Korábbi cikkünkben ezt írtuk egy feliratról:

Sárgadinnye sonkával, gránátalma emulzióval. A felirat azt súgja, hogy a sárgadinnyét sonkával, a gránátalmát meg emulzióval tálalják. [...] De azt gyanítjuk, hogy itt inkább olyan emulzióról van szó, ami gránátalmából készül. Ez pedig háromtagú összetétel, 8 szótag, tehát: ..............................................

Egy kommentelő szinte azonnal lecsapott a problémára, mely a cikk megjelenése előtt a szerkesztőségben is felmerül:

Egy kérdésem lenne: a fehérarany láncot elvileg így, külön kell írni (hiszen minőségjelzős összetétel és az első tagja összetett szó) - akkor mi különbözteti meg a gránátalma emulziótól? Köszi!

Olvasónknak teljesen igaza van. Illetve nem teljesen, de apró tévedése a lényegi problémát nem érinti. A különírás ugyanis nem a minőségjelzős összetételekre, hanem az anyagnévi jelzős szókapcsolatokra vonatkozik. A helyesírási szabályzat 115. szerint ezek szókapcsolatok (nem szóösszetételek), ettől függetlenül egybeírjuk őket, de csak akkor, ha egyik elemük sem összetett (tehát bőrtárca, de bőr pénztárca, illetve nyersbőr tárca). (Persze azért, mert általában így hangsúlyozzuk őket – de ezt a szabályzat titkolja.)

Abban viszont olvasónk nem téved, hogy a gránátalma-emulzió, akárcsak a fehérarany lánc, anyagnévi jelzős szerkezetnek tekinthető, hiszen a jelentése ’gránátalmából készült emulzió’. A helyzet azonban az, hogy az ételek esetében, hiába készül valami valamiből a helyesírás valamiért nem tartja őket anyagnévi jelzős szerkezeteknek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A magyar helyesírás szabályai (AkH.) szótári részében erre olyan példákat találunk, mint a kelvirágleves, májgaluskaleves vagy a kelkáposzta-főzelék. Ezek magyarázataként a szótár a szabályzat 129. pontjára mutat, azaz ezek szerint a szabályzat ezeket jelentéstömörítő összetételeknek tekinti melyek „elő- és utótagja között olyan bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető”. (Persze a bőrtárca is ’bőrből készült tárca”, tehát a az okoskodás nem túl meggyőző.) Érdekes módon a szárazbab-főzelék esetében már a 139. b) pontra utal, mintha a szárazbabot külön kellene írni. (Az AkH. szótári részében ez nem szerepel, de a Helyesírási kéziszótárban és az Osiris Helyesírásában igen. Sőt, az Osiris ennek megfelelően a szárazbabfőzeléket is kötőjel nélkül írja!)

Ponty halászlé? Pontyhalászlé!
(Forrás: Wikimedia Commons / Themightyquill / CC BY-SA 2.5)

De miért kezeli különbözőképpen a helyesírás a két, egyébként azonosnak tűnő szerkezetet? Mondhatnánk, hogy puszta szeszélyből – ám valószínűleg egyszerűen azért, mert az ételek elnevezéseit így szokás hangsúlyozni. Ez persze a nyelv szeszélye. De a helyesírás szabályzói szívesebben keltik azt a látszatot, hogy a helyesírás logikus szabályokra épül, mint hogy elismernék, hogy a nyelv szeszélyeit követik.