A levelét „NF”-ként aláíró olvasónk egy érdekes fogalmazási baklövést hallott a televízióban:

A tévében hallottam ezt a szókapcsolatot: „sikertelen merényletkísérlet”. Most akkor a célszemély halálos ólommérgezést kapott repülő ólomtól, vagy megúszta? „A nem semmi” analógiájára, ez a tagadás tagadása, tehát a merénylet sikerült. Ha a szövegben van egy felesleges szó, vagyis a helyes kifejezés „merényletkísérlet” vagy „sikertelen merénylet”, akkor a célszemély életben maradt.

Érdekes egyébként ez a tévében megjelölés is: sokáig én is használtam ezt a kifejezést, amíg csak egyetlen magyar tévécsatorna volt, de ma már furcsának tűnik. De ez nem tartozik ide. NF-nek persze igaza van: a sikertelen merényletkísérlet nevetséges fogalmazási tévedés (mert sikertelen kísérletről csak olyan akció esetén beszélhetünk, amit valóban kísérletnek, mint például tudományos kísérletek esetén: a merényletek nem ilyenek szoktak lenni). Ugyanakkor egyszeri eset, nem gyakran hall ilyesmit az ember, és különösen nem mondhatjuk, hogy egy terjedőben levő jelenségről lenne szó. Nem olyan tehát, mint például a megakadályozták, hogy az autósok ne szervezzenek útblokádot típusú, amit egyre gyakrabban hallok, persze abban a szándékolt értelemben, hogy ’megakadályozták, hogy az autósok útblokádot szervezzenek’. (Persze ez a „nem logikus” szerkezet is nagyon régi, ismerhetjük például Petőfitől: „A virágnak megtiltani nem lehet, / Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet”.) Csak onnan jutott eszembe ez a szerkezet, mert ha „logikusan” próbálnánk értelmezni, akkor azt kellene jelentenie, hogy ’elintézték, hogy az autósok útblokádot szervezzenek’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egyébként a „logika” számonkérése sokszor problematikus a hasonló esetekben. Nekem például teljesen természetesnek hangzik a sikertelen próbálkozás kifejezés, pedig a próbálkozás szó önmagában általában sikertelenségre utal. Igaz, hogy a sikeres próbálkozás sem ellentmondásos, ami az mutatja, hogy a próbálkozás szó olyan igyekezetre utal, ami a cél eléréséhez is vezethet. De önmagában a próbálkozás szón nem azt szoktuk érteni, hogy ’sikeres próbálkozás’, hanem vagy úgy használjuk, hogy ’sikertelen próbálkozást’, vagy úgy, hogy nem kötelezzük el magunkat egyik irányban sem. Ezért nem redundáns (feleslegesen bőbeszédű) a sikertelen próbálkozás, de nem ellentmondásos a sikeres próbálkozás sem.

Miért e szoros őrvigyázat gyötörni éjjel az alattvalót?
(Forrás: MTI / Szigetváry Zsolt)

Végül érdemes talán egy szót szólni magának a merénylet szónak a használatáról, mert elég összetett a jelentése. Az még csak hagyján, hogy nehéz körülírni a pontos használati körét. Egyes szótárakban a megtámadottak körével próbálják jellemezni (magas szintű állami, egyházi stb. vezetők ellen irányul), máshol pedig az elkövető indítóokával (politikai, vallási stb. célból követik el). Ha a tényleges használatait tekintjük (és szerintem csak ez lehet mérvadó), akkor bőven találunk olyan merényleteket, amelyeket nem vezetők ellen követnek el (gondoljunk csak sok terrormerényletre), és olyat is aminek az indítóokai nem politikaiak vagy vallásiak (vagy nem is lehet utólag megállapítani őket, mint például a II. János Pál pápa ellen elkövetett merénylet esetében). És persze a merénylet szó sikeres és sikertelen kísérletet egyaránt jelölhet (ebben rokona az előző példának, a próbálkozásnak), és ezért gyakran úgy érezzük, hogy ha önmagában használjuk, akkor meghiúsult kísérletre utal. Persze ha valakire azt mondjuk, hogy merénylet áldozata lett, akkor ilyen kétség nem vetődik fel.