-
Krizsa: Az ősnyelv még nem kényeskedett, hanem az igazat mondta: XKS váz: a héber akus = görbe, ik...2012. 05. 25, 09:30 Paraszti szó
-
Pesta: Fiatal lehet a kedves névrokonom, ha már a buzeráns -> buzi alakokkal sincs tisztában. ...2012. 05. 25, 09:26 Bugrisok és buzik
-
szigetva: „bogumilek”: ez bizony egy átlátszatlan [i].2012. 05. 25, 09:19 Bugrisok és buzik
-
Földönkívüli: És vajon a bolgár (~bulgár) szónak van valami köze a latin vulgus, vulgáris szócsaládhoz?2012. 05. 25, 08:21 Bugrisok és buzik
-
Krizsa: Sót egész hivatalos nyelvész kollektíva nevében. Na és? Egymást már meggyózték, Ezzel a fó...2012. 05. 25, 06:56 Paraszti szó
– Vannak-e káros nyelvi változások?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
mi a különbség? Helyesírás, hatalom, pornó
Film készül azoknak az indián gyerekeknek a sorsáról, akiket az amerikai állam elszakított a családjuktól és bentlakásos iskolába kényszerített.
Walter Littlemoon 69 éves lakota indián, aki Wounded Knee-ben született, Dél-Dakotában. Öt éves volt, amikor elszakították a családjától, hogy bentlakásos iskolába küldjék, ahol kultúráját és anyanyelvét igyekeztek kiirtani belőle.
Minderről most film készül The thick dark fog (A sűrű, sötét köd) címmel, méghozzá Los Angelesben. A cím egyben Walter öndiagnózisa, hiszen hosszú évekig mintha sűrű köd akadályozta volna, hogy felidézze a kellemetlen iskolai emlékeket.
1879-ben kezdődött az indián bentlakásos iskolák alapítása és egészen 1970-ig működtek. „Megölni az indiánt, megmenteni az embert” – ez volt a cél.
Pontos számok nem ismeretesek, de körülbelül 100 000 amerikai indián gyerek járt ilyen iskolába ebben az időben. A cél az volt, hogy beolvasszák a gyerekeket a domináns amerikai kultúrába azzal, hogy hogy elszakítják őket a családjuktól. Az iskolában nem beszélhettek az anyanyelvükön és semmilyen módon nem fejezhették ki hovatartozásukat. Ha mégis így tettek, bántalmazásra számíthattak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Sok indián – akár Walter – képtelen volt megbirkózni a traumával, és felnőtt korára az alkoholizmusba menekült. Később családjuk lett, és ők is úgy bántak a gyerekeikkel, ahogy velük bántak az iskolában. Ez volt számukra a természetes.
Walter Littlemoon egészen 60 éves koráig képtelen volt rávenni magát az emlékezésre. A film azonban nemcsak arról szól, hogy mi történt vele az iskolában, bemutatja azt is, hogy ezek az élmények hogyan hatottak ki későbbi életére.
A film a Native American Public Telecommunications jóvoltából készülhetett eddig, de még mindig szükség van 15 ezer dollárra, hogy felkészítsék a televíziós sugárzásra. A készítők most felajánlásokra várnak, a film bemutatását legkésőbb 2013-ra tervezik.
Forrás

