Olvasónk, Tamás kérdezi:

Azt szeretném kérdezni, hogy angolban, ha egy Margaret nevű (ezt főelemként tartalmazó, vagy így becézett) iskolát akarunk melléknevesíteni, az -an vagy az -ian képzőt kell-e használnunk hozzá? Esetleg egy harmadikat? Mi a kettő használati köre közti különbség?

A kérdés lényege tehát az, hogy a Margaret [māgöröt] ’Margit’ névhez tartozó melléknév vajon Margaretan vagy Margaretian ’margitos’. Vagyis: ha valaki a St Margaret vagy Queen Margaret nevű iskolába jár vagy járt, akkor ő melyik a kettő közül, továbbá ha egy Margit királyné hosszabb ideig uralkodna Angliában, azt a korszakot hogyan hívnánk angolul?

A megoldást több irányban kereshetjük – és természetesen keressük is! Egyrészt megnézhetjük, mit használnak az anyanyelvi beszélők. Másrészt meg is kérdezhetjük őket, ha kellene, mit használnának. Harmadrészt pedig íróasztal mellett is jósolhatunk, hiszen vannak más hasonló melléknevek, amik analógiásan hatnak a kérdéses alakra.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mit használnak?

Átírásaink a brit normát közelítik. Vastagon szedjük a hangsúlyos magánhangzókat. Az [ā] a hosszú [a]-t, az [ȧ] a rövid [á]-t jelöli.

A válasz egyfelől egyszerű: a Margaretian-ra ugyan nem sok találatot ad a legnépszerűbb kereső, de azok közül az első öt mind olyasmi, amire gondolunk (Margaretian association [māgrijsön öszöwszijejsön] ’margitos szövetség’). Ezzel szemben a Margaretan-ra jóval több a találat, de ezek irrelevánsnak látszanak. A találati oldal eleve azt feltételezi, hogy elírtuk a szót, és valójában a Margaretá-t akartuk keresni, n nélkül.

Margaréta n nélkül
(Forrás: Wikimedia Commons / Gareth Davidson)

Ebből az a következtetést vonhatjuk le, hogy ugyan ritkán használják ezt a melléknevet az angolul beszélők, ha mégis, akkor a Margaretian alakot.

Mit használnának?

Talán hihetetlen, a kicsalogat kvázi-szakkifejezés, elicitálásnak is mondják.

Amikor a nyelvész adatokat gyűjt, megnézheti, mit mondanak a többiek, de ha nem akarják épp azt mondani, amit ő hallani szeretne, megpróbálja kicsalogatni belőlük. Feltesz egy látszólag nagyon egyszerű kérdést, és abban bízik, hogy a másik gondolkodás nélkül rávágja a választ. Nyelvészünk ilyenkor nem a válasz tartalmára, hanem a formájára kíváncsi csak: „Tudod, amikor tüsszentettél, azt mondták, nyugodtan tüsszents. Mit mondtak, amikor csuklottál?”

Ugyanilyen módon járhatunk el esetünkben is: „Amikor Edward uralkodott, az Edwardian kornak hívtuk, amikor Victoria, azt Victoriannak. Mit mondunk, amikor Margaret van a trónon?”

Thatcher Margit
(Forrás: Wikimedia Commons / Nationaal Archief / CC BY-SA 3 0)

Ahhoz, hogy valódinak látszó válasszal állhassunk elő nagy és reprezentatív mintának kell a kérdést feltenni. A néhány ismerősünkből álló panel sosem ilyen.

Persze kédezhetjük közvetlenebbül is, főleg, ha ismerőseink már régóta tudják, mit akarunk az ilyen kérdésekkel: „Hogy van a Margaret melléknévi alakja: Margaretan vagy Margaretian?” Szóban a kiejtésről is állásfoglalást kell tennünk, ilyen szinte nem létező szavaknál ez az angolban veszélyes. Kérdezzünk tehát írásban. Megtettük. A válaszok nagyjából egybehangzanak: „Sose hallottam vagy láttam egyiket se. Mindkettő ugyanolyan jól vagy rosszul hangzik. Ha használná is valaki, biztos nagyon ironikusan hangzana.”

A (szűkös) anyanyelvi beszélői minta tehát semmilyen döntést nem ad.

