nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bm: @Fejes László (nyest.hu): Ez a "bizalmatlan harmónia" lehet (– a "bizalmas diszharmónia" e...
    2014. 08. 28, 23:39  Ez kitaláció!
  • Tempesty: Minden jel arra mutat, hogy a Magyar az ősnyelv, vagy legalább is annak egyenes ágú leszár...
    2014. 08. 28, 22:10  Mi a köpc?
  • Pesta: A Teach Yourself köteteit nem ajánlom. Nem horvátot, de szintén szláv nyelvet próbáltam ta...
    2014. 08. 28, 21:59  Horvátul az interneten
  • bm: @MolnarErik: van eltérés, nem is kevés, el ne kezdjük gyűjteni, már megtette más: hu.wikip...
    2014. 08. 28, 21:00  10 éves az OH.!
  • bm: @El Vaquero: szerintem nem azért, mert "az y mássalhangzó szokott lenni" (hiszen ez alapjá...
    2014. 08. 28, 20:53  10 éves az OH.!
A nyelvész majd megmondja

Nyelvről vitatkozik kollégáival?

Kételyei támadtak?

Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink olyan égető kérdéseire, mint például:

Megint ami, megint amely

Az igei igenév ára

Elveszik egy igealak?

Sérv, érv: hány tőről fakadnak?

Tegye fel kérdését Ön is!

A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Mégis lehet összefüggés a szavak jelentése és hangalakja között

A nyelvészet egyik ritkán megkérdőjelezett tétele szerint a szavak jelentése és hangalakja között alapvetően nincs összefüggés – leszámítva természetesen a speciális eseteket, mint például a hangutánzó szavak. A Cornell Egyetem egyik professzora most ennek az ellenkezőjét állítja.

nyest.hu | 2011. szeptember 15.
|  

Nagyban segítené a nyelvtanulást, ha a szavak hangalakja valahogy kapcsolatban állna a jelentésükkel. Ugyanakkor tudjuk, hogy a kutya fogalmát az angolban a „dog”, a németben a „hund”, a franciában pedig a „chien” jelöli. E szavak hangalakjai között pedig látszólag semmilyen összefüggés sincs. A nyelvészet is alapvetően véletlenszerűnek tartja a szavak hangalakját az ilyen és hasonló megfigyelésekből kiindulva.

A Cornell Egyetem kutatói azonban abból indultak ki, hogy túl nagy lehetne a haszna annak a lehetőségnek, hogy a szavak hangalakja valahogy hozzájáruljon jelentésükhöz. Nem valószínű, hogy kialakulásuk során az emberi nyelvek teljesen lemondtak volna ennek előnyéről. Azt például megfigyelték már kisgyerekeknél, hogy a kerekített magánhangzókhoz – mint például a „koko” – következetesen kerekített tárgyakat rendelnek, míg a nem kerekített magánhangzókhoz – mint a „kiki” – szögletes formákat.

Kerekített magánhangzó: Ó...
Kerekített magánhangzó: Ó...
(Forrás: wikimedia commons)

A szakterületük szerint egyébként pszichológus kutatók azt állítják – bár az idézett cikk ezt nem részletezi – hogy a francia, az angol és a japán nyelvben is sikerült igazolniuk, hogy a szavak hangalakja csak részben véletlenszerű. Bizonyos hangalakok a főnevekre jellemzőek, míg mások inkább az igékre. Ezek hangalakbeli eltérések igen finomak, nem is vagyunk tudatukban, de a viselkedésünk elárulja, hogy tudat alatt használjuk ezeket az apró hangtani jelzéseket a szavak jelentésének beazonosításánál.

A Cornell Egyetem összefoglaló cikke sajnos nem említi, hogy mik is ezek a hangalakbeli különbségek, pedig az nagyban hozzájárulhatna az állítás jelentőségének elbírálásához. Kijelentésük lényege azonban az, hogy az általuk most beazonosított összefüggés a szavak jelentése és hangalakja között nem azt jelenti, hogy az egyik meghatározná a másikat, de az sem teljesen igaz, hogy a kettő teljesen független lenne egymástól, ahogy azt korábban feltételezték.

Forrás:

Cornell Chronicle: Word sounds contain clues for language learners

http://www.psych.cornell.edu/sec/pubPeople/mhc27/mcf-JEPG-in-press.pdf

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
39 najahuha 2011. szeptember 18. 13:15

@Pesta: Köszönöm. Jól tetted !

A gondolkodási folyamat jobb megértéséhez nagyon is szükség van rá !

Ha az agykutatásban ma már alapvető állítás: a SZAVAK és fogalmak, az EMLÉKEK egy egy ÉRZELMI és emellé túlnyomórészt SZAG / ILLAT "kapszulákhoz" rögzülnek, akkor szerfölött fontos HOLLÓS, CSŰRI, HAMVAS mellett fölsorakoztatni JUNG meglátásait is, melyek kellő összhangban állnak HAMVAS ősnyelv, ideanyelv, szimbólumnyelv stb. fölosztásával.

Mint írtam ősnyelvi kategóriát érint a HOLLÓS által jelzett ösztön-hangadás...

Az ősnyelv a megnyilatkozás nyelve, amikor „égi hatalmak nyilatkoznak meg az egyes emberen keresztül”. Az ősnyelv a feltételezés szerint minden hangjában és mondatában teremtő erejű volt. Az idea-nyelv valójában az észtől szakad el, de mert ez a mai kor emberének túlságosan negatív lehet, hozzá kell tenni, hogy valójában az érzelemre épül, arra a valóságra tehát, amely bennünk is elsőként jelentkezik, a gondolatot és a szót megelőzve. Mi azonban képtelenek vagyunk az érzéseket szavakban megformálni – erre volt alkalmas az idea-nyelv.

38 Pesta 2011. szeptember 18. 12:41

najahuha:

épp azért másoltam be, mert aki Hamvast ismeri, annak ismernie kell a Karnevált is, és fel kell ismernie a benne szereplő embertípusokat is. Barnabás Maximus karneváli alakja az általad is idézett figurák munkásságának kvintesszenciája.

37 El Mexicano 2011. szeptember 16. 22:56

@Roland2: Pontosan. Corazón < *CORATIONE(M), azaz 'nagy szív'.

36 Roland2 2011. szeptember 16. 22:11

@El Mexicano: Akkor a corazón (szív) tkp. a latin cor szó nagyítóképzővel ellátott alakja ?

35 najahuha 2011. szeptember 16. 12:19

@Ed'igen: EGY-eT ÉRT-ek.

34 Ed'igen 2011. szeptember 16. 11:46

@najahuha: Na, hát én is EZT mondom. Nem kell nagybetűkkel a SZÁMBA RÁGNI, azt, amit eddig is gondoltam. :-)

Mindazonáltal a Nándor belinkelte tanulmány elolvasása, és gazdag irodalomjegyzékének az átböngészése után úgy látom, hogy ezt a kérdést nem lehet egy KÉZLEGYINTÉSSEL elintézni.

33 najahuha 2011. szeptember 16. 11:45

@Pesta:

Az atomizáló nyelvkutatás rég elfelejtette, a SZAVAKnak , a kimondott szó-nak VARÁZSerőt tulajdonítottak.

Ha pedig ez így volt, akkor a SZÓ összetétele sem lehetett bármi.

Mint ahogy a "NŐVÉR" sem innen-onnan összetákolt hangok csoportja, hanem igenis a "NŐ" és a "VÉR" önmagukban lévő entitások összekapcsolása képi, fogalmi és beszéd szinten.

Az ŐSNYELV tekintetében még MINDEN AZ AMI.

Wade Davis antropológus említette: amikor egy őserdei közösséghez el akartak menni a misszionáriusok, előtte fényképeket szórtak le nekik.... Azok még soha nem láttak KÉTdimenziót, így mindenáron ki akarták szabadítani az embereket a képekből, ezért késeikkel többször megszurkálták azokat, és aztán amikor az élethű misszionáriusok is megjelentek, mind leölték őket, holott azelőtt nem volt ilyen öldöklésre példa.

De említhetném a CARGO-kultusz dolgait is...

32 najahuha 2011. szeptember 16. 11:31

@Pesta: Kész hamvasi Karnevál .....

31 najahuha 2011. szeptember 16. 11:25

@Ed'igen:

KULTÚRánként változó és RELATÍV a kicsiség --nagyság értelmezése.

Itt vagy másutt már írtam. Gyerekekkel rajzoltattak vadállatokat.

Az európaiak az állatkertben látott tigrist és elefántot egymáshoz viszonyítva méretarányosan ábrázolták. Az indiai gyerekeknél a tigris jóval nagyobb volt, mint az elefánt, hiszen a VESZÉLYE is akkora - a fontossági sorrendben pedig a veszély a legelső szempont, nem pedig az, MÉRTANILAG / matematikailag pontos legyen....Ez utóbbiak legyenek a MÉRNÖK feladatai...

De őseink korában is megvolt ez a HOLISZTIKUS szemlélet:

nemhiába nem mondták ki számos állat eredeti nevét, (medve, farkasállat stb.) mint ahogy a csecsemőknek is csak bizonyos nap elteltével adtak nem is akármilyen stb...

30 Pesta 2011. szeptember 16. 11:23

najahuha:

Barnabás Maximus az őskortudomány egyetemi magántanára volt, de a tanítástól visszavonult, és erejét kizárólag kutatásainak szentelte. Régebben az egyetemen több féléven át a pneumatológiai históriából panszofisztikus alapon parafilológiai prekollégiumot tartott, és ez a felolvasás-sorozat akkoriban A nagy Ri címmel meg is jelent. Barnabás abból indult ki, hogy az ősvallás, amely a történet előtt az egész földön, még Ame-ri-kában is elterjedt, Ri főisten tisztelete, amint a név mutatja. A kultusz valószínű központja Af-ri-kában volt, éspedig a szent hegy, Ruvenzo-ri tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt, az úgynevezett előkelők (a görög a-ri-sztosz, amiből a mai a-ri-sztokrata), az ő feladatuk volt, hogy a szellemlényt (spi-ri-tus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Erről a helyről vándoroltak aztán ki például Ba-ri-ba, Ag-ri-gentunba, Antivá-ri-ba, Ko-ri-ntoszba, Pá-ri-zsba, Mad-ri-dba, Alexand-ri-ába. Az istenség nevét igen sok mai név még őrzi, mint például Sá-ri, Bi-ri, Ma-ri, Te-ri, Ka-ri, Pi-ri, Fe-ri, Gyu-ri. A római császárok részben még a nagy istenségtől való leszármazásban hittek, így Tibe-ri-us és Had-ri-anus. Az istenség színe vörös volt, mint azt a pi-rí-t, vi-rí-t szavak mutatják, és általában neki szenteltek mindent, ami hangos és erőteljes volt, példa erre: ri-kolt, ri-vall, ri-ad, ri-pakodik. Templomában a neki szentelt hetérák (ri-banc, ri-ma, latinul: meret-ri-x, törökül: hu-ri), éltek egészen különös módon, úgy, hogy a folyó fölött hidat építettek és házakat, ennek emlékét őrzi a velencei Ri-altó. Hadserege is volt, amelyben a fő rangot a centu-ri-ók és a condottie-ri-k viselték. Az ősi tisztelet egyik távolabbi pontja Zü-ri-chben, később pedig B-ri-stolban volt. Angliában a kultusz, mint a b-ri-tek neve mutatja, a Ri-chárdok és a Hen-ri-kek alatt még élt. Az istenséget Indiában az a-ri-ák tisztelték, és a ksát-ri-ja kaszt volt nekik szentelve. Később a tisztelet már a pá-ri-ák közé süllyedt. Perzsiában a tisztelet jeleit a Tig-ri-s folyó és Dá-ri-us király neve őrzi. A tisztelet elég korán meghonosodott T-ri-estben és Ri-o de Janeiróban is, északon pedig a Missou-ri folyóig és a Onta-ri-ó-tóig terjedt, Norvégiában K-ri-sztiániáig. A múltban egész Szibé-ri-a ezt az istenséget tisztelte, nálunk a Saba-ri-a szó jelzi, hogy a vallás magas fokon állt. Az istenség tisztelete igen hangos volt, ünnepein a piros színt viselték, és szimbóluma általában nem az egyenes, hanem a parabolikus volt (homo-rí-t, dombo-rí-t). Szent madara a ri-gó volt, szent állata a kutya, amit a mai Bod-ri szó őriz. Szent hala a he-ri-ng, szent gyümölcse a ri-biszke volt. Egyik legnagyobb szentélye a Földközi-tengeren, Santo-ri-ni szigetén volt, a kultusz innen származott át Algé-ri-ába, Etru-ri-ába, Bavá-ri-ába, Auszt-ri-ába és Hungá-ri-ába. A szent hegy belsejében az út titkos folyosókon át halad, ez volt a labi-ri-ntus, itt lakott a szent kakas, amely éjfélkor kuko-ri-kolt. A nagy istenség egyik későbbi formája a Merku-ri-us volt. A szentek közül Ci-ri-ll, Vikto-ri-án és Fló-ri-án még tudtak róla. A középkorban a lovagok közül a T-ri-sztán. A játékok közül a k-ri-kett és a má-ri-ás volt neki szentelve. Nevét némely közmondás őrzi, mint például: ökö-ri-szik magában. Az istenségnek szentelt betegség a be-ri-be-ri volt. Ünnepeken nagy mulatságokat rendeztek (mu-ri, dá-ri-dó). A szent ételt, a ri-zst ették, és kuko-ri-ca (tenge-ri) leveleket lobogtattak, az ünnepen humoros jeleneteket is adtak elő, innen a ka-ri-katúra és a g-ri-masz szó eredete. Ezeknek az ünnepeknek a nyomait egész a Be-ri-ng szorosig követni lehet. A kultusz centruma akkor Canterbu-ry volt. Az istenség szent köve a nef-ri-t, drágaköve pedig a be-ri-ll volt. Indiában az isten nevét a K-ri-sna szó őrzi, de a ri-si éppen úgy, mint a mai napig használatos s-ri szó is. Az istenséghez fűződő egyik mítosz azt beszéli, hogy fején pap-ri-kakoszorúval született.

