Il nome del gatto
Macskás kérdés
Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. Velünk viszont macska-egér játékot játszik. A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem afféle vasárnapi könnyű mulatság. Egy valami azonban biztos: a macska a talpára esik. Így aztán mi is a feje tetejéről a talpára állítjuk nevének eredetét.
Vannak olvasóink, kommentelőink, akiknek megjegyzései, fejtegetései vagy kérdései azonnal elárulják, hogy fogalmuk sincs nyelvészeti kérdésekről. Az ő kérdéseikre adott válaszokat általában nagyon általános tudnivalók tisztázásával kell kezdeni. Vannak azonban olyan olvasóink, akik láthatólag utánaolvastak bizonyos kérdéseknek, vagy legalábbis nagyon jó érzékük lehet a nyelvészethez. Névtelenségét megőrző olvasónk például a macska szó eredetével kapcsolatban kérdez, és kételyeit olyan tényekre alapozza, melyekre a nyelvtudomány is támaszkodni szokott.
Alkalmanként a macska szavunk eredetén szoktam gondolkodni. Észrevettem, hogy szinte mindegyik európai nyelvben hasonlóak a szóban forgó állat jelölésére használt szavak hangalakjai, például: cat (angol), Katze (német), gatto (olasz), kot (lengyel), kočka (cseh), koska (orosz), stb.
Vannak azonban kivételek: mint például a magyar, a szlovák, a szlovén, a szerb-horvát és a macedón (valamint az albán) nyelvek, amelyek – számomra meglepően – szintén macskának nevezik a kisragadozót.
Utánanéztem az interneten, és az ottani források szerint a macska szavunk szláv eredetű. Nem vagyok nyelvész, de ez számomra kevéssé meggyőző.
Ha szláv eredetű lenne a szó, akkor miért csak a velünk szomszédos szláv nyelvekben jelölik a macska szóval az állatot?
A fentiek alapján megkockáztatom, hogy magyar eredetű a szó, ami idővel elterjedt a szlovák és a szerb-horvát nyelvekben, amely utóbbiakból pedig az albán (”macja”) és a macedón is átvette.
Ezzel magyarázható a cseh és a szlovák, valamint a bolgár és a macedón nyelvek esete: amelyek gyakorlatilag ugyanazon szláv nyelvek, de mégis teljesen más szavuk van a macskára.
Ha délszláv eredetű lenne a szó, akkor a szlovákba nyilván a magyarból kerülhetett. Ebben az esetben viszont a bolgár miért tartotta meg a „kotka” alakot?
Minden alkalommal, amikor megkérdőjelezel egy etimológiát, valahol meghal egy kiscica
(Forrás: Wikimedia Commons / André Karwath / CC BY-SA 2.5)
Más szláv nyelvekben az ószláv kotъ ’kandúr’ tőből keletkeztek az állat elnevezései, például az orosz кот [kot] és кошка [kóska], a cseh kočka [kocska] és a lengyel kot [kot]. Maga a kotъ feltehetően a vulgáris latin cattus ’macska’ átvétele, ez viszont egy afroázsiai nyelvből származhat, és csak az időszámításunk kezdete körül kerülhetett a latinba, néhány száz év alatt kiszorítva az eredeti feles ’macska’ szót. Ma ennek a folytatásait találjuk az újlatin, de a germán nyelvekben is.
(Állatkísérletek,
állati kísérletek,
állat kísérletek)
Olvasónk fő érve az, hogy ha a magyar macskához hasonló alakú szavak a szlávban a magyarral szomszédos nyelvekben fordulnak elő ’macska’ jelentésben, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy a szó a magyarból terjedt el. Sajnos azonban ez nem elég ok, a kétkedésre azonban számos okunk van.
