Az új német helyesírást 1996-ban vezették be Németországban, Ausztriában, Liechtensteinben és Svájcban. Céljuk az volt, hogy a korábban országonként különböző szabályokat egységesítsék, illetve egyszerűsítsenek bizonyos szabályokat. Változtak a hangjelölésre, a nagybetűk használatára, a külön- és egybeírásra, az elválasztásra, a központozásra vonatkozó szabályok.

A legjelentősebb változás a hangjelölésben az ß és az ss használatát érinti. A korábbi helyesírásban akkor írtak ß-t, ha két magánhangzó között [sz] állt. (Szögletes zárójelben a magyar hangjelölés módszereivel jelöljük a megközelítő hangértéket.) ß-t írtak az olyan szavak végére is, amelyekben akkor is [sz]-t ejtettek, ha (írásban) magánhangzóval kezdődő ragot kapcsoltak a tőhöz. A s-t akkor használták és használják, ha a szóvégi [sz] a ragozásban [z]-vel váltakozik. Az új helyesírás szerint csak akkor kell és szabad ß-t írni, ha a nem váltakozó [sz] hosszú magánhangzó után áll, rövid magánhangzó után a ragozott alakokban ss-t kell írni.

Ez a látszólag bonyolult szabály valójában jól illeszkedik a német helyesírás logikájába. A német helyesírás nem ékezetekkel jelöli a magánhangzók hosszúságát, hanem a rákövetkező mássalhangzó jelével: ha a magánhangzó hosszú, csak egy mássalhangzóbetűt írnak (pl. Wagen [vágen] 'kocsi'), ha rövid, kettőt (pl. Wasser [vaszer] 'víz'). (Ezt persze az is lehetővé teszi, hogy hosszú mássalhangzók nincsenek.) A reform következtében hasonló lett az [sz] jelölése is: Fässer [feszö] 'hordók', de Maße [mászö] 'pintek'.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A másik jelentős változás az összetett szavak írásában jelentkezett. Korábban, ha három azonos betű találkozott volna az összetett szó közepén, akkor az egyiket el kellett hagyni: Schiff 'hajó' + Fahrt 'utazás' = Schiffahrt 'hajóút'. Az új helyesírás szerint ilyenkor ki kell írni mind a három betűt: Schifffahrt. Ennek és az előző szabálynak köszönhetően elszaporodtak a sss betűkapcsolatok: a  Mißstand 'visszás helyzet' új írásmódja Missstand.

A helyesírási reform inkább ellenállást, mint lelkesedést váltott ki. Egy felmérés szerint a németek 77% százaléka még 2004-ben, négy évvel a bevezetése után sem fogadta el az új helyesírást.  Ehhez joguk is van, mivel az NSZK alkotmánybíróságának 1998-as határozata szerint, mivel a helyesírást nem szabályozza törvény, az iskolákon kívül mindenki úgy ír, ahogy akar. A német, a svájci és az osztrák újságok általában amúgy is belső helyesírási szabályzatokkal rendelkeznek, a saját írásmódjukat követik. Svájcban például azért nem váltott ki különösebb tiltakozást a reform, mert ott az ß-t már amúgy is igen ritkán használták.

Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a német helyesírási reform elbukott, hiszen nem sikerült megteremteni az egységes, mindenki által elfogadott helyesírást. A baj nem az új szabályokkal volt, hanem azzal, hogy az emberek nem szívesen változtatnak kialakult szokásaikon. Az ilyen esetek felvetik azt a kérdést, hogy van-e egyáltalán igény a reformokra, vagy akár a helyesírás központi szabályozására: az angol például mindig elvolt enélkül is.

Források

http://en.wikipedia.org/wiki/German_orthography_reform_of_1996

http://en.wikipedia.org/wiki/German_orthography