29 El Mexicano 2011. szeptember 16. 11:02

@Ed'igen: Szerintem senki sem állította, hogy ez egy kőbevésett és elfogadott elmélet, hanem csupán feltételezés, melynek bizonyos típusú szavak esetén, mint látható, van alapja.

28 Ed'igen 2011. szeptember 16. 10:45

Mikor üt nagyobbat az óra, amikor azt mondja, hogy tik vagy amikor azt mondja, hogy tak? Melyik a kisebb a csip vagy csup? Melyik emelkedik ki, és melyik mélyed be, a hepe vagy a hupa? Melyik szöveg hosszabb a mende vagy a monda.Nem biztos, hogy ezek értelmes kérdések.

Ezek a példák eléggé inkonzisztensek, de a kérdés még mindig megmarad, hogy akkor mivel is állnak kapcsolatban a Sapir és mások által megfigyelt jelenségek. További kérdés, hogy mi van akkor, ha úgy teszi fel a kérdést, hogy van két állat a mil és a mal, és ezek közül melyik nagyobb, stb.

Talán valamikor tényleg fontos lehetett a szavak hangalaki motiváltsága, ma azonban ennek nem hiszem, hogy komoly szerepe van.

27 El Mexicano 2011. szeptember 16. 10:03

@El Mexicano: Néhány konkrét példa:

grande 'nagy'

grandito/a, grandecito/a 'nagyocska' (tehát a kicsik között nagy)

grandote/a, grandotote/a 'hatalmas nagy' stb.

26 El Mexicano 2011. szeptember 16. 09:56

@Ed'igen: A kicsit valóban a török küçük [kücsük] átvétele.

De egyébként a spanyol képzőrendszerben is megfigyelhető ez a sajátosság: a kicsinyítőképzők (-it-, -cit-, -ecit-, -cecit-, -ic-, -cic-, -ecic-, -cecic-, -ill-, -cill-, -ecill-, -cecill- + o/a) mind magas magánhangzót tartalmaznak, a nagyítóképzők (-ón/a, -zón/a, -azón/a, -ote/a, -tote/a stb.) pedig mélyet.

25 nandor 2011. szeptember 16. 09:55

@Ed'igen:

A 20-as években Sapir végzett olyan kísérletet, hogy kitalált két szót: mil, mal. A tesztalanyoknak azt mondta, hogy mindkettő asztalt jelent, meg kellett tippelniük, hogy melyik lehet a nagyobb.

Shigeto Kawahara kínai, japán, koreai, kínai és angol nyelvű beszélőkön végzett hasonló kísérletet: web.mac.com/zygodact/iWeb/Kazuko%20Shinohara/Papers_files/Shinohara% (egyszer már belinkeltem)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X