Mint hasonló kérdésekkel kapcsolatban mindig, most is A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárához fordulhatunk. A szótár a következőket írja:

Megszilárdult ragos alakulat : а R[égies]. sutton ’zug, rejtekhely, sut’ főnév (l[ásd] sut a.) határozóragos alakja.

A szótár szerint tehát volt valaha egy sutton alakú szó, mely ’eldugott, elrejtett hely’-et jelentett. (A sut szócikk szerint jelenthetett kifejezetten ’kemencezug’-ot – a kemence háta és a fal közötti teret –, ill. ’eldugott utcácská’-t is.) Ha valaki ilyen helyen csinált valamit, akkor nyilván kevesen tudtak róla – sőt, éppen azért csinálta ilyen helyen, hogy kevesen értesüljenek tettéről. A hallgatók tehát átértelmezték a szerkezetet, és ’titokban’ jelentést tulajdonítottak neki. Ebben bizonyára közrejátszott az is, hogy a sutton szó kiszorult a használatból. Ez lehet az oka annak is, hogy a tővégi n a rag b-jéhez hasonult, és m lett. (A sut szócikk viszont hoz olyan adatot, ahol rag nélkül is suttyom szerepel: elképzelhető, hogy ekkor még ismert volt az önálló szó is, de döntően már csak a ma is ismert toldalékolt alakot használták.)

A cikk a hirdetés után folytatódik

Arra azonban a szótár sem ad magyarázatot, hogy a szóbelseji -tt-ből miért lett -tty-. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy ez a változás valamikor a 19. század közepén ment végbe: nagyjából egy időben az n > m változással. (Ismét a sut szócikkben találunk adatot arra, hogy a sutnak is volt sutty alakja.)

A sut az újfelnémetből, a sutton a bajor-osztrák nyelvjárásból (< [sutten]) kerülhetett a magyarba, méghozzá bányászati szakszóként. Az egyébként ’földhányás, sánc’ jelentésű szót a bányászok ’vak akna, aknaszerű térség’ jelentésben használták. A magyarban ebből keletkezett a ’rejtekhely, eldugott hely jelentés’, és ebből alakulhattak ki a specifikusabb jelentések. (A mai német irodalmi Schutt jelentése ’(kő)törmelék, hulladék’.) Ma már a sut sem igazán használatos, de bizonyos kifejezésekben (pl. sutba dob) még fel-felbukkan.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)