Judit nevű olvasónk kérdése első hallásra pofonegyszerű, de mégis van vele egy kis bonyodalom:

Jó múltkorában olvastam”Jó vágású,jó svádájú férfi”.Most remélem helyesen kérdezem:Mi az a sváda?A jó vágású úgy tudom a jóképű,rendelkezhetnek ilyennel a nők is? (bár annyi mindenük van már ,pont ez hiányzik,bármi legyen is ez)

A válasz egyszerű része: a sváda, ez az elsőre németes hangzású szó, valójában latin eredetű. A latin suād- tő jelentése a kedvességgel kapcsolatos (távoli rokona az angol sweet, és a német süß ’édes’, meg a szintén latin suāvis ’kedves, gyengéd’). Ebből a tőből van képezve a suādeō ’meggyőz’ (vagyis ’kedvessé tesz valaki számára’) ige és a suādus ’meggyőző’ melléknév, továbbá Suāda (vagy Suādēla), a meggyőzés, rábeszélés istennőjének neve.

Meggyőző?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A magyar sváda eredeti értelmezése az volt, hogy ’rábeszélő-, meggyőzőképesség’. Vannak, akik ma is arra használják a jó svádájú kifejezést, hogy ’jó fellépésű, meggyőzően beszélő’. De mások, valószínűleg még többen, már csak úgy értik, hogy ’jó kinézésű, jóképű’. A válasz bonyolultabb része tehát az, hogy hogyan mehetett végbe ez a jelentésváltozás. Csak spekulálni tudok, de kénytelen vagyok arra gondolni, hogy ennek alapja az embereknek – a szélhámosok által jól ismert és kihasznált – hajlama, hogy könnyebben hisznek olyanoknak, akiknek jobb a kinézete. Ugyanezen a jelenségen alapul az, hogy megnyerő külsőről szokás beszélni, ez is azt fejezi ki, hogy a külső megjelenés feltétele annak, hogy mások bizalmát megnyerjük – vagy sokszor talán elegendő is hozzá.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Még rejtélyesebb az, hogy hogyan alakult ki, hogy a jó svádájú kifejezést szinte csak férfiakra használják a magyar beszélők. Éppenséggel véletlen is lehet, mint ahogy valószínűleg véletlen, hogy például a jóképű szót is csak férfiakra használják. Ugyanakkor laikusként gyanakszom, hogy ezekbe a jelenségekbe a hagyományos nemi szerepek és sztereotípiák is belejátszottak. Annak ellenére, hogy Magyarország is tele van jó fellépésű, jó kiállású, megnyerő női ügyvédekkel, orvosokkal, kereskedőkkel stb., a nyelvhasználat egy olyan korábbi állapot nyomát őrzi, amikor ezek a szakmák még a férfiaknak voltak fenntartva.