miért nem merül fel, hogy a nyelvhasználatban kerüljük a félreérthetőséget. Hogyhogy nem jutott a nyelvművelők eszébe, hogy az okos "végett" értelemzavaró?
Azt elfogadom a deskriptív nyelvtanászattól, hogy értéksemleges az ilyen meg az olyan közötti választásokban. Egy suksük nem félreérthető, csak más, mint a jukjük - hogy rondának érezzük az egyiket, az egyéni szoc probléma, szubjektív ízlés dolga és semmi több.
Viszont az már "objektíven", azaz gyakorlatias szempontból is értékesebbé tesz egy nyelvet, ha finomabb árnyalatokat lehet kifejezni vele. Ezért gondolom, hogy rontunk a nyelv kifejezőerején, ha elfogadjuk, hogy alternatív jelentéseket egyformán hordozhat ugyanaz a szó.
Ráadásul a "végett" esetében a cél és az ok nem egyenrangú alternatívák, hanem a cél egy al-esete az oknak (a cél esetében az az ok, hogy a céltudatos cselekvő a szeme előtt lebegő célt igyekszik elérni). Akik jónak érzik, hogy a "végett" használata megfelelő olyan ok esetében is, ami nem cél, azok nem egyszerűen másképpen gondolják, hanem elnagyoltabban; finom eszközt használnak durvább célra.
Ha a 16. századtól, akkor akkortól. (Én azért érzem a "céljából" jelentést igazibbnak, mert benne a "vég" nekem "azért, hogy végül az legyen, hogy..." asszociációt kelt.)
Egyszóval a "végett" csak "célszerű" esetekre szorítkozó használatára minimum azt mondhatjuk, hogy kifinomultabb - és ha a beszélgetőpartnertől azt tapasztaljuk, hogy ő "okszerűen" érti, akkor sajnos okkal tarthatunk tőle, hogy ebben a diskurzusban kár belé bárminek az árnyalt megfogalmazása, ő valószínűleg úgyis pixelesen fogja érzékelni, amire mi körültekintően választanánk meg a legjobb kifejezést. Nem a másmilyenség, hanem a kisebb felbontású érzékelés miatt "bélyegezném meg".
8Savior2015. július 8. 11:32
@Sultanus Constantinus: nekem elég furcsán hangzik a mondat a "végett"-tel, de őszintén szólva, kicsit a "miatt"-tal is.furcsa; "lekopásával"?
@edmhorv: olyan nyelvet sose fogsz találni, ami az összes lehetséges különbséget megjeleníti. Nem is lenne célszerű, az emberek memóriája ugyanis véges. :)
A konkrét esetben szerintem onnan van az ok-cél összemosás több nyelvben is (japánban pl. a ため), mert ha történik valami változás (ok), akkor a legtöbb esetben ez kivált egy cselekvést, hogy egy számunkra hasznosabb állapotba érjünk (vissza) (cél). Így bizonyos értelemben mind az ok, mind a cél magyarázza a cselekvést (pl. Miért sietsz? Megváltozott a menetrend / hogy elérjem a vonatot.)
Mondom ezt úgy, hogy nekem a "végett" leginkább csak célhatározói értelemben értelmezhető. :)
9lcsaszar2015. július 8. 11:41
Olasz ismerősöm angolul mindig "because"-t mondott "why?" értelemben.
10szigetva2015. július 8. 11:44
@edmhorv: De hogy mi félreérthető és mi nem, azt nem te vagy én egyénileg, vagy egy csapat önjelölt nyelvőr kollektíve dönti el, hanem az összes beszélő együtt, folyamatosan, azzal, hogy és ahogy beszéli a nyelvet.
11Sultanus Constantinus2015. július 8. 12:34
@Savior: Pl. "eredményeképpen" vagy "következtében"?
12edmhorv2015. július 8. 20:30
@szigetva: ennél azért objektívebben ki lehet jelenteni, hogy ha egy szó ugyanazon a helyen szerepeltetve több különböző jelentéssel bírhat, akkor az félreérthetőbb, mint amelyik nem.
Ahogy pl. az "idejekorán". Amikor Boross Péter azt találta mondani Antall Józsefről, hogy "idejekorán távozott", édesapám nagyon kiakadt ezen. Pláne nem szerencsés, hogy a szó az ellenkezőjét is jelenti.
