Szerdán még az első kávénkat kortyolgattuk, amikor Kerner Zsolt az alábbi zseniális videót posztolta.

Annyit azért pontosítanánk, hogy az elhangzó szövegek nem csupán „kitalált és értelmetlen” szavakból állnak, mi legalábbis minden általunk ismert nyelvből fel tudtunk fedezni egy-két értelmes szót, sőt, mondattöredéket. (Természetesen mindez semmit nem von le a produkció értékéből.)

Érdekes a cím is: Így hallja valaki a különböző népek nyelveit, ha nem érti őket. Első pillanatban észre sem vettük a benne rejlő iróniát – hiszen az olvasók többsége nyilván tényleg nem érti az adott nyelveket, ha tudni akarja, miként hangzanak, nincs szüksége ilyen videóra, meghallgathat egy eredeti felvételt. Izgalmas számunkra az lenne, ha meghallgathatnánk így a magyart is. De hogyan lehetne előállítani olyan szöveget, mely nem lenne magyarul, mégis magyarosan hangzana?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A nyelvek jellemző hangzó építőegységei a szótagok. Ha magyar halandzsát szeretnénk készíteni, akkor vennünk kellene egy hosszú magyar szöveget, szótagokra darabolni, majd a szótagokat véletlenszerű sorrendbe rendezni. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a lehetséges szótagok olyan arányban forduljanak elő, mint a valóságban (például ne legyenek túlsúlyban az ü/ű-t és ö/ő-t tartalmazó szótagok, hiszen ezek viszonylag ritkák), és arra is, hogy úgy kapcsolódhassanak, mint ahogy tényleg kapcsolódhatnak (pl. a szótaghatáron ne találkozzanak zöngés és zöngétlen zörejhangok, legyenek szakaszok, ahol érvényesül a magánhangzó-harmónia, szó végén ne legyen o és ö stb.). Ez egyfajta beszél Lorem ipsum lehetne... és ez még mindig nem lenne elég, hiszen a szótagokat megfelelő mondatdallamra kellene felfűzni!

Valójában azonban így sem tudnánk meg, hogy hallják a magyar szöveget mások. Mindenki a saját anyanyelve szűrőjén át hall más nyelveket, az tűnik szembe, ami az anyanyelvünktől eltér. (Például a fenti videóban a magyarok számára a hindiben bizonyára az úgynevezett kakuminális – hátrahajtott nyelvheggyel képzett – hangok a feltűnőek.

Amilyen jól telt szerdán a reggel, olyan jól folytatódott a délután. Ekkor Vajda Gábor (anarki) lepett meg minket az alábbi térképpel, mely fényesen bizonyítja a magyarság finnugor és balkáni gyökereit.

Európa farmertérképe
(Forrás: 444.hu)

Ehhez persze kicsit csalnia kellett, hiszen ahol megtalálta a jeans megfelelőit, ott azt tette fel a térképre. Ráadásul, mint egy szemfüles kommentelő megjegyzi, a román blugi [bludzs] valószínűleg a blue jeans származéka, tehát kéknek kellene lennie. Bár Európa jelentős részén élnek (sőt, dominánsak) a Texas nevéből származó variánsok, ezeknek sincs nyomuk a térképen.

De mindez nem számít, hiszen a lényeg, hogy a magyar és a finn elnevezések hasonlósága „elképesztően erős bizonyíték a finnugor nyelvrokonságra”. Igaz, volt, aki kommentjében ezt megkérdőjelezte. Az a komment, mely szerint a dalszövegben „Mindenem a farmerem”, és nem „Mindenem a farmerom” szerepel, a cikk írásakor még nem érkezett meg, de remélhetőleg lesz olyan olvasó, aki ezt is kiszúrja. A hétnek még nincs vége!