Mesebeli falu az ukrán pusztában – Gammalsvenskby. Hogy mitől különleges? Nos, a név már sejtet valamit, elvégre nem hangzik túl „ukránosan”. Nem is csoda, mivel a háromszáz lelket számláló falucska lakói svédek.

Nem jószántából keveredett persze a kis közösség Dél-Ukrajnába: Nagy Katalin orosz cárnő nem igazán gáláns módon deportáltatta őket – pontosabban elgyalogoltatta eredeti lakhelyükről, a mai Észtország területéről a mai Ukrajna déli részére, a Dnyeper folyótól nem messze. Ez nagyjából 1000 kilométernyi sétát jelentett, nem is csoda, ha csupán a menekülők fele élte túl a túrát. Amikor pedig megérkeztek, kiderült, hogy a nekik ígért üres házak – ha egyáltalán vannak – egyáltalán nem üresek.

Csakhogy a tapasztalatok szerint a megmenekült kis svéd közösség nem hagyta magát, és nemcsak letelepedett, de meg is maradt: ezt bizonyítja a ma is létező Gammalsvenskby faluja. A körülmények pedig azt eredményezték, hogy a teljesen izoláltan éldegélő kisebbség a szó szoros értelmében megőrizte anyanyelvét. Egészen pontosan annak XVIII. századi verzióját. Elvégre nem találkoztak nyelvüknek az anyaországban kialakuló, fejlődő kifejezéseivel, változataival. Így ebben az isten háta mögötti falucskában – a nyelvészek örömére – még mindig fellelhető a svéd nyelvnek egy a XVIII. századihoz igen közel álló nyelvváltozata.

Persze csak a svéd nyelvtől zárta el Gammalsvenskby lakosait a történelem, nem a környező népektől. Így ma már csak néhányan beszélik a svédet a faluban. „Nagyon különös érzés az anyanyelvünket hallani valaki szájából, és mégsem érteni mindent” – számol be a Stockholmnews újságírója a faluról szóló cikkében. „Az ott élő svédek nagy része már tanult anyaországi svédet, vagy az iskolában, vagy Svédországban. Maguk között azonban még mindig az ósvédet használják” – teszi hozzá.

A gammelsvenskát, vagyis a gammalsvenskby-i svédet persze ugyanaz fenyegeti, mint a hasonló nyelvjárásokat: az idősödő és kihaló nyelvhasználók után a fiataloknak már nemigen van okuk vagy motivációjuk elsajátítani. A falu különleges ósvédjének azonban van esélye a túlélésre – ráadásul pontosan annak köszönhetően, ami egyébként fenyegeti is: a globalizáció. Hiszen az „elangolosodott” mai svéd nyelvhez képest sokkalta kevesebben ismerik ugyan, de különleges történelme és földrajzi helyzete miatt számtalan érdeklődő, kutató keresi fel Gammalsvenskby-t, ami nemcsak érzelmi, de anyagi segítséget is jelent a falubelieknek: a turizmus fellendülést hozhat, az érdeklődés pedig támogatókat.