13mrregisterz2021. február 26. 10:54
Egy újságíró írta: B. Krisztián ígéretéhez híven elfogadta a büntetést, de az ügyész súlyosítás miatt fellebbezett.
Írtam neki egy emailt, kifogásoltam, hogy nem súlyosítás miatt, hanem súlyosbítás végett, erre azt a választ kaptam, hogy köszöni az észrevételemet, de mindkét verzió helyes. És igen, egy korrektor barátom megerősítette, hogy ez az undorítóság (súlyosítás) helyes. A miattra sajnos nem kaptam választ tőle...
18mederi2021. február 28. 12:45
Az ok és a cél szavak használata -mint a "miatt" és "végett"- esetében, szerintem azért cserélődik fel néha hibásan, mert nem a szavak eredetének "gyökerét", hanem azok előfordulásának gyakoriságát itthon, esetleg szomszédos vagy távolabbi országok nyelveiben "szóeredetként" kezeljük, és pl. idegen nyelvből történő fordításnál (pl. latinból) nem a megfelelő kifejezést alkalmaztuk, amit aztán nem tudunk a későbbiekben megmagyarázni.
A szóvégi kettős "t"-t, mint annyi más kettős mássalhangzót is, szerintem nem csak hangzás szerinti szabályosság alapján kéne vizsgálni, mert ha az elvárt szabályoknak meg is felel, sok esetben , mint a fenti "miatt" és "végett" esetén nem lehet megmagyarázni az "érezhetően" félresiklott alkalmazásokat..
A 6. számú hozzászólásomra senki nem reagált, ezért hozok még két példát:
1/"Az miatt"
(Kérdés: Mi miatt van?/ Miért van, hogy../ MI az oka, hogy..?)
-"Mi adta ez furcsa formát az aszalt szilvának?" (régies mondat)
-"Az mi adta (-->miatta-->miatt van,..), hogy nem szilva, hanem aszalt barack."
A valamikori piacon sokféle anyanyelvű árus és vevő beszédje változtatta, egyszerűsítette a beszédet. A "van" megjelenése a válasz mondatban, ami felteszem, a kérdésben nem szerepelt, arra enged következtetni, hogy az eladó valamikori, vagy adott idejű anyanyelvében a válasz mondat szerkezete az ő szemszögéből, helyére került.
A "mi adta?-->mi az oka?" és a válasz "az miatt(a) van", egységesen okra utal, tehát mindkettő helyes.
2/Az végett (régies kifejezés):
Kérdés: (ügyintézésnél)
-Mi végből jött? (régies)/ Mit szeretne elintézni?/ Minek szeretne a végére járni?
-Azért jöttem, hogy (be)végződött-e az eljárás, és hogy mi lett a vége. A végett.
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben az ok (megtudni, hogy vége van-e az eljárásnak) és a cél ( hogy megtudja az eljárás eredményét) egybe esik.
A szituációk megjelenítése is sok esetben közelebb visz a megoldáshoz..
19szigetva2021. február 28. 13:08
@mederi: A hozzászólásaidra nehéz reagálni, mert amit írsz azt nem nagyon lehet a nyelvtudomány mai ismereteinek megfeleltetni. Ha legalább valami szakirodalomra hivatkoznál, akkor el lehetne valahova helyezni. Enélkül olybá tűnik, hogy az ujjadból szopod, de azzal meg minek foglalkozzunk?
Ami kezdeti feltételezéssel indul, nem cáfolható, de rendszere bizonyítható, megfelel a mai követelményeknek, hiszen a mai nyelvtudománynak is alapját képezi.
Ha más irányban el szeretne indulni bárki, hogy mélyebbre ásson az eddig elért eredményeknél, nyilvánvaló, hogy ellenállásba ütközik.
(Válaszom erre a kérdésre a 19-es hozzászólásban: "..olybá tűnik, hogy az ujjadból szopod, de azzal meg minek foglalkozzunk?")
Arra gondolok, hogy a nyelvészek elsősorban humán beállítottságúak, de a magyar nyelv alapvetően kettős szerkezetű ""humán és reál" beállítottság tekintetében" ami bár bizonyítható, ahogyan olvasom visszamenőleg is a tudományos nyelvészeti világ irodalmát, eddig nem került felszínre.. Mégis azt gondolom, hogy fontos volna ezzel komolyan foglalkozni, mert a gondolkodást úgy segíti, hogy nem is kell vele külön foglalkozni annak, aki helyesen használja..
Én nem vagyok kiváló sem humán (pl. nem kiváló a memóriám, sajnos), sem reál (nem vagyok kiváló matematikából) beállítottság szempontjából, de mindkettőből átlagosan jó vagyok.
Ami az erősségem (a tanulmányaim során a tanáraim véleménye szerint az a logika.. Műszaki pályát választottam, és évekig nem is foglalkoztam nyelvészeti kérdésekkel, de tizenöt éve lett elég időm, hogy megtegyem.)
Miután már általános iskolában felmerült bennem egy fontos nyelvtani kérdés, amire nem kérdezhettem rá (olyan volt a tanítási rendszer), vagy ha mégis megtettem, választ nem kaptam, komolyan foglalkoztatott. Erről írtam már az itteni blogomban (konkrétan a "Magyarázó magyar nyelv" című, amelyben az eredmény és az elnevezését valamint nyelvtani megjelenéseit tekintve régi, de leírását tekintve új "késztetés" igéről is szó van)..
Miután a magyar nyelvtani rendszer "toldalékolás alapú", a szótövek többnyire konzerváltak, szerintem jó alapot képez arra, hogy írásos emlékek híján, mélyebbre lehessen ásni, mint elsőre gondolnánk..
Ez persze más módszert feltételez, mint az eddigiek, ezért nem találtam eddig a nagyon alapos, és rendszerezett (írásos) adatokon, és a hangváltozások (közös feltételezett ősnyelvből kiinduló) nyomon követésén kívül egyéb konkrét irányzattal..
A filozófiai irányzatok szerintem éppen olyan szerte ágazók, mint maguk az idők folyamán létrejött nyelvek "filozófiái" (nem csak idéző jelben!), amely miatt teljesen azonos vizsgálati módszereket nem lehet alkalmazni minden nyelvre. A mai álláspont teljesen más..
Nem vagyok "hagyományos értelemben" nyelvtudós, ezért csak a "felületét" látom a mai, elfogadott nyelvtudománynak. Ami viszont kétséget kizáró, hogy komoly korlátjai vannak, különösen a felölelhető időszakot illetően a mai (egyedüli) irányzatnak.
Azt szokták mondani, ha van egy fix (és megbízható) pont, amiből kiindulhatsz, érdemes elindulni.. Én ezt tettem évekig (kettő pontom volt, az eredmény ige és a "magyarázó" magyar nyelv kérdése), és az eredmény bár számomra világos, nem nagyon értik a humán beállítottságúak, a reál beállítottságúakat pedig nem nagyon érdekli..
Talán kéne írnom erről egy komolyabb összeállítást, de még nem látom, hogyan kezdjek hozzá, hogy közérthető legyen.. Először is találnom kéne olyan tudósokat (humán és reál oldalról), akik nyitottak ebben a kérdésben, és segítenének..
(Van egy 2007 -ben írott kéziratom, amiről egyik itteni hozzászólásomban már korábban írtam "Éhesen éhen, édesen "éden"" címmel, de ma már nem úgy írnám meg, mint akkor..)
"nem világos, hogy az ellentétes elméleti keretekből származó mechanizmusok/eszközök hogyan kapcsolhatók össze sikeresen, mivel ezek a keretek legjobb esetben különböző, és időnként kölcsönösen kizárják a világgal kapcsolatos feltételezéseket"..
A magyarban éppen ezért a "késztetés-eredmény" szó pár (és a közte lévő oda-vissza csatolások) megvalósulása sok féle, és függ magától az adott szituációtól (szituációs folyamatoktól)..
Ugyanakkor mélyen gyökerezik az agyban, amire csak egy mai példa amit Dr Molnár Ceciliától hallottam először:
"valaki/ ő oltakozik"..
Még hogy az ikes ige elavult.. :) Ez a "megtestesült oda/vissza hatás" kapcsolja többek között a "testet" és a "szellemet"..
Korábban említettem már nem tudom pontosan minek a kapcsán, hogy megdöbbentő a szlengnek a tökéletes találata egy-egy szónak a megalkotásánál, ami az aktuális nyelvi rendszerrel teljesen szinkronban van. Ezek a kifejezések sokszor el is terjednek és beilleszkednek a sztenderd szavak közé.
