Kicsit hasonlít a helyzet a japánhoz: ők is "utálják" a mássalhangzó-torlódásokat. A karácsony nevét szintén az angolból vették át. A Christmas szó japánul "küriszumaszu"-nak hangzik.

Egyes elméletek szerint a japán nyelv óceániai eredetű. Bár én nem vagyok nyelvész, de a fenti eset is mintha ezt a rokonságot látszik bizonyítani.

@kalamajka1: Ezt már nyelvészek is felvetették, egészen pontosan azt, hogy talán egy altaji (török) -- ausztronéz keveréknyelv.

Egyébként nagyon hasonló a baszk is: pl. a szavak csak magánhangzóval, zöngés zárhanggal (b, d, g) vagy l, m, n, s, z [sz] hanggal kezdődhetnek, és csak magánhangzóra vagy zöngétlen zár(-rés) hangra (t, ts [cs], tz [c], k, z [sz]), illetve n-re és likvidára (l, r) végződhetnek; két magánhangzó között nem lehet l, csak r, és a likvida/nazális + zöngés zárhang, vagy zöngétlen réshang + zöngétlen zárhang kivételével semmilyen más mássalhangzó-torlódás nem tűr meg.

Vagyis ha a baszkok az angolból vették volna át a 'boldog karácsonyt', akkor kb. *meri (~medi) giriztimaz [girisztimasz] lenne.

A cikkből: ◦a hawaiiban nincs [sz] sem – magyar füllel bizonyára meglepő... hogy a legközelebb álló hang a [k]: → *[mele kalikimaka]."

Ne ebbe belebotolva, mindjárt felkeltette a kíváncsiságomat, pont úgy mint a napokban spanyol PL-LL átmenetek (egy másik topikban). De azzal elég hamar "rendbejöttem", mert a P/B-L - L(L) átmenetre már emlékezetből is voltak gyanús eseteim, amik most magyarázatot kaptak.

A K-S/Sz azonban más. Arról először csak a KÉT-SZÉT jutott eszembe, aztán a kaksi-két/kettő-sté/stáim (finn-magyar-héber), kúsi--six-ses (finn-angol-héber). De főleg a két héber előrag: ke-, se- amiknek nem teljesen azonos ugyan, de hasonló a jelentésük. És a "déli' előragok nagyon gyakran felragadtak a finn-indeu-magyar nyelvekre egyaránt. De a K-S/Sz átmenet mégsem egyszerű. S mivel magyarázatom nem volt, erre az átmenetre még sose rokonítottam semmit.

Azt is láttam, hogy az angollal, gyöknyelvészetileg, nem jutok elég messzire. Hát most átrágom át magam a Magyar-Latin Összehasonlító Hangtan és Alaktanon (Erdélyi Magyar Adatbank). Persze ez nem az én területem (a szavak megváltozásainak pusztán fonológiai magyarázatait ezután sem fogadom el), de már sokmindenen átrágtam magam, ami nem volt az. Úgyis hamar rátalálok azokra a pontokra, amik engem érdekelnek.

Jó, akkor figyelni fogom ezt a topikot, ki hoz még élő, ismert példákat a K-S/Sz átmenetre? Mert a többi, pl. az L-R hangváltozás triviális (a pergetett R sokkal nehezebben kiejthető, ezért fiatalabb, mint az R.)

Jajajaj, ezt nem kellett volna (kiprintelni). Ezt a Magyar-Latin román alapú nyelvészeti zagyot (1958-as). Micsoda mélységekbe tudnak bebukni... de nem ragozom, mert itt valszeg nem ismeri senki. Hát megpróbálta a finnugor mind-azegészet latinosítani, hogy az ind. nyelvészettel egyesítve legyen. Persze, hogy közös az eredetük - de így nem! Szal a K-Sz átmenet problémájával is magamra maradtam. És mivel nem értem (meg nagyon kevés is a példám), nálam egyelőre nem lesz K/Sz átmenet.

@Krizsa: „akkor figyelni fogom ezt a topikot.”

A hawaii [k] egy korábbi [t]-ből jön (a testvérnyelveivel való szabályos hangmegfelelések alapján tudjuk ezt), a hawaii így ma azon nagyon ritka nyelvek egyike, amelyikben nincs [t] (a korábbi [k]-ból [ʔ] lett, a nyelv neve is [hawaiki] > [hawaiʔi]). De ehhez a tudáshoz ilyen kommenteken kívül is számtalan helyen hozzá lehet férni.

@Krizsa: félreértetted a cikket. A k/sz-helyettesítés nem általános nyelvi jelenség, csak a hawaii nyelvre igaz. A k/sz még csak nem is hasonlít, de a hawaii nyelvnek más opciója nincs, a többi hang még messzebb van az sz-től. Mondjuk én a helyükben vagy kihagynám ilyenkor az sz-t, vagy magánhangzóval helyettesíteném.

Az angollal meg azért nem boldogulsz gyöknyelvileg, mert nem gyökökre épül, hanem eleve sok szót átvett, és elég sokszoros mássalhangzófürtökkel dolgozik szótag elején, meg sok a szótagalkotó mássalhangzó. Az angol szavak rövidek és közel vannak egymáshoz, gyakran csak 1-1 hang a különbség (akkor is a magánhangzó változik általában), ezért nagyon gyökökre bontani nem tudod őket. Másrészt a helyesírásból nem tudsz kiindulni, mert pl a write szót nem veheted sem wr, sem w, sem wrt, sem wt gyöknek, sem a ride-dal nem veheted egy kalap elá, és ezek még olyan szavak, amelyek nincsenek túl távol az írásképtől, vannak sokkal durvább eltérések. Ámbár nekem volt egy olyan angoltanárom, aki híve volt az ilyen gyökszerű elemzéseknek, pl. olyanokra világított rá, hogy a folyadékkal kapcsolatos angol szavak gyakran kezdődnek fl-lel: flood, fluid, flow, float, flush, fleet, floor (tenger, hajó feneke értelemben), flux stb.. Mondjuk ő nem vette ezt annyira komolyan, mint te, inkább csak home-made memóriafogasoknak használta a szótanulást megkönnyítendő.

@szigetva: Akkor most elmagyarázom, miért van kibékíthetetlen ellentét a gyöknyelvészet (Gy) a hivatalos nyelvészet (Ny) között.

A Gy nem különít el nyelvcsaládokat, mert ezt eleve szakmai hibának tartja. Nemcsak tudománytalannak, hanem (akár tud erről a mai nyelvész nemzedék, akár nem), olyannak, amit több, mint 1OO éve, fajvédő ideológia alapján, a csalás szándékával skatulyáztak szét.

A gyöknyelvészet ugyanazokat a kutatási szabályokat alkalmazza a világ összes nyelvére. Ezek a szabályok ma már egyedül csak a nyelvészek által megkérdőjelezett előfeltételezésen alapulnak. Azon, hogy az emberi faj (mint az állatok) azonosan reagál a külvilág ismétlődő, életfontosságú hangjaira. Megérti őket – ezek reprezentálják a legősibb fogalmait, fogalom-csokrait. Értelmezésük nemzedékről nemzedékre öröklődik és soha nem változik.

2. Amióta és amilyen színvonalon kifejlődtek már az ember beszédszervei, e legősibb fogalmakat az ember a külvilág hangjainak utánzásával „kürtöli ki” (társalog a többiekkel).

3. A legősibb fogalmak differenciálódása (a magánhangzók flektálásával), ugyanezen a hanganyagon történt.

4. A beszédszervek fejlődése újabb beszédhangok megjelenését tette lehetővé. Az őshangok rokonhangjai általában szintén az ősfogalmakhoz hasonló értelmeket kódoltak – vagy azok rokonsági körét építették tovább.

A hiv. nyelvész odaérkezik a „hawai-ra” (bárhova). Hallásra, meg a szavak értelme alapján úgy tűnik neki, hogy ezek csakis rokonnyelvek lehetnek – persze ebben a hitében az támogatja őt, hogy minden nagyon messze van ezektől... á, biztos is, hogy rokonnyelvűek. Az egyik sziget hegyén is él egy faluközösség, meg a másik sziget tengerpartján is. Nem értik egymást. Na, itt van két nyelv, nézzük milyen szabályos hangmegfelelések vannak közöttük?

Jól értsd meg: előre feltételezi, hogy VANNAK szabályos hangmegfelelések és olyanok, amik PONT közöttük. Amik pont itt, erre a „hawai” körzetre jellemzőek. De a sémi, vagy a finnugor „nyelvcsaládokra” már biztos, hogy nem. S mivel a nyelvésznek abban áll a vallásos hite, hogy más nyelvcsaládokra úgyse fognak ráilleni, ezt nem is ellenőrzi soha. (Akkor se, ha az orra elé teszik, hogy itt van.)

Állítólag T-jük volt először és csak utána K. Aztán meg elveszett a T. Miért? Írásos dokumentumokat találtál a két sziget népétől, ráadásul mind dátumozva voltak? És el is tudtad olvasni őket?

A gyöknyelvész szerint itt csak egy kérdés van: miért nincs ezeknek is T-jük, ami kétségtelenül őshang és eddig (úgy tudom) minden nyelvnél megtaláltuk. (De szóljál, ha nem jól tudom.) Mi jön szóba? Pl. beszédszervi alkalmatlanság: krónikusan beteg nyelv (étkezés?), vagy már genetikusan is elváltozott?... meg biztos lehetnek más okok is.

@El Vaquero: 1. Az angollal is boldogulok gyöknyelvileg, csak sokkal kisebb hatásfokkal - ami eleve várható volt. S már régen (az orosznál) megtanultam, hogyan kell kipiszkálni a szavakból a "vezérszót" és annak a mássalhangzó vázát.

2. A gyöknyelvészet kiárólag fonetikusan egyeztetett nyelveket hasonlít össze - habár gondosan szemrevételezi az írásmódot is. Mert az meg a nyelv származási útvonalára adhat információkat. (Feltéve, hogy ki is tudom bontogatni őket.) Egyébként az angollal csak pár hete foglalkozom... Ahhoz, hogy valamennyire is értsek hozzá (bármelyik nyelvhez) minimum egy teljes évi kutatás szükséges.

@Krizsa: A nyelvek rokonságára nem száz éve jöttek rá (akkor épp az a Saussure halt meg, aki arra jött rá, hogy ez a nyelv mai állapotára nézve lényegtelen dolog).

Adott egy rakás polinéz nyelv, összehasonlították őket, és kijött, hogy ami ma [k] a hawaiiban, az korábban csak [t] lehetett, ti. az összes többiben az: en.wikipedia.org/wiki/Polynesian_languag...rnal_correspondences

Ahhoz, hogy bírálhasd a nyelvészetet (bármit) előbb ismerned kéne. Mielőtt az ember ezer oldalakat ír, előbb jóval többet olvasni kellene.

@Krizsa:

"Jól értsd meg: előre feltételezi, hogy VANNAK szabályos hangmegfelelések" - Nem. angol give/gave német geb-, gib-, gab-, angol come, német komm-, angol thou, német du, angol me, német mich például. Az ilyen hasonlóságok sejtetik a kutatóval, hogy itt lehet valami. Ezután jön a vizsgálat, ami, ha szabályosnak találja őket, akkor valóban van valami. Ugyanígy van az ausztronéz nyelvekkel, nem csak a germán nyelvekkel.

"S mivel a nyelvésznek abban áll a vallásos hite, hogy más nyelvcsaládokra úgyse fognak ráilleni, ezt nem is ellenőrzi soha." - MÁR ellenőrizte, azért mondja, hogy más nyelvcsaládokkal nem áll fenn ilyen.

