Az igenevekkel kapcsolatban már korábban megállapítottuk, hogy a funkciójuk általában a tagmondatok lerövidítése. De amíg az egyes nyelvek melléknévi igeneveit viszonylag könnyen meg tudtuk feleltetni egymásnak, a főnévi igenevekkel kicsit nehezebb dolgunk volt, sőt, éles szemű kommentelőnk még azt a kis csúsztatást is észrevette, hogy az angol gerund és a francia gérondif terminusok nem csak eltérő igeneveket takarnak ma, hanem maguk az elnevezések sem egészen ugyanonnan eredeztethetők. Erre most visszatérünk, de alapjában véve a továbbiakban a határozói igenevekről lesz szó.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

 Oly módon, hogy…

Láttuk, hogy a melléknévi igenév arra szolgál, hogy egy főnevet módosító (vonatkozói) mellékmondatot lerövidítsen, mégpedig úgy, hogy az így kapott igenév az eredeti mellékmondatbeli ige bővítményeinek megtartásával tudja módosítani az adott főnevet:

a lány, aki a kávéját szürcsölgeti – a kávéját szürcsölgető lány

Hasonlóan működik a határozói igenév (a magyarban a -va/-ve végződésű igealakok) használata is, csak ezekkel egyes határozói mellékmondatokat lehet lerövidíteni:

 Miközben az utcán várakozott, Mari a kirakatokat nézegette. – Az utcán várakozva Mari a kirakatokat nézegette.

 

Látható, hogy a határozói igenév is megőrzi az eredeti ige bővítményeit (az utcán). A határozói igenév legtöbbször egy miközbennel, vagy oly módonnal bevezetett tagmondatot rövidít és két cselekvést állít egymással párhuzamba (itt például a várakozást és a kirakat-nézegetést), de akár állapotra is utalhatunk vele:

 A gyerekek kimelegedve rohangáltak az udvaron.

 

De ki csinálja?

Míg a mellékévi igenév mindig egy főnevet módosít, és a szerkezetből egyértelműen kiderül, melyik főnevet, a határozói igeneves mondatok érdekes kérdéseket vetnek fel, és nem csak a magyarban… No de lássuk először, hogy hogyan is döntjük el, mit módosít a melléknévi igenév!

A kávéját szürcsölgető szőke lány találkozott a barátjával a parkban.

Bár a mondatban van egy potenciális másik főnév (a barátjával), fel sem merül egy olyan értelmezés, mely szerint a barát itta komótosan a kávét a parkban. A melléknévi igenév tehát a hozzá legközelebb álló főnévre vonatkozik, amelynek azonban nem feltétlenül kell közvetlenül követnie az igenevet (lásd szőke). De hogyan értjük a következő mondatokat?

Az utcán sétálgatva Mari találkozott egy régi ismerősével.

Mari találkozott egy régi ismerősével az utcán sétálgatva.

Bár az első mondat szórendje természetesebben hangzik, mindkét mondatot úgy értjük, hogy Mari sétálgatott az utcán. Vajon miért? A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy a határozói igenév egy párhuzamos eseményt vagy állapotot visz be a mondatba, de nem hozhat be egy másik alanyt (a helytelen mondatokat csillaggal jelöljük):

*Juli az utcán sétálgatva Mari találkozott egy régi ismerősével.

Mivel a határozói igenévnek nem lehet saját alanya, a ragozott ige alanyát fogjuk a határozói igenév által kifejezett cselekvés vagy állapot alanyának is tekinteni. Mivel a mondat alanya a határozói igenév alanya is egyben, ez független attól, hogy ez az alany szórendileg hol helyezkedik el a mondatban.

Gerund és gérondif

Mint már utaltunk rá, az angol gerund és a francia gérondif a terminológiai hasonlóság ellenére nem azonos egymással. Bár ez a mai használatukat nem feltétlenül magyarázza, de említsük meg, hogy az angol gerund – amit magyarra leggyakrabban -ás/-és végű főnévvel fordíthatunk – a hasonló funkciójú latin gerundiumról kapta a nevét, a francia gérondif pedig az úgynevezett gerundivumra vezethető vissza, ami abban különbözik a gerundiumtól, hogy mindig áll mellette egy főnév (az eredeti igének a tárgya), amivel nemben és számban egyeztetni kell. Mivel az angol gerundról már esett szó, térjünk most rá a francia gérondifra, amelynek mai használata eltér az egykori latin gerundivumétól, és éppen a magyar határozói igenévéhez áll közel.

A francia gérondif formailag megegyezik az -ant végű egyidejű melléknévi igenévvel, bár ez utóbbit, amennyiben állandó módosítója lett a főnévnek, egyeztetni is kell vele, míg a gérondifot sosem egyeztetjük semmivel (végtére is nem módosít főnevet, illetve önálló alanya sincs). A gérondif másik ismertető jegye az igealakot megelőző en szócska:

En allant au cinéma, Jean a rencontré Paul.

’Moziba menet Jean találkozott Paullal.’ (Azaz: ’moziba menve’.)

A gérondif a franciában is mindig a mondat alanyára vonatkozik, függetlenül attól, hogy hol áll a mondatban:

Jean a rencontré Paul en allant au cinéma.

’Jean moziba menve találkozott Paullal.’

Az értelmezés akkor is egyértelmű, ha a mondatba egy melléknévi igenevet is becsempészünk, hiszen az viszont mindig egy főnevet módosít: a franciában is a hozzá legközelebb állót.

En allant au cinéma, Jean a rencontré Paul rentrant du supermarché.

’Moziba menet Jean találkozott a szupermarketből hazafele tartó Paullal.’

Az angol formailag nem tesz különbséget particípiumok melléknévi és határozói használata között, azaz az -ing végű igenevet használják olyankor is, amikor a magyarban határozói igenév áll:

Looking out of the window, Mary saw a car go by.

’Az ablakon kinézve Mary látott egy arra menő autót.’

While waiting for the water to boil, we peeled the apples.

’Arra várván, hogy felforrjona a víz, meghámoztuk az almákat.’

A németben szintén a melléknévi igenevekből már ismert -end végződést kapják az igék, és természetesen a melléknévi igenevekkel ellentétben ezt sem egyeztetjük semmivel:

Ein Buch lesend, trank er Tee.

’Egy könyvet olvasva teát ivott. / Miközben olvasott egy könyvet, teát ivott.’

Párhuzamos események?

Eddig kicsit leegyszerűsítően fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a határozói igenév egy a ragozott ige által kifejezett eseménnyel párhuzamos eseményt, cselekvést, állapotot stb. jelöl. Igen ám, de a határozói igenév előidejűséget is kifejezhet a ragozott igéhez képest. Ez az értelmezés a magyarban főként akkor áll elő, amikor a határozói igenevet befejezett (azaz igekötős) igéből képezzük:

Megírva a levelet, János elment a postára bélyeget venni.

Kifáradva a délelőtti kiránduláson, a gyerekek jóízűen ettek.

Az angolban és a franciában a múlt idő képzésére használt segédigék már sokat emlegetett -ant és -ing végzűdésű alakjaival lehet előidejű határozói igenevet képezni, bár a francia terminológia ezekre nem használja a gérondif elnevezést (igaz, az en szócskának sem kell megjelennie).

Angol előidejű határozói igenevek:

Having written the letter, she went to bed.

’Megírva a levelet (miután megírta a levelet), lefeküdt aludni.’

Having arrived, John joined the party.

’Megérkezvén (miután megérkezett), John csatlakozott a bulihoz.’

Francia előidejű határozói igenevek:

Ayant fini le déjeuner, Jean a dormi un peu.

’Befejezvén az ebédet (miutén befejezte az ebédet), Jean aludt egy keveset.’

Étant arrivé, Paul est sorti dans le jardin.

’Megérkezvén (miután megérkezett), Paul kiment a kertbe.’

A németben viszont nem lehet segédikékkel előidejű igenevet képezni, így marad a több tagmondatos körülírás:

Nachdem er gekommen war, ging er zum Kühlschrank und holte sich eine Flasche kühles Bier.

’Miután megjött, odament a hűtőszekrényhez és kivett egy üveg hideg sört.’

A fentiekben azt láthattuk, hogy formailag nem minden nyelvben létezik határozói igenév, de a nyelvek remekül pótolják ezt más igeneveik segítségével, amelyek ezt a funkciót is ki tudják fejezni.

Források

Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Szerk.: Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.

English verb forms

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése