Rita etimológiai kérdéssel fordult hozzánk:

Bazi nagy magyar lagzi, Adony, 1822.
(Forrás: Wikimedia commons)

a lakodalom szó létezik, hogy a lakoma és a vigadalom szavakból ered. szóval, hogy olyan mint pl a mozi?

Rita valószínűleg arra gondol, hogy a lakodalom szó szóösszerántással keletkezett. A szóösszerántás egy viszonlag ritka szóalkotási mód, ismertebb példái a csőr < cső + orr, gyufa < gyújtó fa. Ez a szóalkotási mód mesterséges, a nyelvújítók tudatosan hozzák létre az ilyen alakokat, de mintájául olyan szavak szolgálnak, melyek „természetes” úton jöttek létre. Egyes összetett szavak alakja eltorzul, a benne levő elemek kapcsolata elhomályosul, így eredeti összetétel-mivoltuk már nem látszik: például a régi magyar orr-száj összetételből keletkezett az orca, ill. az arc szavunk. A szóösszerántás tehát lényegében az összetételnek és elhomályosolyosodásának felgyorsított változata.

A mozi azonban nem így jött létre, hanem a mozgókép lerövidülésével és -i képzővel való ellátásával.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mi a helyzet a lakodalommal?

A lakodalom szó nem szóösszerántással jött létre, de elemeit Rita helyesen ismerte fel.

A lak- elem történetileg azonos a lakomában található lak- elemmel, és a jóllakikban található lak- tővel. A lakik jelentése valamikor ’eszik’ lehetett – nem világos azonban, hogy ez a lakik történetileg azonos-e a ’valahol él’ jelentésű lakikkal. (Volt a magyarban egy harmadik lakik is, máig fennmaradt származéka a (meg)lakol – az egykori lakik is ezt jelenthette. Ez azonban bizonyára nincs összefüggésben a másik két lakikkal.) A lakodalom eredeti jelentése is ’nagy evés-ivás, lakoma’ volt, és csak később szűkült le az esküvőhöz kapcsolódó lakomára és mulatozásra.

A lakodalom és a lakoma, ill. a (jól)lakik mellett a lakmározik tartozik ebbe a szócsaládba (és ezzel a sor nem ért véget!).

A régi magyar nyelvben előfordult egy lakoma ’falánk’ melléknév is, de ennek nincs köze a lakoma főnévhez! Ez a szó szláv eredetű. (Ismét egy szép példája annak, hogy a hasonló hangzású és eredetű szavak egészen különböző származásúak is lehetnek!)

Abban is igaza van Ritának, hogy a lakodalom és a vigadalom szóban található -(o/a)dalom egy és ugyanaz az elem, csakhogy nem a vigadalomból került a lakodalomba, hanem mindkét szót ugyanazzal a főnévképzővel alkották meg. A képzőelem más szavainkban is felbukkan: birodalom, forradalom, sokadalom stb. Be kell azonban látnunk, hogy viszonylag kevés az olyan szó, melyben felbukkan, nem produktív (új szavakat nem hozhatunk létre vele). Legtöbbször igetőhöz kapcsolódik, de a sokadalom esetében pl. számnévhez. Ez azt sugallja, hogy ezek a szavak egymás mintájára jöttek létre, de hogy melyik melyikére, az egyértelműen nem igazolható. A lakodalom szó legkorábban 1525-ből adatolt, a vigadalom már 1416-ből, de ez nem jelenti, hogy a vigadalom feltétlenül korábbi lenne.

Még egy szót meg kell vizsgálnunk, mely szorosan kapcsolódik a lakodalomhoz, ez pedig az azonos jelentésű lagzi. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint „az ’eszik, jóllakik’ jelentésű lakik ige -z gyakorító képzős származékából, jött létre a játszi hangulatú igeneveket alkotó -i képzővel” – tehát ennek a töve is megegyezik a lakodaloméval, de nem a lakodalom rövidülése! A helyesírás ebben az esetben nem a szóelemző elvet követi, hanem a kiejtést, ezért írunk ebben a szóban k helyett g-t. (Az nem egészen világos, hogy miért nevezi a TESz a benne található -i-t igenévképzőnek. Ez a képző olyan szerkezetekben jelenik még meg, mint a becsali (csárda), játszi (könnyedség) stb., de ezek nem őrzik meg igei tulajdonságaikat.)

Lakodalom van a mi utcánkban...

A lakodalom a magyar kultúrában igen fontos szerepet tölt be. A házasságkötés szinte minden kultúrában ismert, és szinte mindenhol az élet kiemelkedő fordulópontjának tartják. A keresztény egyházakban a házasságkötés az egyik szentség. Nem csoda, ha az ilyen fontos fordulópontokat alaposan meg akarták ünnepelni. A paraszti kultúrában, ahol a mindennapokat a szegényes, egyhangú és gyakran igen visszafogott táplálkozás jellemezte, a lakodalom azon ritka lehetőségek egyike volt, ahol bőségesen és változatosan étkezhettek: nem csoda, hogy ezek az alkalmak gyakran mértéktelen evészetbe-ivászatba torkollottak. Erről nem csak olyan szépirodalmi művek emlékeznek meg, mint pl. Móricz Zsigmond Egyszer jóllakni című novellája, hanem a hány, mint a lakodalmas kutya mondásunk is. (Ilyenkor ugyanis a derék ebeknek is bővebben jutott falat.)

A lakodalom azonban nem csak étkezési, hanem zenei kultúránkra is erősen hatott. A falusi kultúrában a huszadik századi lakodalmakban már leginkább az úgynevezett „magyarnóta”, „cigányzene”, illetve opoerttslágerek szóltak, de a huszadik század második felében már a modern tánczene, a beat, a rock és más műfajok is teret nyertek – ezeket ugyanazok a helyi zenekarok adták elő, hasonló hangszerelésben, melynek következtében e műfajok jellemzői keveredni kezdtek.

A nyolcvanas években igencsak népszerűvé váltak a szintetizátorok. Jugoszlávia magyarlakta területein, ahol a „kapitalista” termékekhez könnyebben hozzáfértek, mint Magyarországon, ez a lakodalmi zene gyökeres átalakulásához vezetett: megszületett az új műfaj, melyre az volt a jellemző, hogy a cigánynótákat, kocsmadalokat, operettslágereket tánczenei alapokra, szintetizátorral adták elő. Az új előadásmód rendkívül népszerűvé vált, elszakadt az eredeti lakodalmi környezettől, s csak nevében emlékeztetett eredetére: ez volt a lakodalmas rock. A műfaj a nyolcvanas évek második felében söpört végig Magyarországon, s bár azóta a könnyűzene perifériájára szorult, még ma is jelentős a piaca: gondoljunk csak az olyan sikerműsorokra, mint a Dáridó vagy a Fásy-mulató.

Az alábbi videoklipben a műfaj nagy úttörőjét, a 3+2 együttest láthatjuk. A filmben felbukkanó, youtube-szerte legfeljebb a Szomszédok korai epizódjaiban felbukkanó lakberendezési ötletek, frizurák, öltözékek láttán a fiatalabbak is megérthetik, mit is jelentenek a jól ismert sorok: „jó, hogy vége a nyolcvanas éveknek, és nem jön újra el”.