Az első az, hogy semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a macska a szlávokhoz (vagy egy részükhöz) a magyarokon keresztül jutott el, vagy hogy a magyar kultúrában a macska olyan kiemelt szereppel bírt volna, hogy a környező szlávok – elhagyva eredeti szavukat – a magyar szóval cserélték volna fel. Ráadásul ez ellen szól az is, hogy a szláv nyelvekben a magyar jövevényszavak nem szoktak ilyen messzire elterjedni. A szerb magyar jövevényszavai az esetek többségében eleve csak az északi nyelvjárásokban terjednek el, az pedig végképp furcsa lenne, ha a szerbektől az albánok is átvennék. Ráadásul a szó északabbra is sokkal elterjedtebb, mint olvasónk írja, hiszen megtalálható a szorbban is, melyet a volt NDK területén beszélnek. Megvan a csehben is, feltehetően valamelyik nyelvjárásból került az irodalmi nyelvbe, ahol viszont ’macskacápa’ jelentést kapott.
A macska különböző európai nyelveken
(Forrás: European word translator)
Ráadásul igen furcsa lenne azt feltételezni, hogy a magyar a macska elnevezésben egyaránt erősen hatott a tőle északra és délre levő szláv nyelvekre is, de nem hatott a románra. Ha a szomszédos nyelvek közül a románban és a délszlávban lenne meg, akkor már sokkal több alapunk lenne azt feltételezni, hogy ezekbe a magyarból került be. Persze ekkor sem zárhatnánk ki a más irányú kölcsönzéséket sem.
Persze mindezt lesöpörhetné az asztalról, ha a macska szó eredetét a magyarból meg tudnánk magyarázni – azonban nem tudjuk. Az olyan magyar szavak, melyek -cska végűek, de nem a magyar -cska vagy -ka képzővel jöttek létre (bicska, borovicska, bricska, fricska, haricska ’pohánka, hajdina’, szecska ’apróra vágott szalma’, talicska) – ezek a bicska kivételével mind szláv eredetűek (a haricska román közvetítéssel került a magyarba, a talicska esetén pedig elképzelhető, hogy a taliga -csa kicsinyítő képzős alakjából jött létre hangátvetéssel: taligcsa > talicska). A hasonló felépítésű kocka szintén szláv eredetű. Igaz, a -cske végűek esetében kissé más a helyzet: a fecske vagy finnugor eredetű (de ebben az esetben is képző a -ke), vagy hangutánzó; a kecske viszont ótörök eredetű. (A szöcske viszont megint csak hangátvetéssel keletkezett a szökcséből: ebben a szök- ’ugrik’ igetövet és a -cse kicsinyítő képzőt ismerhetjük fel.) Mindez azonban nem elegendő, hogy a macskát akárcsak megkíséreljük a magyarból magyarázni.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Persze most az lenne a szép és meggyőző, ha be tudnánk mutatni, hogyan keletkezett a szó a szlávban, vagy hogy honnan vették át a szlávok. Sajnos ezzel kapcsolatban semmilyen jó hírrel nem szolgálhatunk. Az ugyan kideríthető, hogy a török nyelvek egy részében a ’macska’ jelentésben hasonló hangzású szót használnak, de a délszláv nyelvek kivételével a törökből aligha terjedhetett el (a törökországi törökben ilyen hangzású szóra nem is találtunk adatot), a magyar felől való elterjedése pedig a korábban ismertetett okokból nem valószínűsíthető.
A török párhuzam azonban felveti a gyanút, hogy a szó esetleg hangutánzó eredetű, a törökben és a szlávban is hangutánzóként keletkezett. Az ne lepjen meg minket, hogy szerintünk a macska azt mondja, hogy miau, nem azt, hogy macs – az, hogy milyen beszédhangot hallunk bele az állatok hangjaiba, meglehetősen változó. (És a nyáv- sem hasonlít annyira a miaura.) Persze ugyanezért nem is tudjuk igazolni, hogy valóban hangutánzó eredetű lenne. Ha hangutánzó eredetű, akkor persze azt is feltételezhetnénk, hogy külön, egymástól függetlenül jött létre a szlávban és a magyarban, ez azonban megint nagyon valószínűtlen lenne.
Honnan jött?
(Forrás: Wikimedia Commons / Von.grzanka / CC BY-SA 3.0)
Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy a macska és a vele összefüggő szavak eredete igen homályos. Azt azonban a nyelvföldrajzi adatok, illetve a hasonló hangalakú magyar szavak eredete alapján megállapíthatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul valószínűbb, hogy a szó a szláv nyelvek valamelyikéből került a magyarba, mint hogy a magyarból került a szláv nyelvekbe.
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
1
Sultanus Constantinus
2015. július 3. 19:39
2
LvT
2015. július 3. 20:49
A bulgárban is létezik a kérdéses szó, sőt annak az eredetibb formája is, a <маца> (maca), csak ez a mai nyelvben nyelvjárásias, vö. bg.wikipedia.org/wiki/%D0%9C%D0%B0%D1%86...B5%D0%BD%D0%B8%D0%B5) – Így a kérdezőt megtévesztette az, hogy az irodalmi nyelv és a köznyelv (ill. az ehhez kötődő szótárak) a valóságosnál „szűkebb” metszetét adják a nyelvnek.
Az sem szokatlan, hogy egy (házi) állatra ugyannak a nyelvnek több megnevezése van. Pl. a magyarban a <réce> mellett van <kacsa>, a <lúd> mellett <liba>, az <eb> mellett <kutya>, az <emse> mellett <koca>. A példákat úgy válogattam, hogy egy „régi” szó mellé egy újabb, hangutánzó eredetű kerüljön (a <kacsa> kivételével). Az <emse> szót ráadásul mai szótárakban már meg sem találjuk, de a <réce> és az <eb> is periférikus. Ha a magyar nyelv régebben kettéosztódott volna, akkor könnyen meglehetne, hogy a másik változatban pedig az <emse> megmarad széleskörű használatban, a <koca> pedig pl. csak a gyermeknyelv része lesz.
A <macska> szláv alapszava tehát a <maca>, ez máig megmaradt a délszláv nyelvekben, és ez került át az albánba is. Az alapszó délen és nyugaton is kicsinyítő képzőt kapott: nőstényre értve a <-ka> toldalékot, így lett <mačka>, hímre értve viszont változatosabb a kép. Elsőként vegyük Kusturica Macskajaj c. filmjének az eredeti nevét: <Crna mačka, beli mačor>, azaz ’Fekete macska, fehér kandúr’. Ebben a szerb-horvát <mačor> ’nagy testű kandúr’ ugyanúgy a <maca> alapszó továbbképzése, mint a <mačka>. További idetartozó szavak a ’kandúr’-ra: szerb-horvát <mačak>, cseh <macek>, bulgár nyj. <мачок>, szovák <máčik>. A kölyökre vonatkozó megnevezések az ősszláv <*-ę> kicsinyítő képzővel alakultak szintén a <maca> alapjáról, pl. cseh <máče>, szlovák <mača>, szerb-horvát <mače>, bulgár nyj. <маче> (macse).
Az elnevezés alapjának elsősorban valóban hangutánzó eredetet vélnek, ahogy a magyarban is alakult a <cica> szó a <cic-cic> állathívó szóból. A <mac-mac > állathívó szó kimutatható a bulgár-macedónban mint <мац-мац> és az ukránban mint <маць-маць>. Mások ugyanakkor arra gondolnak, hogy a <Maria> ’Mária’ személynév becézőjéből alakult: ehhez párhuzam lehetne a német <Mieze> szó, amelyben szintén egybeesik a <Maria> becézője és a ’cica’ értelmű szó. (Viszont a német irodalom ezt a kettőt elkülöníti, és az állatnevet szintén hangutánzónak véli.)
A legjobb összefoglalás talán az ukrán etimológiai szótár 3. kötetének 422. oldalán olvasható: litopys.org.ua/djvu/etymolog_slovnyk.htm
Látható tehát, hogy a szláv nyelvekben széles körűen elterjedt a szó, jól etimologizálható és egy szócsalád része. Ez nem mondható el a magyar <macska> szóról. Ezért nem fordítható meg a kölcsönzés iránya.
3
Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató
2015. július 3. 20:53
Tájékoztatásul: a [kéretlen reklám]ban ([kéretlen reklám]) a macska címszó szócikke a következő:
macska [első írásos előfordulása: 1249-1260 tulajdonnévként, köznévként első írásos előfordulása: 1395 körül] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb macka jelentése: ’macska; a kocsi vagy az eke egyik építőeleme; vasmacska’, szlovák macka jelentése: ’macska; a kötélkomp futómacskája’, ukrán nyelvjárási mácska [macska] jelentése: ’macska’. Nyelvünkben elsődleges jelentése a mai köznyelvben használatos ’macska’ volt. A vasmacska főnév utótagjának önállósulásával jött létre ’horgony’ [1807] jelentése. A macska a bizalmas társalgási nyelvben ’leány, fiatal nő’ jelentésben is él [1891]. Legrégebbi származéka a macskás [1283] szó, mely helynévként élt. Az (el)macskásodik ’elzsibbad’ [1792] ige későbbi származék.
4
Galván Tivadar
2015. július 3. 21:12
"szerintünk a macska azt mondja, hogy miau": mások szerint is, l. ném. Miau, ang. meow.
5
Krizsa
2015. július 3. 21:20
Egyelőre csak a macskáról: magyar rokonszavai a macerál és kissé meglepő módon a mócsing is.
Ma már bizonyítani tudom, hogy nemcsak a szláv-magyar protonyelv volt közös (az utolsó jégkorszak felmelegedése óta) a KM-benés környékén, hanem az akkád-héber régesrég délre került protonyelve is. De az sokkal régebbről. (A Gyöknyelvészet új változata a napokban kezd, fájlonként megújulni a honlapomon.)
A héber m'cik = szorongat, matis = elgyengít, kiszakít. Ilyen a macska.
6
arafuraferi
2015. július 3. 22:42
Szóval a tátrai tigris esélyesebb, mint a pannon puma.
7
mederi
2015. július 4. 09:33
A kis mancsos mancska--->ma(c)cska.. :)
8
Janika
2015. július 4. 10:19
Engem még érdekelne, hogy a cica szavunk milyen kapcsolatban van a macskával. Abból alakult ki valahogy vagy független tőle?
9
szigetva
2015. július 4. 10:57
@Janika: A TESz szerint a "cic" macskahivogató szóból keletkezett -a kicsinyítő képzővel.
10
mederi
2015. július 4. 11:00
@Janika:
Minden esetre csak "anyanyelvükön" hívva jönnek a macsekok azt hiszem..
Orosz macskát próbáltam hívni úgy, hogy 'cic-cic", de oda sem bagózott.. Úgyhogy a "sicc"-et már ki sem próbáltam. :)
11
Krizsa
2015. július 4. 11:22
@Janika: A héberről (6 év után - tegnap óta:-), mert tegnap jöttem rá, hogyan) - már bizonyítani is tudom, hogy az akkád-héber protonyelv szintén a kárpátnyelvből "szakadt le" délre.
A cica magyaron belüli rokonszavai: cécó, coca, csacsi, csecse, csicsás, csöcs, csúcs, cicka-fark (gyomnövény).
A héber cece = dagadt, duzzadt, cac = előbukkan, cica = rojt, haj és, virágfürt, cic = bimbócska, caá'cúa = játék, m'-caá'céa = (meg)-cicomázza magát.
Párosítsd össze a magyar szavakat a héberrel, mind meglesz. Ez (a C/Cs-C/Cs) az egyik legszebb gyök a magyar-héber összehasonlító nyelvészetben. A héberben nincs Cs, de majdnem minden Cs betős magyar szónak megvan C betűs héber rokonszava.
AZ OK (a gyöknyelvészetben mindig megvan az ok):
a héber protonyelve kb. 1o ezer évvel ezelőtt mehetett le délre - akkor, amikor az S/Sz már (régen) megvolt, de még nem vált szét két hangra. Így esett - akkor még - egybe a C=TSz és a C=TS hangzása.
12
Janika
2015. július 4. 11:28
@szigetva: @mederi: Ha jobban belegondolunk, akkor ezek az állathívogató szavak külön kategóriát képeznek. Hangutánzónak mégsem nevezhetjük, hiszen az anyamacska nem tud ilyen cic hangot kiadni, miért pont a cic lett ez, és tényeleg csak magyarul van így? Ezt nem nagyon hozzák a szótárak. A cic-cica átmenet már világos, köszönöm.
A macska szó eredetére esetleg meg lehetne nézni hogy a szláv átvétel előtt hogyan nevezhettük a macskát vagy közös nyelvőseink. 10.000 éve él az ember környezetében, biztos vagyok benne, hogy a macska szó átvétele előtt is volt valami neve.
13
szigetva
2015. július 4. 12:52
14
Roland2
2015. július 4. 18:30
@Janika: Szerintem a honfoglaló ill. vándorló magyarok nem nagyon tartottak macskát, mert eleve a macskának egy letelepült, földművelő közösség veszi hasznát,- távol tartja a rágcsálókat a háztól- ezért egy vándorló, félnomád közösségnek nincs haszna belőle. Lehet, h. a vándorló magyarok találkoztak házimacskával, de nem lehetett elterjedve közöttük, ugyanis akkor török vagy iráni szóátvételt használnánk rá. Ráadásul a macskák háziasítása, ill. domesztikált macskák Európába érkezése a Mediterráneum térségéből indult, kérdéses, h. a kelet-európai vagy nyugat-szibériai sztyeppén mennyire voltak elterjedtek a időszámításunk előtti és utáni első századokban. A vadmacskát lehet, h. ismerték - bár az is inkább a kelet-európai erdőségekben fordul elő - csak mondjuk tabu volt kiejteni a nevét. Szerintem valószínűbb, h. a honfoglalóknak nem is volt szavuk a macskára, mert többen csak itt találkoztak vele először.
15
Pierre de La Croix
2015. július 4. 19:20
@Roland2: Azért feltehetőleg már foglalkoztak mezőgazdasággal is őseink (ne menjünk bele kérem a Győrffy-Kristó vitába). Más kérdés, hogy ekkor még Európában (Az Alpoktól északra) is nemcsak a macskát tartották egerészésre, hanem mondjuk a petymeget, görényt is. A kérdést a régészeti leletek alapján lehetne tisztázni, de mivel most nincsen nálam semmilyen vonatkozó szakirodalom, nem tudom megmondani, hogy az állatcsontok között előfordul-e és ha igen, milyen arányban?
(talán zegernyei kisegítene?)
Úgy tűnik, hogy előtérbe a kereszténységgel és a szerzetesrendek tevékenységével (bencések stb.) került (ahogy a ponty, eper stb.).
(Annak ellenére, hogy Freya szekerét is macskák húzták).
16
Pierre de La Croix
2015. július 4. 19:27
1971-es tanulmány: Még a késő középkor idején sem ír megtalált macskacsontokról, amikor azért már valószínűleg nagy számban jelen lehettek (aminek oka, hogy sok házi- és vadállattól eltérően nem fogyasztották mifelénk - legalábbis nem rendszeresen - a "spanyol nyulat" és nem élt olyan közelségben az emberrel, mint mondjuk a kutyák. És nem volt annyira megbecsült sem.)
onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1525/aa.1971.73.3.02a00080/epdf
17
Fejes László (nyest.hu)
2015. július 4. 20:13
@Sultanus Constantinus: Abban nem vagyok biztos, hogy ott tényleg az hangzik el, de tatár jövevényszóként valóban van [macse].
@LvT: A bolgár nyelvjárási alak már az alapján gyanítható, hogy amacedónban is megvan. :) A cseh maceket akartam is említeni, aztán valahogy kimaradt.
Ez az ukrán szótár tényleg nagyon jó, köszönjük. Arra én is gondoltam, hogy esetleg az anyával függ össze, de ez akkor lenne valószínű, ha a nőstényre utaló alak lenne a legkorábbi. Az viszont elég valószínűtlen, hogy a Mária névhez lenne köze, annál sokkal korábbinak tűnik.
@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató: Mindez tök érdektelen a szó eredete szempontjából. Ráadásul ezek az információk a TESz.-ben és az EWUng-ban is szerepelnek, amelyből az említett kiadvány ollóz.
@Janika: Nem is értem, hogy képzelnéd el a macska > cica fejlődést. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy vajon a krumpli szó a burgonyából fejlődött-e.
18
siposdr
2015. július 4. 20:21
@mederi: A 'cic-cic'-et oroszul 'kisz-kisz'-nek mondják. Sőt a cica ilyetén való megfelelője is megvan: 'kiszka'
19
Roland2
2015. július 4. 22:47
@Pierre de La Croix: Ez nem igazán releváns azzal, amit írtam, ugyanis nyilvánvaló, h. Európában előbb jelentek meg a háziasított macskák a görög-római civilizácó közvetítésével - ahova meg a Közel-Keletről vagy Egyiptomból kerültek. A kérdés viszont az, h. a kelet-európai, nyugat-szibériai sztyeppén mikor jelentek meg, ill. a magyarok vándorlása idején jelen voltak-e már ott ( gyanítható, hogy nem ). Egyértelműbb választ adnának erre a régészeti leletek. + Attól, hogy foglalkoztak mezőgazdasággal is - ahogy utaltál rá, nem biztos, hogy ismerték is a macskát. A vadmacska se lehetett valami gyakori látvány a vándorló magyaroknak, mivel főleg az erdőségeket kedveli és inkább éjszaka aktív.
20
Pierre de La Croix
2015. július 5. 09:48
@Roland2: Meg attól, hogy ismerték, nem biztos, hogy használtak rá külön nevet... (Egy "féreg" - eltekintve most az átvitt értelmétől - , egy időintervallumban mindenféle olyan dolgot jelzett a köznapi beszédben, amelyeknek evolúciós értelemben kevés köze volt egymáshoz).
21
LvT
2015. július 6. 12:39
@Pierre de La Croix: >> Más kérdés, hogy ekkor még Európában (Az Alpoktól északra) is nemcsak a macskát tartották egerészésre, hanem mondjuk a petymeget, görényt is. <<
Ehhez adalék, hogy a klasszikus latinban a <feles> ~ <felis> ~ <faelis> nemcsak macskát jelölt, hanem nyestfélét is*. Ugyanakkor az angolban a <polecat> szó ’görény’ értelmű, de etimológiailag ’csirke [-fogó] macska’ értelmű.
Így ha az a kérdés, hogy „a szláv átvétel előtt hogyan nevezhettük a macskát”, akkor könnyen meglehet, hogy nem is volt külön neve**, hanem valamely menyétféle megnevezését vitték át rá.
* A latin szó etimológialag nem tisztázott, de leginkább a walesi <bele> ’nyest, nyuszt’ szóval közös eredetre vezetik vissza.
** Feltéve, de nem feltétlenül megengedve, hogy egyáltalán találkoztak vele a honfoglalás előtt.
22
mederi
2015. július 6. 12:51
@LvT: 21
"Ma(n)cska(-s)- cickány".. "cic-cic"!.. :)
23
mederi
2015. július 6. 13:06
@mederi:
Hasonlóan képződhetett, mint a "farkas.. +valami"-ből a farkas neve..
24
lcsaszar
2015. július 6. 14:10
Feltételezem, hogy a KM területén élő szlávok már háziasították és macskának nevezték (elég szlávos hangzású), és letelepedő őseink tőlük vették át a nevét. A füldművelésre, gabonatermesztésre való áttérés után gazdasági haszna is lett. Az erdei vadmacskára korábban lehetett külön szó, mely a házimacskára hasonlóság okán kiszorulhatott.
25
Janika
2015. július 6. 14:30
@Roland2: ez igaz lehet, de alapvetően nemcsak a tartott (háziasított) állatoknak adunk nevet. Mondjuk a róka sem kimondottan háziállat, mégis hívjuk valahogy.
@Fejes László (nyest.hu): nem képzeltem sehogy, ezért is kérdeztem, két szónak etimológialiag vagy van köze egymáshoz vagy nincs.
@szigetva: köszönöm, a második link elég hasznos
26
Feri.
2018. december 21. 21:33
Érdekelt a szó eredete.Több más szóval együtt. Keresgéltem kicsit keletebbre is e téren mint ami a fenti térképen szerepel. A kazakh nyelven :мысық ( Másák ) Kirgiz: мышык ( Másák )Üzbég :mushuk Mongol: муур (Muur)
27
Feri.
2018. december 21. 21:55
A mai tatár nyelv a macskára a песи ( pesi ) szót használja.Mari és Hegyi Mari nyelve пырыс (párás).Baskír nyelv pedig Бесәй (besӓj )
