Vajon melyik nyelvnek van a legnagyobb szókincse? Erre a kérdésre valószínűleg a legtöbb hazafi egyből a saját nyelvét említené válaszként. Pedig a megoldás közel sem ilyen egyszerű.

Az Economist blogján Samuel Johnson szótárszerkesztő foglalja össze gondolatait a legnagyobb szókincsű nyelvről.

Egy latin szótár (Forrás: wikimedia commons / Dr. Marcus Gossler)

Johnson azzal az eredeti kérdéshez hasonlóan egyszerűnek tűnő másik kérdéssel kezdi fejtegetését, hogy hogyan is definiáljuk magát a szó fogalmát. Szerkezetüktől függően ugyanis a különböző nyelvek igen eltérően értelmezhetik azt, hogy mit tekintenek szónak. És ezek között a definíciók között koránt sincs konszenzus. A német nyelvben például igen könnyű összetett szavakat képezni, ha tehát a szóra mint egybeírt betűk csoportjára gondolunk, megállapíthatjuk: a német nyelv szavai a végtelenhez közelítenek, legalábbis matematikai szempontból. Ez több más nyelvre is igaz. Az összetett szavakat azonban mégsem hagyhatjuk ki szempontként csak azért, mert a legtöbb nyelv szókincsének az összetett szavak is szerves részét képezik.

Ha pedig úgy gondolunk a szókincsre mint egy nyelv szótárában szereplő szavak számára, akkor sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, mert a különböző nyelvek eltérő rendszerezési elvre épülnek pontosan a fent tárgyalt okból. A német nyelv példájára visszatérve: nem lenne lehetséges egy végtelen nagy szótár elkészítése, főleg mivel az összetett szavak jelentését jó hatékonysággal ki lehet következtetni az alapszavakból.

Arra is érdemes kitérni, hogy a ragozó nyelvekben a ragozott formákat szintén nem szokták felsorolni e nyelvek szótáraiban. Az eszkimó (másik néven jupik-inuit) nyelvekben pedig a nyelv rendkívül összetett, poliszintetikus ragozása miatt egy-egy „szó” egy teljes mondatnak is megfelelhet, magába építve az alanyt, az állítmányt és a tárgyat is. Ezért van annyi „szavuk” a hóra például.

Ha viszont a szótövekkel próbálnánk mérni a szókincset, akkor sem jutunk előrébb. A szótövek definíciója is nyelvektől függően más és más logikát kíván, ha igazságosan akarjuk összehasonlítani őket. A kínai és a sémi nyelvek szóképzésére itt most nem térünk ki, mert korábban már írtunk róluk, de ezeknél is alapvetően eltér a szótő és a szó fogalma.

A kérdés tehát valójában nem igazán megválaszolható, ha bármilyen objektív elvárást kitűzünk magunk elé. Ez Johnson válasza, és azt is hozzáteszi, hogy minden más válasz óhatatlanul is nyelvi soviniszta felhangba burkolja magát. De az is tény, hogy a legnagyobb angol szótárak valóban nagyon sok szót tartalmaznak, mert az angol a más nyelvekből egyik legszabadabban kölcsönző nyelv. De persze máris kérdezhetnénk, hogy a kölcsönzött szavakat melyik nyelv szókincséhez is kell számítani.