nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja

Nyelvről vitatkozik kollégáival?

Kételyei támadtak?

Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink olyan égető kérdéseire, mint például:

Mi köze a karalábénak a szoláriumhoz?

Hány maláj nyelv van?

Derekas kérdés

Híre-hamva se maradt az írmagnak?

Köztem és köztetek szólva

Tegye fel kérdését Ön is!

A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Tóra-elemzés
Ki írta a Tórát és miért?

Ma van az egyik legszentebb zsidó ünnep, a pészah első napja. Ilyenkor a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról emlékeznek meg, amiről a héber Biblia első része, a Tóra számol be. A Tóra, amit a keresztények Mózes öt könyveként is ismernek, a zsidók legszentebb vallásos dokumentuma – ugyanakkor irodalmi mű is, amit az irodalomtudomány szemszögéből is vizsgálni lehet. Ki írta vajon a Tórát, mikor és milyen céllal?

Péli Péter | 2010. március 30.
|  

Ma van az egyik legszentebb zsidó ünnep, a pészah első napja. A pészah szó bibliai eredetű, a Biblia héber szövegében ezzel a szóval fejezik ki, hogy a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidókat. Ez után engedélyezte a fáraó a zsidók kivonulását Egyiptomból.

A pészah tehát az elkerülés és a kivonulás ünnepe. Első napja a zsidók Egyiptomból való kivonulására, utolsó, hetedik napja pedig a Mózes vezetésével a tengeren való átkelésre emlékeztet. Mózes személye és az Egyiptomból való kivonulás nem történelmi tények, létezésüket a jelenlegi régészeti leletek nem támasztják alá. Feltételezések szerint az exodus, a kivonulás i.e. 1500-1200 körül, a késő bronzkorban történhetett. Ám sem a Sínai-félszigeten, sem az Izrael területén eddig végzett ásatások nem tártak fel jelentős, bevándorlásra utaló nyomokat ebből az időszakból.

Egy felújított Tóra-tekercs átadása 2007-ben a kölni zsinagógában
Egy felújított Tóra-tekercs átadása 2007-ben a kölni zsinagógában
(Forrás: Oliver Berg/MTI)

A régészeti leletek szerint az első települések i.e. 1200 körül jelentek meg Izraelben, bár ez önmagában még nem zárja ki egy Egyiptomból indult bevándorlás lehetőségét. A téma kutatói szerint több egyiptomi fáraó neve is összefüggésbe hozható a zsidóság (feltételezett rabszolgaságból való) felszabadításával, illetve szabadon engedésével – különösképpen II. Ramszesz (i. e. 1302–1203) –, de ezeket a spekulációkat egyelőre sem tárgyi, sem egyéb bizonyítékkal nem sikerült érdemben igazolni. A bibliakutatók többsége azonban egyetért abban, hogy ha létezett is egy Mózeshez hasonlatos személy, akkor sem ő írta le ezeket az eseményeket Mózes öt könyvében (héber nevén a Tórában), ahogy azt a Talmud bibliaértelmezésére visszavezethető hagyomány tartja. Inkább több szerző több száz évet felölelő írásainak összekombinálásáról lehet szó. Mit tudunk hát a tudomány mai állása szerint; kik, mikor, és milyen céllal írhatták a Tórát?

A holt-tengeri tekercsek egyike
A holt-tengeri tekercsek egyike
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Tóra irodalomtudományi megközelítése

A Tóra, vagy keresztény nevén Mózes öt könyve, a keresztény és héber Biblia legkorábban íródott – és a zsidók számára legszentebb – része. A Tóra eredeti jelentése „tanítás”; ez meséli el a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől kezdve, a zsidóság Istennel kötött szövetségén át, az Isten által (Mózes közvetítésével) kinyilatkoztatott törvényekig.

A konzervatív vallásos hagyomány ma is Mózesnek tulajdonítja a Tórát, de a modern irodalomtudomány egyértelműen több szerzőt feltételez. A szövegelemzésen alapuló megközelítések végső következtetéseikben eltérnek ugyan, ám ahhoz elég nagy köztük az átfedés, hogy főbb vonulatait egységesen lehessen tárgyalni.

Elvétve bár, de a mózesi szerzőiséget már a modern kor előtt is megkérdőjelezték időnként. Ennek egyik korai oka főként az volt, hogy maga Mózes halála is szerepel a Deuteronomiumban, Mózes ötödik könyvében. Spinoza óta, amikor a tudósok a Biblia addig szentnek tekintett szövegét is a racionalizmus szemszögéből kezdték el vizsgálni, egyre inkább a Mózestől független szerzőiség lett a tudományos megközelítés álláspontja.

Legkorábbi kikristályosodott formájában először Julius Wellhausen (1844-1918) német születésű bibliatudós foglalta össze a Tóra keletkezésének modern felfogását. Ez a nézet majdnem száz évig tartotta magát. A Wellhausen vagy dokumentarista hipotézisként is ismert elmélet a korábbi bibliakutatók eredményeit összegezte és egyesítette a Tóra keletkezésének egy egységes történetében, ami összefoglalja, hogy kik, mikor és milyen céllal írhatták azt. Az 1970-es évektől kezdve a Wellhausen hipotézisnek sok alternatív változata látott napvilágot, ezek túlnyomó többsége azonban az eredeti elmélet pontosításának, részletezésének és tökéletesítésének fogható fel, így ma is az eredetit vehetjük a legelfogadottabb kiindulási pontnak. A Wellhausen hipotézis többek között stilisztikai szempontok, például a Tórában használt különböző istennevek elemzésén alapszik.

A dokumentarista elmélet öt különböző forrása

A Tóra eredetileg héber nyelven íródott, és szövegében több kifejezést is használ az Isten fogalmára. Az istent Jahve névvel illető részekre egyszerű szóhasználat jellemző, továbbá a kultusz iránti érdeklődés hiánya, a földművelő életmód felsőbbrendűségének hirdetése, illetve egy emberszerű isten képe. Ezzel szemben azok a részek, amelyek az istent a mózesi törvények átadásáig az általánosabb Elohim néven emlegetik, vallásos beállítottság szempontjából lényegesen oktatóbb jellegűek, és elvontabb istenképzettel rendelkeznek.

Ez a különbség és az ebből származó ellentmondások tűntek fel először a 17-18. századi bibliakutatóknak. Mivel a Tóra gyakran ugyanazt az eseményt többször is elmeséli e két különböző stílusban, és mivel e részek jelentősen eltérnek stilisztikailag és felfogásukban is, ezt a két lehetséges forrást azonosították be és különítették el először. Az istenre használt elnevezések alapján az előbbi részek származását jahvista forrásnak nevezik (és J-vel jelölik), míg az utóbbiakét elóhista forrásnak (ezt pedig E-vel jelölik). A viszonylag egyszerű istenkép és a szöveg öntudatos büszkesége miatt a Jahvista forrást tartják a legkorábbinak: körülbelül az i.e. 9-10. századra, nagyjából Salamon korára datálják, amikor még az ország nem szakadt két részre, a déli Júda és az északi Izrael királyságaira. Az elohista forrást a bonyolultabb teológiája és a földrajzi fogalmakra használt – jahvistától eltérő – kifejezései miatt inkább az ország kettészakadása utáni időszakhoz, az i.e. 9. század közepéhez és az északi országrészhez kapcsolják.

A harmadik forrás főleg Mózes ötödik könyvére jellemző, és ezért deuteronomiumi forrásnak hívják (jele D). Ennek stílusa emelkedett, szónoki, részletesen foglalkozik a vallással mint kultusszal, valamint nagy figyelmet szentel az isteni törvényeknek és azok betartásának. Ezt a forrást vallástörténelmi okokból reformokkal hozzák összefüggésbe, keletkezését így a Jósiás (i.e. 649–609) király idejére eső vallási megújulás idejébe helyezik.

A negyedik forrás nyelvezete szárazabb, mint a korábbi forrásoké, és különösen sokat foglalkozik számadatokkal, időrendi sorrendekkel és nemzetségtáblákkal. Mintegy legitimizálni igyekszik a vallást, a mózesi korból levezetni a polgári törvényeket, és vallási alapra helyezni Izrael egységét. A jahvista forrásokban isten még személyesen jelenik meg, az elohista forrásokban ezzel szemben már csak indirekten, például álmokon keresztül. A negyedik forrásként azonosított részekben Istennel már csak a papságon keresztül lehet kommunikálni, e forrás ezért is kapta a papi forrás nevet (jele P). A papi forrás késői dátumozása volt Wellhausen elméletének legnagyobb újítása. Wellhausen logikája szerint ugyanis a vallások evolúciója a kiváltságos papság és a kodifikált törvények megjelenésével éri el végső, intézményesített formáját, amikor is szükségessé válik egy egységes önigazoló történelem és magyarázat léte.

A különböző forrásokat végül egybe kellett kombinálni, amit valószínűleg valamilyen „szerkesztők” tettek meg. A Biblia szerkesztő(k) munkájának tulajdonított részeit  így R-rel jelölik a latin eredetű redaktor szó kezdőbetűje után.

Amikor a perzsák elfoglalták Babilont, a zsidók a babilóniai fogság után perzsa uralom alá kerültek (i.e. 6. század). Ez a perzsa birodalom elvárta a távoli területek helyi törvénykezési hagyományain alapuló, centralizált helyi adminisztrálását. Ezért lehetett szükség a korábban több változatban létező zsidó orális hagyományok egységesítésére. E szerint a Tóra tehát Ezdrás (héberül Ezra) idején vehette fel végső formáját. (Ezdrás volt az az írnok-pap, akit a perzsa császár megbízott a zsidó államvallás igazgatásával, és aki így ötezer zsidót vezethetett haza Jeruzsálembe a babilóniai fogságból i.e. 459-ben.)

A Tóra forrásanalízise
A Tóra forrásanalízise
(Forrás: Wikimedia Commons)

Alternatív elméletek

Wellhausen modellje négy egymást követő és jól elkülönülő forrást tételez fel. De az is lehet, hogy a Tóra végleges szövege nem köthető ehhez a négy konkrét forráshoz, hanem az iratok folyamatosan és fokozatosan gyűltek össze. A feljebb megadott dátumok csak tájékoztató jellegűek; ahány bibliakutató, annyi elképzelés létezik a Tóra pontos keletkezéséről.

Néhány ismertebb az alternatív elméletek közül Rolf Rendtorff, John Van Seters, Israel Finkelstein és Thomas L. Thomson neveihez főződik. A legutóbbi a szkeptikus Koppenhágai Iskolaként ismert bibliakutatók közé tartozik, akiknek az elméletét bibliai minimalizmus néven is szokták emlegetni. A bibliai minimalisták szerint végső formáját a Tóra csak a lehetséges legkésőbbi időpontban érte el, mivel a régészeti leletek és más történelmi dokumentumok hiányossága nem igazolja a bibliai történetek korai dátumait. A zsidó állam közelében létező egyiptomi és perzsa birodalmak például részletesen dokumentálták birodalmuk és a szomszéd országok eseményeit, mégsincs bennük említés a zsidó államról egészen i.e. 650-ig. A bibliai minimalisták szerint a Tóra befejezésének dátuma inkább a hellén zsidó időszakra eshetett, ami az i.e. 3. századtól a római időkig tartott. Ekkor azonban már biztosan elérte a mai végleges formáját; ezt támasztják alá az 1947-ben megtalált holt-tengeri tekercsek, amelyek a szakértők egybehangzó véleménye szerint valamikor i.e. 150-70 között íródtak.

Bárhogy is volt pontosan, mindössze annyi biztos, hogy a Tórát valamikor az időszámítás előtti első évezredben írták le. Azóta azonban szinte folyamatos a zsidó vallási hagyomány, így a pészah ünneplése is. A pészah első napja a széderrel, a rend éjszakájának vacsorájával kezdődik. Az Izraelen kívül élő zsidók pedig két szédert tartanak emlékezetül a régi időkre, amikor még nehezen sikerült a hónapok kezdetét kihirdetni.

Források:

Julius Wellhausen: Izrael népének története (Prolegomena zur Geschichte Israels)

Sigmund Freud: Mózes és az egyistenhit

Roger Norman Whybray: The Making of the Pentateuch

Israel Finkelstein: Biblia és régészet : az ókori Izrael történelmének két arca (The Bible Unearthed: Archaeology's New Vision of Ancient Israel and the Origin of Its Sacred Texts)

Wikipédia

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 Sigmoid 2013. március 13. 23:39

@mikocami: Ejha, el tudom képzelni micsoda "világi" író lehetett, lol! XD

Az a tudományosságban meg már csak úgy van, hogy ha egy szöveg pontosan megjósol egy történelmi eseményt, az semmi mást nem bizonyít, mint hogy a szöveg a "megjósolt" történelmi esemény UTÁN íródott... XD

5 Rako 2013. március 13. 19:48

Maga a Mozes név is egyiptomi.

De ha azt nézzük, hogy Eknaton és Nefertiti Egyiptomban egy egy-Isten hitet vezetet be, amit a haláluk után üldöztek, lehetséges a zsidók kimenetelét úgy 100 évvel a haláluk utánra tenni?

4 Krizsa 2013. február 27. 20:33

A Genezisről (Mózes első könyve, a Teremtéstörténet):

Bár a vallásos felfogást tiltja az eredeti héber szöveg lefordítását - mert annak egyetlen betűjét sem szabad megváltoztatni) - a Teremtéstörténetet én is újrafordítottam. (Máshol már írtam erről).

***********

Most a színes forrásanalízishez szeretnék hozzászólni.

A T.történetben két különálló részből van összekapcsolva.

Az első rész a világ, majd az élővilág, végül az EMBER megteremtését írja le.

Ebben a részben az I. neve: Jahve = a Lét (jövő értelemben: ami lesz).

A második rész egy EMBERPÁR megteremtésének és bűnbeesésének története.

Ha az emberiség már meg volt teremtve, miért került sor (még egyszer - de ez sehol nincs kimondva) egy emberpár megteremtésére?

A filozófikus példabeszéd írója már felismerte az addig kialakult - többlettermelő - civilizáció visszásságát, válságát, önpusztító sajátosságát.

A második résztől kezdve az I. neve Jahve Elohim: A LÉT URA.

Hogy az én értelmezésem ált. is elfogadott, az is bizonyítja, hogy egy vallásos író: Káin Lajos könyvének címe (1996. Túlélés Kiadó, én adtam ki): EHJE TE LÉT, MIÉRT? (amiben a Holokausztot, a saját családjának, környezetének pusztulását panaszolja fel a Lét Urának...)

Ez a rész az ember újrateremtésének példabeszéde: Ahhoz, hogy ne raboljon, fosztogasson, gyilkoljon az ember, ideális körülményeket kellene teremteni a számára - véltei a filozófikus író (az Isten).

A már meglevő emberiség azonban nem alkalmas erre: tehát teremtsünk új emberpár. (A Tóra azonban sehol nem nevezi őket sem újnak, sem "másodlagosan" teremtettnek - csak egymás után helyezi a T.történet két részét.)

Az ember azonban, kiderült, még a legideálisabb körülmények között sem tartja be még az EGYETLEN követelést sem: Ne egyél a tudás fájáról!

Mit jelent ez? Az I. képére és hasonlatosságára teremtett embernek TUDÁSA van, ezt nem lehet elvenni tőle többé. De pont a tudást nem használhatja (nem használhatná) fel EVÉSRE (rablásra, pusztításra).

Tehát az I.-nel egyenlő (helyes viselkedésű) embert már az Isten (ókori kitalálója) sem akart teremteni, csak hasonmást. Csakhogy az embernek semmit nem lehet megtitltani, amit tud, amire képes, mert mind megteszi azt.

Így már az Özönvíz előtt kiderült, hogy az új emberpárral végzett kísérlet is megbukott.

S bár erre már a Mózesnek tulajdonított könyv írója is rájött, az emberiség ezt mind a mai napig nem értette meg.

*********

Honnan tudjuk (a Tórából), hogy az emberpáron kívül már korábban is voltak (de kik és hol?).

Az utolsó szakaszokból:

"Mondta a Lét Ura: Íme az ember egyforma lett velem, jó és rossz tudója. Nehogy kinyújtsa kezét, vegyen az élet fájáról (is) és örökké éljen".

"Kikergette az embert, áthozta az Édenkertbe KELETRŐL a kerúbokat, a villogó kard lángjával, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat."

A kerúbok tehát az eredeti emberiség? Alighanem többek is, kevesebbek is. Talán az evolúciós önszabályozás megtestesítői. Ők azok, akik lángpallost hordanak és megakadályozzák, hogy a bűnbeesett ember örökké élhessen. Vagyis önmaga akadályozza majd meg? Talán...

3 Avatar 2013. február 27. 16:53

"amelyek a szakértők egybehangzó véleménye szerint valamikor i.e. 150-70 között íródtak."

Talán egyértelműbb lenne i.e. 150-i.sz. 70 intervallumot írni, mert különben azt is hihetnénk, hogy i.e. 70 a vége.

2 Annie 2012. március 7. 21:31

Mikocami: Az ókori görögök meg mobiltelefont használtak, mert nem találtunk sehol ókori telefonkábeleket… :)

Apró, kicsit off megjegyzés a cikkhez: Ramszesz uralkodási éveihez sikerült hozzáadni a nagyapjáét, az apjáét és a fiáét is.

1 mikocami 2010. november 1. 12:28

Tehát ez is bizonyítja,hogy igaz a Biblia minden szava.

Nem maradt fent Mózes és Áron sírhelye,mert Isten nem akarta,hogy zarándoklat helyszínei legyenek.

A Vörös-tengeren minden egyes zsidó átjutott,az egyiptomi seregből egyetlen személy sem maradt életben.

És egy kiegészítés:a Tóra második könyve bizonyítja a kivonulást és nem az első.

Van egy könyvem,amit nincs időm előkeresni,az a világi író elismeri,hogy Mózes első öt könyve biztos,Isten ihletése által íródott.A többit a Biblia bizonyítja,mert emberek olyan összhangban,évszázadokkal előre nem képesek történelmi eseményeket megjövendölni.

Információ
X