Ruhanevekről szóló cikksorozatunk témájául olyan ruhadarabokat valogattunk, melyeknek neve tulajdonnévi eredetű. A sorozat első három része személynévi eredetű nevekkel foglalkozott, a negyedik részben pedig a Bikini-atollról elnevezett bikini történetét ismertettük. Az ötödik, a zárócikk pedig kelmék, ruhaanyagok nevével foglalkozik. Ezek közül is olyanokat gyűjtöttünk csokorba, amelyek elnevezésében egy-egy hely neve bújik meg, néha egészen felismerhetetlen formában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kelme és a tehén

A Csatorna-szigetek brit koronafüggőségek, saját törvényhozással. A szigetek nem tagjai az Európai Uniónak.

Induljunk el Európából, egy aprócska szigetről, mely Franciaország és Anglia között található a La Manche csatornában, közel a francia partokhoz. Első állomásunk Jersey [dzsőzi] szigete, a Csatorna-szigetek egyik tagja. A szigeten régebben nagyon fejlett volt a textilipar, elsősorban a kötött kelmék készítésében jártak élen, illetve a krumplitermesztés is nagy összegeket hozott. Mára a sziget legfőbb bevétele a turizmusból származik, emellett adópolitikájának köszönhetően a nemzetközi befektetők is kedvelik. A turistákat a sziget strandjai mellett Gerald Durell zoológus és író állatkertje is vonzza. A hajdan virágzó textilipar mára visszaszorult, ám a fénykor emléke megőrződött egy kötött kelme, a dzsörzé nevében.

Jersey, a dzsörzé és a Jersey szarvasmarha hazája
(Forrás: Wikimedia Commons / Man vyi / PD)

A dzsörzé egy kötéssel készülő rugalmas kelmeféle, melyet eredetileg gyapjúfonalból készítettek. Manapság dzsörzét már nem csak a hagyományos gyapjúfonalból készítenek, hanem műszálas fonalakból és pamutból is. A dzsörzét eleinte főként alsóneműk készítésére használták, de az első világháború idejétől fogva felsőruházati termékeket és ágyneműt is készítenek belőle. Pamutdzsörzéből vannak általában a pólók és a lepedők egy része is. Érdemes megnézni nagyítóval egy póló anyagát: olyan, mintha egy kötött pulóvert látnánk!

Dzsörzé: kötve van
(Forrás: Wikimedia Commons / teslar / PD)

Az 1580-as években kezdték a Jersey-ről szállított kötött gyapjúanyagot jerseynek nevezni angolul. A kifejezés később az angolból más nyelvekbe is átkerült. De az angoloknál a pulóver egyik neve is jersey az a 1830-as évek óta, hiszen ez a ruhadarab tipikusan valamilyen kötött anyagból készül. Sőt, 1842 óta egy viszonylag kis termetű, tejhasznú szarvasmarhát is hívnak jerseynek. Ezt a fajtát Jersey szigetén  tenyésztették, innen kapta a nevét.

Lenge kelme

A dzsörzénél sokkal könnyebb, finomabb anyag a tüll. Ez egy igen vékony fonalból készített hálószövet, amit elsősorban díszítésre használnak például esküvői ruhákhoz, fátylakhoz vagy a virágkötészetben. Előszeretettel alkalmazzák jelmezeken, táncruhákon is.

Tüllt először Tulle [tül] francia városban gyártottak, amely a csipkekészítés és selyemgyártás központja volt. A kelme a városról kapta a nevét. A tüll nemzetközi szó, a magyarba a franciából vagy német közvetítéssel került.

Tüllből van az ujja
(Forrás: Wikimedia Commons / Altenagala / CC BY-SA 4.0)

Kecskeszövet vagy inkább nyúlszövet?

Folytassuk utazásunkat kelet felé, és keljünk át a Boszporuszon! Az angóragyapjú neve ugyanis a mai török főváros, Ankara régebbi nevéből, az Angorából ered. Ezen a vidéken tartottak ugyanis egy nagyon finom, hosszú szálú gyapjút adó kecskét, amit a helyről angórakecskének neveztek. Később az angóra szót más, hasonló szőrű állatok elnevezésére is használták: így lett a hosszú szőrű macska az angóramacska, és a hosszú szőrű nyúl az angóranyúl.

Angóranyúl
(Forrás: Wikimedia Commons / Ross Little / CC BY-SA 2.0)

Manapság angóragyapjúnak a nyúl szőréből készült anyagot hívják. Az angóramacska szőrét textilipari célokra nem használják. És mi lett a kecske szőrével? Az angórakecske gyapját ma mohernek (más helyesírással mohairnek) nevezzük. Ez a vándorszó a magyarba a németből kerülhetett. Végső soron az arab mukhayyar ’kecske szőréből készült kelme’ szóból származik.

Angóra: eredetileg kecske, nem nyúl!
(Forrás: Wikimedia Commons / PD)

A mesés Kelet

Ugyancsak egy kecske, mégpedig a kasmírkecske vékony szálú szőréből készül a kasmír. Ezt a kecskét India és Pakisztán határvidékén, Kasmírban tenyésztették. A tartomány nevét viselte a kecske, és az anyag is ezt a nevet kapta. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint pontosan nem tudható, hogy a magyarba melyik nyelvből került a kasmír szó: szóba jöhet a német és a francia mellett az angol és az olasz is.

Az angolban a calico szót állatok színére is használják az 1800-as évek óta. Először lószínnévként használták. Ma elsősorban macskákra alkalmazzák: a fehér-fekete-vörös foltos macska a calico cat.

Ugyancsak egy indiai helynek a nevéből származik a kevéssé ismert kalikó szó. A kelme a délkelet-indiai Kozhikode városának korábbi elnevezéséből, a Calicutból származik. A szó köznévként a franciából terjedt el. Az angolban az 1500-as évek közepe óta használják a város nevét köznévként egy pamutszövetre. A kalikó a magyarba a németből került, és ugyanarra a szövetre használják, mint az angolban és a németben.

Angóramacska, színe angolul: calico
(Forrás: Wikimedia Commons / Ankarakediler / CC BY-SA 3.0)

A britben a calico szóval jelölt anyagot az amerikaiak muslinnak nevezik. A britben viszont a muslin sokkal tágabb értelmű: az egészen könnyű, vékony szálakból készült anyagoktól kezdve a durvább lepedővászonig bármi lehet muslin. A magyar muszlin viszont egy lenge, szinte áttetsző pamutszövet.

A muszlin szó a magyarba az olaszból és a németből kerülhetett. A nemzetközi szó feltehetőleg egy hajdani városnévből alakult ki. De abban, hogy melyik város nevéről van szó, nem értenek egyet a források. Az angol Wikipédia szerint ez a szó a Bengáli-öböl partján fekvő indiai város, Machilipatnam korábbi nevéből, a Maisolosból vagy Masaliából nevéből keletkezett. Ezzel szemben a TESz. és az Online Etymology Dictionary szerint a szó egy mezopotámiaiban (a mai Irakban) levő város, Mosul vagy arabul Mausil olasz nevéből alakult ki.

Ruhaanyagok után kutató túránkat Szíria fővárosában, Damaszkuszban fejezzük be. Itt készítettek ugyanis a damasztot, melyen speciális szövéstechnikájának köszönhetően rajzolódtak ki a minták. Ez eredetileg egyszínű volt, de ma több szín felhasználásával is készítik. A damaszt név eredetileg egy Damaszkusz környékén készített selyemszövetet takart, de később a név áttevődött az ezzel a technikával készített, de más anyagból készült kelmékre is. Ma a damasztot főleg abrosznak, ágyneműnek vagy bútorszövetnek használják.

A damaszt szó Damaszkusz nevéből ered. A magyarba a középkori latinból, a korai újfelnémetből, az olaszból vagy a franciából kerülhetett. A korábbi írásos dokumentumokban k-végű alakokkal is lehetett találkozni: damask, damaska, damazkát. A damaszt alak a TESz. szerint egyértelműen a németből került a magyarba.

Selyemdamaszt Kínából
(Forrás: Wikimedia Commons / Yinan Chen / PD)

Tulajdonnévi eredetű ruhanevekről szóló cikksorozatunk ezzel véget ér. Ha éppen jó idő van, ne üljünk tovább a négy fal között, hisz ránk fér egy kis mozgás. Vegyünk fel egy bermudát, no meg egy panamakalapot, és irány a strand!

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Egy kis anyagismeret...