Jósoljuk meg

A nyelvész ilyenkor okoskodni kezd. Ugyan Margaret : Margaretan vagy Margaretian pár ezek szerint nincs, vagy nem nagyon van (ez azt jelenti, hogy nagyon kicsi nyomot hagy a beszélőkben), de a más lehetséges párokból esetleg meg tudnánk tippelni az elfogadhatóbb alakot.

Az an-ra végződő melléknevek főleg hely- és személynevekből származnak. Lássunk néhány példát: Alaskan [ölȧszkön] ’alaszkai’, American [ömerikön] ’amerikai’, Cuban [kjuwbön] ’kubai’, Jamaican [dzsömejkön] ’jamaikai’, Jordanian [dzsódejnijön] ’jordániai’, Italian [itȧljön] ’olasz’, Austrian [osztrijön] ’osztrák’. Levonhatjuk a következtetést: a szó vége mindenképp -an. Akkor nem -ian, ha a-ra (de nem -ia-ra) végződik a főnév (Alaska, America, Cuba, Jamaica), egyéb esetben, azaz, ha mássalhangzóra (Jordan), y-re (Italy), vagy egyenesen ia-ra (Austria) végződik, a melléknév vége -ian. Ez azonban nem így van. Igaz nem sokat, de tudunk ellenpéldákat mindkét állításra: Canada [kȧnödö] ’Kanada’ : Canadian [könejdijön] ’kanadai’; Grenada [grönejdö] ’Grenada’ : Grenadian [grönejdijön] –’grenadai’; Tibet [tibet] ’Tibet’ : Tibetan [tibetön] ’tibeti’ stb. Sőt a Kafka [kȧfkö] ’Kafka’ névből képzett melléknév Kafkan [kȧfkön] vagy Kafkian [kȧfkijön], de akár Kafkaesque [kȧfköreszk] ’kafkai’ is lehet.

Kaffka Margit
(Forrás: Wikimedia Commons / Josef Székely)

Mindezzel együtt elmondhatjuk, hogy az angolban nagyjából háromszor annyi -ian (vagy -ean) végű melléknevet találunk, mint -an végűt (ahol az a előtt nem i vagy e áll). Ezért igaz, hogy az Elisabeth–Elisabethan ([ölizöbösz]–[ölizöbijszön] ’Erzsébet’–’erzsébetes’) erős ellenanalógiát szolgáltat – ezzel talán magyarázva is az anyanyelvi beszélők bizonytalanságát – a Margaretan [māgörijtön] és a Margaretian [māgörijsön] közül az utóbbi alak a valószínűbb. (Ahogyan keresőbarátunk is sejtette.)

Van, hogy nincs?

Mindeddig kerültük annak a feltételezésnek a kimondását, hogy esetleg a Margarethez nem is tartozik semmilyen melléknévi alak. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy a néhány margitos öregdiákon kívül más angol anyanyelvűek anyanyelvében nincsen. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy van egy toldalékunk (mondjuk az -ian), amit bármilyen főnévhez, vagy közülük csak a nevekhez hozzáilleszthetünk. Hanem arról, hogy vannak főnév–melléknév párok, amelyek között valamiféle kapcsolatot észrevehetünk, és ez alapján néhanapján egy-egy újabb melléknevet alkothatunk. De leggyakrabban nincs melléknév a főnév mellett. Nincs párja pl. az Anne, William, neveknek (hogy csak angol uralkodói nevekből szemezgessünk). A legtöbb beszélő számára valószínűleg a Margaret is ebbe a pártalan csoportba tartozik.

Még ha nincs is angolul ’margitos’, ’margiti’ jelentésű melléknév, beszélni természetesen tudunk ilyesmiről.  Ha ott végeztünk, akkor lehetünk pl. alumnus/alumna of St Margaret’s; ha magunkfajtákból szövetséget alapítunk, hívjuk így: St Margaret’s Association.  Ugyanígy az elképzelt ’Margit királynő uralkodása alatt’-ot mondhatjuk pontosan így: during Margaret’s reign [dzsóring māgörötsz rejn], ahogy az Anna királynő (1702–1714) korabeli stílus is Queen Anne style [kwijn ȧn sztajl].