-
Sándorné Szatmári: Szerintem beszűkül a gondolkozás féleségek korábbi sokasága, míg a tere, ahol keresgélni l...2024. 03. 25, 09:02 Hogyan alakul át az olvasás?
-
Sándorné Szatmári: Ezek a modellek tehát (micsoda véletlen) fékezik a "féknyúz" terjedését ..? :)2024. 03. 12, 18:39 Álhírek felsimerése nyelvi modellek...
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától: -Működő nyelvelméleti ...2024. 03. 10, 09:31 Titkos víziók vagy vizionált titkok?...
-
Sándorné Szatmári: A cikk szerint a nyelv fontos jellemzője, hogy a szavak jelentése kommunikációs helyzeteke...2024. 03. 01, 09:37 Diszkriminált állatok
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Amit írsz, nyilván én is észre veszem.. A jelentés és tartalom ugyanakkor rávil...2024. 02. 23, 21:02 Nyelvek születése és terjedése
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Rossz a kedve? Szürkének látja a világot? Mindent feketének talál? Sötéten látja a dolgokat? Lehet, hogy igaza van!
Amikor rossz kedvünk van, depressziós hangulatba kerülünk, magyarul gyakran beszélünk arról, hogy a világot sokkal szürkébbnek látjuk. Angol nyelven a magát emésztő ember a kék színt emlegeti fel ilyenkor. Ezeket a gondolatokat mindeddig csupán kósza költői képeknek tudtuk be. Most kiderült, hogy a költők talán nem is annyira irracionális lények.
A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatási eredmények szerint ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy a depresszió, a szomorúság valóban befolyásolja azt, ahogyan a világot látjuk. A lapban két vizsgálat eredményeiről számoltak be.
Az elsőben 127 egyetemistát kértek meg arra, hogy nézzenek meg egy filmecskét. Két filmet mutattak a jelentkezőknek: vagy egy szomorú filmrészletet, vagy egy stand-up-előadás egy részletét kellett megnézniük, ezután pedig arra kérték őket, hogy azonosítsák a felmutatott foltok színeit. Azok, akik előzőleg a szomorú filmet nézték meg, egyértelműen kevésbé voltak pontosak a kék–sárga tengely színeinek azonosításában.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A másik vizsgálatban azok, akik a szomorú videót nézték meg, kevésbé sikeresen azonosították a sárga–kék tengely színeit, mint azok, akik egy semleges képet – egy képernyővédőt – néztek előtte. A kutatók megállapították, hogy az a tényező, ami ez esetben befolyásolta a színérzékelést, a szomorúság volt. Érdekes, hogy az angol I am feeling blue kifejezés (magyarul korrektül úgy fordítanánk, hogy szomorú vagyok, ugyanakkor szó szerint valami olyasmit jelentene, hogy kékül érzem magam) egészen jól megfogja a vizsgált jelenséget.
A depressziós, szomorú barátainkat, akik a világ szürkeségére panaszkodnak, gyakran traktáljuk azzal, hogy a szürkeség csak az ő fejükben van így, és nem is ilyen a világ. Ehhez képest annak bemutatásával, hogy a hangulatunk és az érzelmeink valóban befolyásolják érzékelésünket, most már tudjuk, hogy a kopott színek valódiak – még ha az valóban igaz is, hogy csak az illető fejében történnek ezek a jelenségek.