"Állítólag T-jük volt először és csak utána K. Aztán meg elveszett a T. Miért? Írásos dokumentumokat találtál a két sziget népétől, ráadásul mind dátumozva voltak? És el is tudtad olvasni őket?" - Az a baj, hogy te vagy itt az első, aki nagyvonalúan eltekint a nyelvek jól dokumentált történetétől is, még csak bele sem kukkant, helyette inkább "saját tudományt" hoz létre.

"és eddig (úgy tudom) minden nyelvnél megtaláltuk." hát nem minden nyelvnél.

@El Vaquero 6: Már nincs problémám az angollal sem. Tegnap "áttörés" lett. Az is kiderült, hogy egyáltalán nem olyan nehéz az angolt is gyökökre szedni, mint gondoltam. (Igazad van, az első szótagban w-t tartalmazó szavakat persze hogy másképp kell felfogni. De hát ez nem volt újság, mert a w nem v.) Egyedül a magánhangzóval kezdődő szavak, egycsapásra, százával teremtenek kapcsolatot az ind - finnugor - sémi "nyelvcsaládokkal". Egy tömb az egész. Már csak rutinmunka maradt:-))).

Ellentmondásosnak gondolok néhány megközelítést:

/ Ragaszkodás az írásos emlékek, feljegyzések bizonyító erejéhez: szemben áll ezzel szerintem az, hogy az alapnyelvek -ami kiindulás a nyelvcsaládok elkülönítéséhez- értelem szerűen nem adatolhatók "korabeli feljegyzésekkel".

Kérdés, hogy pl. a havaii nyelvek milyen nyelvcsaládot alkotnak, van-e alapnyelvük és a térségben vannak-e elkülöníthető nyelvcsaládok?

/ Ragaszkodás a rokon szavak alaki és jelentésbeli azonosságához a megfelelő hangtörvényekkel összhangban:

Gondolom adott, egy beszélő közösségre jellemző hangtörvény rendszer csak jelen időben érvényes, időben változhat.. Az, hogy milyen volt pl. a 100 ezer évvel ezelőtti "jelen idő", nem "adatolható", másrészt az emberiség a szavakat ki tudja milyen régen, átvitt értelemben is használja, és a hangzását másként is értheti másként egy-egy szóátvétel esetén, mint ahogyan az eredetileg hangzik (jó példa erre éppen a cikkbeli üdvözlő szöveg átvétele)..

@mederi:

Jav.: ..a második "másként" nem kell, bocsi.. :)

1. De az alapnyelveket nem is tekinti készpénznek senki. Azok csak rekonstruált modellek.

2. Az írásos emlékek többek közt pont ahhoz kellettek, hogy legyen miből rekonstruálni az alapnyelveket.

@Kormos:

Az írásos emlékekkel az a gondom, hogy max. néhány ezer évre visszamenőleg utalnak "valamire" (pl. a szavak akkori hangzására), de a valami sem biztos, hogy úgy van ahogyan értelmezzük, mert olyan, hogy "helyesírás" valószínűleg nem létezett az adott írás keletkezésekor (pl. a magyar Halotti beszéd)..

Ez a bizonytalanság gondolom visszahat a rekonstruált modellekre is..

@mederi: Éppen a standardizált „helyes”-írás az, ami elfedi a fonológiai realitást. Pl. ma ly-nak írjuk, amit [j]-nek ejtünk, vagy i-nek, amit [í]-nek, stb. Egy írás a kialakulásakor sokkal jobban tükrözi a kiejtést, mint később, amikor már hosszabb hagyomány terheli.

@mederi: Egy korai, bizonytalan, helyesírás nélküli írás gyakran többet áruk el, mint egy helyesírás. Ha az íróra van bízva, hogy hogy ír le valamit, többet segít. Még a bizonytalankodásai is nagyon fontosak lehetnek.

@szigetva: @Kormos:

Feltételes módban egyet is értek, "nagyon fontosak lehetnek" az írott adatok..

Azonban az továbbra is a véleményem, hogy nem ellentmondásmentes (ahogy más tudományoké sem) a mai nyelvészet..

Úgy látom, hogy a felmerült ellentmondásokon sokszor sajnos "felül emelkednek", mintha nem kívánnák más szemszögből (más, újszerű, alternatív megközelítéssel) is megvizsgálni az adott kérdést..

-A "mele" hajaz szerintem a magyar "mell-->(a)mely/ meleg" kifejezésekre, amik tartalmukat tekintve (mell(es)-leg) a "gyermeki boldogság" forrásai.. :)

-A "kalika-maka" esetén a labilis "a" helyére "e"-t téve "kelike", a "k"-t megelőző "t" hangot behelyezve a "k" helyére "telite-.." volna (mint "telítődik", ahogyan a növekvő Holdra is mondjuk).

Ezeket azért írtam, mert a magyarban a szleng kifejezések is hasonlóan "gyökerekig hatolnak", ami nehezen megmagyarázható spontán jelenség..

-A szituáció a karácsonyt illetően éppen az (és volt eredetileg), hogy a nappalok rövidülése átbillen a nappalok hosszabbodásába, ha ma már nem is igazodik pontosan a napfordulóhoz ez az ünnepünk (Napimádathoz, ami az egyik legősibb hitvilágból jön), vagyis a "mele (telite--->)kelike-..."-hez

(a magyarban a

<"meleg" --->havaii "mele"=boldog/ a

"tel-ít, kel-()t"---->havaii "kelike-..."> ..

Az angol kifejezésből a cikkben szépen levezetett hangtani megfelelések után éppen oda jutottak (vissza) szerintem a havaii szavak, ahonnét feltehetően elindulhattak volna valamikor a rég-rég múltban, a "Naptelítődéshez", vagyis a napfordulóhoz...

-Lehet, hogy azok a bizonyos spontán gyökök valahol mégis működnek?!.. :)

@mederi: Az nem feltételes mód, hanem ható alak :D A feltételes mód jele a -nA/-nÁ. Alapvetően minden adat fontos de a helyükön kell őket kezelni, ebben igazad van. Azt mondjuk tegyük hozzá, hogy amikor Krizsát csesztetjük, alapvetően arról van szó, hogy gyökeresen szembemegy az egyébként gyakran gazdag és pontos forrásanyaggal. Például szétgyököz egy mai szót és megállapít neki egy másik szintén mai rokonságot egy másik mai nyelvvel, miközben mindkét nyelv történetének vannak forrásai és látszik, hogy a két szó hasonlóságai a múlt felé haladva csökkennek, illetve az általa talált gyök is "elvész". Hogy a szkemafrek gyakran nem nyitottak új szemléletekre, az is igaz, de ehhez meg azt kell hozzátenni, hogy a nyelvészetben az "alternatív" irányzatok 95%-a valóban csak gyerekmese és 90%-a még csak nem is új, hanem valami öreg hülyeség, amin a tudomány mára már rég túlhaladt.

@mederi: csak taggellek rendesen is

@szigetva: Minden olyan szót, amit Ly-nal írunk, Vas-Zala megyében L-lel MONDANAK: foló, mellik, taval-tavali, luk - de J-vel mondják: táj, száj, fej, megfej.

Egy kivétellel (hangyaboly) minden olyan szót, amit a magyarban Ly-nal írunk, csak L-lel lehet rokonítani a héberből: FOLYÓ: peleg = patak, poleg = megoszt, TAVALY (távoli): tavál = elmerült (tóba), LYUK (lék): lakuj = hiányos, leká = nincs.

TÁJ (betájol): tajár = kiránduló, SZÁJAL: szíjah = beszéd, FEJ, (meg)FEJ, PAJOR: pija = szájacska, szopóka. (P/F hangváltozás magyarban-héberben egymás között is, és mindkét nyelvben belül is.)

@Krizsa: És ennek mi köze ahhoz, hogy az olyan nyelvváltozatokban, ahol csak [j] van a hagyományos helyesírás nem tükrözi a fonológiai realitást?

@szigetva: 1. Először követeljétek meg, nyelvészek, a finnektől, angoloktól, franciáktól, stb. hogy kiirthassátok az írás és a kiejtés közötti eltérésüket, ami a nyelvük történetét a tükörben mutatja fel... (Az angollal pont most foglalkozom ezügyben:-)))).

... s csak aztán próbáljátok meg a magyarból kiirtani még azt az egy-két nyomot is (a nemzeti nyelvünk értékeit), amit a rosszemlékű latin írásra való átkényszerítés még meghagyott.

2. Nincs oJan nyelvváltozat a magyarban, ami ne különböztetné meg az Ly és a J kieLYtését::-)))), kedves nyelvész úr.

Mert én, aki Budapesten születtem, már 4 éves koromban is megkülönböztettem őket. Mindenfélét írtam hibásan, a ragokat pl legtöbbször külön a szótól, az S-et és az R-et tükrözve, stb., de ezt mindjárt helyesen írtam. Apám elmagyarázta, hogy kétféle J van, és mondott rá példának néhány szót. ENNYI ELÉG VOLT. Ugyanis én 4 éves koromban tanultam meg írni. Azóta sem tévesztem össze a kettőt, mert SIKÍT a fülembe, ha fordítva mondja, vagy írja valaki. S ez valszeg pont amiatt van, hogy a genetikailag legfogékonyabb koromban tanított meg írni az apám, Budapesten. És, igen, ő is Pesten született. A vas-megyei nagyszüleimhez pedig csak 6 éves koromban vittek le először:-)))

Az "ojan" MÉLYEBBEN képzett J, ami az utána következő szótagot is "lenyomja", az olyan pedig felfelé ívelő Ly, ami az utána közetkező szótagnak is felívelést ad.

@Krizsa: „Nincs oJan nyelvváltozat a magyarban, ami ne különböztetné meg az Ly és a J kieLYtését:” De a legtöbb változata a magyarnak ilyen. Hiába mondod a fehérre, hogy fekete.

A nyelvészeket a helyesírás nem nagyon izgatja, tehát nincsenek „követeléseik” se vele kapcsolatban.

@Krizsa: jajj, ezt hagyjuk már! Dehogy ejted te másképp. Azt csak hiszed az íráskép alapján. Ha nem beszélsz kifejezetten palóc vagy nyugati nyelvjárást, akkor a j-t és az ly fonémáját is [j]-vel ejted. Ha meg szerinted nincs ly=j-zős nyelvjárás, akkor hallgass bele egy magyar tévé- vagy rádióadásba, vagy YouTube-videóba. Nincs felfelé meg lefelé ívelő j. Vagyis vannak különféle j-k, hasonulás miatt is torzul, meg idegen nyelvek is használnak speciális [j]-változatokat, de ezt hagyjuk, mert inkább nyelvtől, és hangkörnyezettől függ, és nincs köze az ly-hoz.

@Krizsa: Aki a tavaly szót azáltal kapcsolja össze egy elmerül jelentésű szóval azáltal, hogy zárójelbe odaírja, hogy "(távoli)", az szakorvosi segítségre szorul

09_Etimologiai_szotar

tavaly [1435 tn. (?), 1560] Belső fejlemény, mely valószínűleg szóhasadással különült el távol szavunktól.

Wikiszótár: Eredet [tavaly < ómagyar: tavaly < ősmagyar: taval (tavaly, múlt évben) < dravida: taval (elmúlás) < tavu (elmúlik, pusztul)

Dravidául persze nem tudok, de mivel a dravida is gyöknyelv, volt 5O% valószínűsége, hogy a tavu ott is pusztulást fog jelenteni.

A héber tavá = elmerült, vízbe fúlt, tavál = elmerült.

A Wikiszótárról, TESZ-ről a Gyöknyelvészet 2O12-es megjelenése előtt még azt se tudtam, hogy online is megvannak. Egyébként sem nézem meg soha (legfeljebb utólag, ha mégis kíváncsi vagyok, meg ha vita aalakul ki). Azért nem nézem meg soha előre, hogy mindig örülhessek, hogy a gyöknyelvészet tálcán nyújtja nekem mindazt, amit egy sereg nyelvész (esetleg) kiizad. Az se baj, ha szlávra, törökre mutogatnak rá, mert azoknak is gyöknyelv volt az ősük – legfeljebb jobban összekeveredtek már.

@szigetva:

Azt gondolom, hogy ha nyelvtörténeti lenyomatok nyelvtanilag is megjelennek egy nyelvben, teljesen mindegy, hogy pillanatnyilag hogyan ejtik legtöbben ki az adott szót.. Kényelmi okokból nem szabad "lenullázni" az egyébként értékes hagyományos írásmódot.

-Vesszőparipám a "valljon" helyett a mai "vajon" írásmód, ami ugyan nem az "ly"-ra vonatkozik, de hasonló okból változtatták meg a helyesírását, mint ahogyan az "ly"-t szeretnék sokan "j"-re váltani..

Szerintem a "var-ol" (talán eredetileg seb hegesedésre vonatkozott, azt értékelték)---->"vall" vagy "varr" (attól függ, merre hasonulnak a mássalhangzók) "gyökökből" jön úgy vélem, ami a latinból is következik (validál=értékel) úgy tudom..

Egy példa:

"Valljon, vajon sütve is finom a krumpli?"

A vessző azt jelenti, hogy egy kérdést nyomatékkal kezdek, ezért biztosan másképpen mondom az első, mint a második "vajon"-t..

Én vissza állítanám legalább a "vajjon" írásmódot.. :)

-Az "ly"-al kapcsolatban az a véleményem, hogy az "-os/ -es/ -ös" képzőt időbenés adott szóhelyen megelőző "-i" képző esetenként "ütköztek"..

Pl. "Hél/ héli (nap(val)i, napos)/ hél(i)jes (a naphoz hasonló, szép)--->helyes (vagy "helles", ahogy egyes vidékeken mondják, mondták).. "győzött" az -es végződés, de a kitöltő (hangzást könnyítő) "j" megmaradt, és azzal "fejlődött" tovább a "helyes" szó..

A szituáció pedig alátámasztja szerintem az "ütközést", hiszen a "Hél" szó helyett a "jövevény népcsoport" bár "Nap"-ot mondott, és a kevert utódok mondanak, de bizonyos szavak ma is őrzik a

"régi(j)es" szóalakot is.. :)

Boldog Újévet Kívánok!

@Krizsa:

Meleg(edős) (Nap)keltét (karácsony után is), és B.Ú.É.K. Neked, és minden nyestes barátunknak és vitapartnerünknek is! :)

@mederi: Kösz. Télen itt jó dolgunk van, mert a 0 fok, ahol én lakom, irodalmi ritkaság. Habár havazás, kb. 10 évenként:-) is előfordul - s hamar el is olvad. Jeruzsálemben és a hegyeken gyakrabban van hó. Az északi hegyeken néhány hétig meg is maradhat, és akkor szánkózni is lehet. Itt a szobámban délután 16 fok volt. Ilyenkor, de csak este, melegítek egy kis villanyradiátorral. Nappal viszont, ha éppen nem zuhog, mielőtt elmegyek hazulról kinézek, hogy felvegyek egy pulcsit, vagy az se kell. De egyszer nagyon megjártam, lementem a közeli városba autóval, rövidujjú ingben. Először kegyetlenül zuhogni kezdett, aztán úgy dőlt a hó, mintha lezuhanna az összes felhő. Na most mi lesz? Jó félóra, amíg hazaérek. A kocsi is rendesen csúszkált, de a kormányt se bírtam tartani a reszketéstől. Magyar ember azért ilyenkor is feltalálja magát: bementem az első boltba, vettem egy kisüveg vodkát. Mindjárt nem fáztam:-). Pár km-rel odébb meg már nem is volt hó.

@Krizsa: És hol a távol?