-
Krizsa: Az ősnyelv még nem kényeskedett, hanem az igazat mondta: XKS váz: a héber akus = görbe, ik...2012. 05. 25, 09:30 Paraszti szó
-
Pesta: Fiatal lehet a kedves névrokonom, ha már a buzeráns -> buzi alakokkal sincs tisztában. ...2012. 05. 25, 09:26 Bugrisok és buzik
-
szigetva: „bogumilek”: ez bizony egy átlátszatlan [i].2012. 05. 25, 09:19 Bugrisok és buzik
-
Földönkívüli: És vajon a bolgár (~bulgár) szónak van valami köze a latin vulgus, vulgáris szócsaládhoz?2012. 05. 25, 08:21 Bugrisok és buzik
-
Krizsa: Sót egész hivatalos nyelvész kollektíva nevében. Na és? Egymást már meggyózték, Ezzel a fó...2012. 05. 25, 06:56 Paraszti szó
– Vannak-e káros nyelvi változások?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
mi a különbség? Helyesírás, hatalom, pornó
Nem csak az lehet sikeres, aki vagy ami nagyon kitűnő, remek, pozitív példa. Vannak olyanok is, akik vagy amik éppen esetlenségüknek, sikerületlenségüknek köszönhetik sikerüket.
Orsi nevű olvasónk kérdezi:
Milyen szó az a kiakolbólít? Nekem nagyon furcsának tűnik, el nem tudom képzelni, miből lehet.
Nos, a megoldás nem olyan nehéz, illetve nehézsége éppen abban rejlik, hogy ha sejtjük is, akkor sem akarjuk elhinni. A szóban könnyen felismerjük az akolból alakot, ami az akol ’(juh)karám’ szó ragos alakja. Mivel ’kiközösít, erélyesen eltávolít’ a jelentése is láthatóan összefügg a -ból esetragra jellemző jelentéssel, okkal gyanakodhatunk, hogy a szó ebből jön.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Amit azonban furcsának tarthatunk, hogy az esetragokat, mint a -ból, nem szokott semmilyen toldalék követni. Ritka kivételek ugyan akadnak, mint például a nagybani (piac), de ezeket csak azért emlegetjük, mert valóban kivételesek. Ha Orsinak eszébe is jutott ez a megoldás, biztos nem tartotta elképzelhetőnek, hogy az akolból szóalakhoz még egy igeképző is járuljon, hiszen ez a magyar nyelvre egyáltalán nem jellemző.
Nem jellemző, de azért előfordulhat, mégpedig leginkább a nyelvújítóknak köszönhetően. A nyelvújítás korában ugyanis a nyelv leírása, a magyar nyelv szabályosságainak feltárása (legalábbis mai szemmel nézve) finoman szólva hiányos volt, és a nyelvújítók nem mindig rendelkeztek olyan jó nyelvérzékkel, hogy ösztönösen felismerjék e szabályosságokat. Így aztán rendre születtek olyan szavak, melyek nem feleltek meg a magyar nyelv (addigi) „szabály”-ainak (azaz a már meglevő mintáknak). Meg kell jegyeznünk, hogy azért sok, hasonlóan „tévesen” alkotott nyelvújításkori szót ma már teljesen természetesnek érzünk, és talán eredetükön elgondolkozva sem csodálkozunk annyira azon, hogy esetragot képző, sőt, akár két képző is követ: szembesít, kézbesít.
A kiakolbólít szót valószínűleg Bugát Pál alkotta, ő még a ma nyelvjárásiasnak tűnő (ki)akolbulit formában ajánlotta. A szót nyilván valamilyen úgy kihajít, mint (juhot) az akolból jellegű (sosem volt?) mondás motiválhatta, az mindenesetre nem világos, hogy miért éppen az akol szerepel a tőben.
Az új ige rendkívüli gyorsasággal terjedt el, még a nyelvjárásokba is bekerült. Ez azonban nem annak köszönhető, hogy annyira jól sikerültnek találták, éppen ellenkezőleg: a Bugát által tartott akadémiai felolvasásról, melyen többek között ezt a szót is ajánlotta, Jókai Mór írt gúnyos beszámolót, és a lapok éppen ezt a szót ragadták ki, mint teljesen abszurd újítást.
Bátran mondhatjuk tehát, hogy a kiakolbólít a magyar szókincs Uhrin Benedekje: sikerét nem annak köszönheti, hogy pozitív példa lehetett, hanem éppen a nevetségességének vagy szánnivalóságának köszönhetően vált közismertté.
Forrás
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára