A mḗh₁n̥s alakban a n̥ szótagot képző [n]-t jelöl, a h₁ pedig egy olyan torokhang, amit a ma létező indoeurópai nyelvek alapján következtetünk ki, de nem tudjuk, pontosan hogyan hangzott.

A Hold 29 és fél naponta kerüli meg a földet, ez a ciklus az alapja a hónap (< ’hold-nap’) nevű időegységnek. Angolul, németül is a Holddal függ össze a név: a. month [mansz], n. monat [mónat], vö. a. moon [mún], n. Mond [mónt] ’hold’. Ezek végső soron ugyanannak a feltételezett indoeurópai *mḗh₁n̥s szónak a folyományai, mint a görög μήν [mén], latin mensis [mé(n)szisz] és újlatin leszármazottai (francia mois [mwá], olasz mese [méze] stb.), vagy a szláv nyelvekben: orosz месяц [mjészjic], lengyel miesiąc [mjesonc], szlovén mesec [mészöc]. A magyar hó és a finn és észt kuu ’hó(nap)/hold’ pedig egy feltételezett uráli *kuŋe mai változatai.

Miután a hét napjainak európai nyelvekbeli elnevezéseit már áttekintettük, most a hónapok neveit vesszük sorra. A hónapok mai neveként a magyar felismerhetően a más európai nyelvekben is elterjedt latin neveket használja. Sőt az első két hónap kivételével a magyarban a hónapnevek szinte pontosan megfelelnek a klasszikus formának: csak a január és a február neve rövidült le (vö. latin Januarius és Februarius).

A rómaiak

A latin írásban nem volt különbség az i–j és u–v betűk közt. A mai magyarországi szokás féloldalas: az utóbbi párt megkülönbözteti, az előbbit nem. Ebben a cikkben az első párt is megkülönböztetjük aszerint, hogy magán- vagy mássalhangzót jelöl.

A római naptár eredetileg csak tíz hónapot tartalmazott a tavaszi napéjegyenlőségtől kezdve: Martius, Aprilis, Majus, Junius, Quintilis, Sextilis, Septembris, Octobris, Novembris, Decembris. Az év végi maradék napok nem tartoztak egy hónaphoz sem. Az ötödik hónaptól kezdve a latin számneveket ismerhetjük fel: quinque ’5’, sex ’6’, septem ’7’, octo ’8’, novem ’9’, decem ’10’.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az első hónap, a március, Mars hadistenről kapta a nevét – ahogy a hét második napja, a kedd is: dies Martis. A következő hónap Venus szerelemistennőé, akit a görögök Ἀφροδίτη [ap^hrodíté] néven ismertek, az etruszkok pedig – akiktől a rómaiak átvették a hónap nevét – Apru-nak. A napok közül a péntek viseli az ő nevét, de már latinosított formában: dies Veneris. Szerencsésen összecseng a hónap neve a latin aperio ’nyit’ igével is, hiszen ez tavaszi hónap, nemcsak a szerelem pezseg, hanem ekkor nyílnak a virágok is.

Ovidius (i.e. 43–i.sz. 18), római költő, egyik híres műve a római ünnepekről szóló Fasti, amelynek egy-egy könyve egy-egy hónapot mutat be. Sajnos csak az első félév van meg, mivel Augustus császár Tomiba (ma Constanța, Románia) száműzte a szerzőt, aki annyira elkedvetlenedett, hogy nem fejezte be a művet.

Május nevének az eredete már kevésbé világos, kötik Majához, aki földistennőként a növekedésért (a növényekéért és a frissen született állatokéért) volt felelős, de az ókori szerzők szerint az idősebb korosztály, az ősök (majores, egyes számban major, illetve majus) hónapja volt, sőt Ovidius szerint Majestas-nak, a megszemélyesített felségességnek is köze lehet hozzá. Június nevéhez ugyanígy két eredet is kapcsolható, egyrészt Juppiter főisten feleségének, Júnónak a neve, másrészt viszont ha majus az idősek hónapja, akkor junius a fiataloké (juniores, egyes számban junior, illetve junius).

Új hónapok, új nevek

A tízhónapos naptár hónaphoz nem tartozó téli napjaiból később két hónapot alkottak, a Janusról, a be- és kijáratok, kezdet és a vég istenéről elnevezett januárt és az év végén aktuális tisztulási szertartásokról (februa) elnevezett februárt. Mivel ez volt az utolsó hónap, ide került a szökőnap is, ami abból adódik, hogy a Föld a Nap körül 365 nap és majdnem 6 óra alatt tesz meg egy kört, vagyis négyévente összejön egy egész nap. Később az év kezdetét is áttették március 1-ről január 1-re, így a sorszámos hónapok neve „értelmét vesztette”.

Julius Caesar családja a legenda szerint Julustól, a Trójából menekülő Aeneas fiától származik. Aeneas anyja állítólag maga Venus/Aphrodité volt.

Julius Caesar (akinek a nevéből erednek a mai cézár, császár, cár, Kaiser szavak) nem csak hadvezérként lett híres, hanem naptárreformerként is. Alkotása, a Julianus-naptár, az ortodox egyházban a mai napig használatos (ezért esik máskorra a nyugati és a keleti karácsony). A civil Oroszország is csak 1918-ban tért át az Európában akkor már uralkodó Gregorián-naptárra: ezért volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepnapja november 7-én.

Az Augustus felvett név, az első római császár csak i.e. 27-ben, 36 évesen lett a ’tiszteletreméltó, nemes’ cézár. A róla nevezett hónap csak később, i.e. 8-ban kapta a nevét. Pedig sokkal alkalmasabb lett volna a születéskori neve, az Octavius, ami épp annyi jelent, ’nyolcadik’.

Julius Caesar utóda, az Ovidiust Rómából száműző Augustus (születéskori neve Cajus Octavius) nevezte el az ’ötödik’ – akkor már több évszázada hetedik – hónapot, a Quintilist Juliusnak, Julius Caesar maga is júliusban született. Mivel bőven megvolt a kétharmada a szenátusban, a következő, nyolcadik hónap új neve Augustus lett (pedig ő szeptemberben született; Julius Caesar március idusán, azaz 15-én halt meg súlyos vérveszteség következtében. augusztusban halt meg, de ezt akkor még nem tudhatta). Egy már megcáfolt legenda szerint a hónapok hosszát is átrendezte, hogy az övé se legyen rövidebb, mint Julius Caesaré. Ma már szerencsére csak Európán kívül akad Augustusnak tanítványa.

Ezzel ki is alakult a sok európai nyelvben ismert tizenkét-tagú hónapnév-sorozat. Ezek a nevek az átvevő nyelvek sajátosságaihoz nagymértékben idomultak és az idő folyamán sokat koptak. Így lett a gasconge-iban a januarius-ból gèr [zser], a máltaiban a Februarius-ból Frar, az albánban az Aprilis-ből prill, a franciában a Majus-ból mai [me], az Augustus-ból août [u(t)], stb.

Különcségek

Augustus nem volt eléggé előrelátó: nem volt jó ötlet, hogy a júniust követő hónap neve ennyire hasonlít rá. Ezt helyrehozandó az olaszban például a névelő (il) beleolvadt a névbe, így a július nem a várt giulio [dzsúljo], hanem luglio [luljo], ami kevésbé hasonlít a júniusra: giugnio [dzsunnyo]. A francia úgy segített a problémán, hogy a korábbi juil [zsüil] helyett egy kicsinyített alakot használ: juillet [zsüije]. Az angolban a június mássalhangzóra végződik, nem *Juny [dzsúni] (mint Plinius neve, ami angolul Pliny [plini], vagy Antonius-é, ami Antony [entöni]), hanem csak June [dzsún]. Ezzel szemben a július July, ráadásul a hangsúly is a második szótagra kerül, ami ebben az esetben meglepő: [dzsuláj], a 17. században még [dzsúli] volt. A gascogne-inak a spanyolországi Aran völgyben beszélt változatában a július junhsèga [dzsünszega], ami a ’júniust (junh) követő’ hónap. (A halott római császárok már nem tudják igényeiket kikényszeríteni.)

Az albánban sok hónapnak „saját” – értsd: albán – neve van. A janar a latin név átvétele, a második hónap viszont shkurt [skurt], ami ’rövid’-et jelent – hisz ez a legrövidebb hónap. A mars, prill, maj megint latin, a június viszont qershor [tyersor], ami a qershi [tyersi] ’cseresznye’ hónapja. Korrik a július albán neve, ennek forrása a korr ’arat’ ige. Az Augustus-ból gusht [gust] lesz (már a prill-nél láthattuk, a szó eleji magánhangzók törlődnek). A négy utolsó hónap az albánban is számozva van: shtator, tetor, nëntor, dhjetor. Ezek a latin nevek tükörfordításai (’hetes’, ’nyolcas’, ’kilences’, ’tízes’): ez a négy hónap lassan két és fél évezrede nem a 7–10., hanem a 9–12. helyet foglalja el a hónapok sorában.

A litvánban az első félév hónapnevei sajátok, a második félévé a latin nevek átvételei.

Más nyelvek is használtak korábban saját neveket a hónapokra, így a német, a román, a bolgár, a macedón, a szlovák, a szlovén, a szerb, az orosz vagy éppen a magyar. Ezek a nyelvek azonban mára latinizáltak. Így ma Európa igazi különcei – legalábbis ami a hónapok nevei illeti – a finn és a szláv nyelvek egy része, az ukrán, a belorusz, a lengyel, a cseh, a horvát, valamint félig a litván.

Saját kútfő

Nem élünk vissza az olvasó türelmével: nem soroljuk fel az összes szláv nyelv összes hónapnevét, megtette ezt már más. Ezek többnyire az adott hónap jellemző tulajdonságára utalnak. Január például a ’jeges’ hónap a csehben leden, a ’vágó’ hónap a horvátban siječanj [szijecsany], vagy az ’összekötő’ hónap a lengyelben styczeń [sticseny]. Míg a csehben, lengyelben november a ’levélhulló’ hónap listopad [lisztopad], addig a horvátban ez az október neve. Lengyelül sierpień [serp^jeny] azaz ’sarlós’ hónap az augusztus, horvátul viszont a júliust hívják „ugyanígy”: srpanj [szrpany]. (Délebbre laknak a beszélők: előbb aratnak.)

A június–július hasonlónevűségét a cseh sem kerüli el: červen [cserven] ’piros’ – červenec [cservenec] ’piroska’. A hónapok valójában a bíbortetűről (červ) kapták a nevüket, amit ilyenkor kell gyűjteni, hogy kosenilvörös festéket préseljenek belőle. De a színt is a kis állatkáról nevezték el: červený [cservení] ’piros’. A lengyelben csak a június czerwiec [cserv^jec], a július már a ’hárs’ hónapja: lipiec [lip^jec]. A délebbre beszélt horvátban viszont a hárs hónapja a június: lipanj [lipany].

Az észt a latin neveket használja, a finn hónapnevek viszont egészen egyediek, ahogy sok más balti-finn nyelvben is. Többnyire a finnben is egy az évszaknak megfelelő dologra, tevékenységre utalnak a nevek. Például a január tammikuu ’tengely’ hónap, ami körül a tél – vagy az egész év – forog. (A tammi ma ’tölgy’ jelentésben használatos: ez egy finn-permi eredetű szó; a hónapnévben található tammi ma már önállóan nem fordul elő, legfeljebb nyelvjárásokban: ez germán jövevényszó, az angol stem ’(fa)törzs’ megfelelője.) A február ’gyöngy’ hónap, helmikuu, a faágon levő jég csillogására utalva. Márciusra enged a fagy, és kilátszik a föld: maaliskuu a ’földes’ hónap. Október viszont ’saras’: lokakuu (loka ’sár’). A június neve kesäkuu, de itt nem a hónap kapta a nevét a ’nyár’-ról (ami ma kesä), hanem fordítva: a korábban inkább suvi-nak nevezett nyárra használják ma a hónap nevéből elvont szót. A kesä eredeti jelentése ’parlag’. A november marraskuu, a ’halottak’ hónapja, míg a december joulukuu ’karácsony hava’. Ez utóbbi az ősi germán név, a Julmond mai továbbélése, a germán nyelvekben a hónapneveket a latin nevekre cserélték.

Tanulság

A hónapok elnevezésében a legtöbb európai nyelvben tehát a rómaiak többezer éves nevei élnek tovább. A rómaiak az év második felében egyszerűen számozták a hónapokat, ez azonban hamar értelmét vesztette, mert a kezdőpont korábbra került (márciusról januárra). Korábban jóval több európai nyelvre volt jellemző, hogy saját gyártmányú neveket használ a hónapokra, mára ez visszaszorult. A napnevekkel szemben a hónapok számozása nem bevett szokás.

Hasznos felsorolások

Months of the year in many different languages

Les noms de mois slaves

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése