Az egészségügyi és szociális intézményekben pedig csak ott beszélhet a kiszolgáló személyzet magyarul a pácienssel, ahol legalább 20  százaléknyi magyar él. Azt, aki helytelenül használja a szlovák nyelvet, akár ötezer eurós pénzbírsággal büntethetik.

MTI, 2009. december 11.

A távirati iroda mai hírében közöltek nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak, avagy a valós helyzetnek egy sajátos, bizonyos szempontból szélsőségesnek is nevezhető  értelmezését adják. Nem lehet eléggé kiemelni, hogy a korrekt tájékoztatás ebben a kérdésben mindennél fontosabb: abból az információból, hogy az „egészségügyi és szociális intézményekben ... csak ott beszélhet a kiszolgáló személyzet magyarul a pácienssel, ahol legalább 20  százaléknyi magyar él” , a szlovákiai magyar családok joggal vonhatják le azt a következtetést, hogy Szlovákiában nem lehet már magyar nyelven boldogulni, a jog nem ad erre lehetőséget – eztán pedig nem kell meglepődni azon, ha a felelősen gondolkodó szlovákiai magyar család szlovák iskolába íratja gyermekét.

Az igazság az, hogy a kérdést nem csak az államnyelvtörvény szabályozza, de a szlovák alkotmány és a kisebbségi nyelvekről szóló törvény is legalább annyira releváns. Ez a – sokak szerint szándékosan előidézett – jogi kuszaság tehet arról, hogy a kérdésben nehéz világos válaszokat kapni a szlovák féltől. Annyi azonban biztos, hogy egy, a fenti jogértelmezésen alapuló hatósági döntést nehéz lenne megvédeni a szlovák bíróságon.

Különösen elszomorító, hogy a hírt leadó – vagy akár Gémesi Ferenc úr – nem tartja fontosnak kiemelni azt, hogy nem fizettethető büntetés magánszemélyekkel, hogy a törvények értelmében igenis lehet anyanyelven beszélni a szociális otthonban csak magyarul tudó idős emberekkel. A törvény ilyen szélsőséges értelmezése, ennek az értelmezésnek folyamatos megerősítése nem a mi malmunkra hajtja a vizet: ha a szlovák állampolgár nincs tisztában törvény adta jogaival, nem is fog kiállni értük.

A magyar sajtó és politika felelőssége tehát, hogy ne keltsen alaptalan félelmet a szlovákiai magyarokban, ezért van szükségünk tehát a pontos tájékoztatásra. A pontatlanság, a pongyola fogalmazás – legyen az politikai vagy egyéb indíttatású – végzetes lehet. Ideje, hogy az érintettek érdekeit is figyelembe vegye a magyarországi közvélemény.