A jelentést a charta gyakorlati alkalmazásának felügyeletével megbízott független szakértői testület készítette.

A dokumentum alapján az ET több ajánlást fogalmazott meg Ukrajna számára. Egyebek mellett arra sürgette Kijevet, hogy javítson a kisebbségi nyelvek helyzetén az oktatás terén, és biztosítsa a kisebbségi nyelvek beszélőinek jogát a saját nyelven történő oktatáshoz.

Ezenkívül a strasbourgi székhelyű testület azt is szorgalmazta, hogy Ukrajna módosítsa a jelenleg alkalmazott küszöböt a kisebbségi nyelveknek a helyi közigazgatásban való alkalmazására vonatkozóan. Arra is figyelmeztette az ukrán hatóságokat, hogy a televízió- és rádióműsorokkal kapcsolatos kvóták, illetve az az előírás, hogy kötelező valamennyi külföldi filmet ukrán nyelvre szinkronizálni vagy feliratozni, ne legyen káros hatással a regionális és kisebbségi nyelveken történő műsorsugárzásra.

A kisebbségi nyelvek védelmét célzó, 1992-ben aláírt regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája rendelkezik többek között e nyelvek oktatása és tanulása megfelelő formáinak és eszközeinek biztosításáról, továbbá azoknak a közéletben való használatát elősegítő intézkedésekről.

Ukrajna 1995-ben, az Európa Tanácsba történt felvételekor vállalta a charta aláírását (ez még 1995 májusában megtörtént) és ratifikálását. A ratifikációs jogszabályt a legfelsőbb tanács 1999 decemberében elfogadta, majd 2000 nyarán az alkotmánybíróság eljárásjogi kifogásokra hivatkozva semmissé nyilvánította. A chartát az ukrán parlament 2003 májusában ratifikálta ismét. Az újabb ratifikációs törvényben Ukrajna a kötelező legkevesebb 35 helyett 42 pontot, illetve alpontot vállalt.