Valószínűleg lehetetlen minden nyelvre érvényes, általános receptet adni arra, hogyan érdemes az idegen neveket kiejteni. Persze mondhatjuk azt, hogy helyettesítsünk minden hangot a hozzá legjobban hasonlító magyar hanggal, de ezt nagyon gyakran nehéz alkalmazni, meg a szokásoknak is sokszor ellentmond. Például az angolban r-rel jelölt hang szinte sosem emlékeztet a magyar r-re. Attól függően, hogy milyen helyzetben szerepel (szó elején, két magánhangzó között, szótag végén, esetleg t vagy d után), és hogy milyen tájszólásban ejtik, vagy egyáltalán nem hallatszik, esetleg a j-hez hasonlít a legjobban, vagy semmilyen magyar hangra nem emlékeztet. A hagyomány azonban az írásmód szerinti, magyar r-rel való kiejtésnek kedvez. Hasonlóképpen a hagyomány, nem pedig az eredeti kiejtés utánzása nyilvánul meg abban, hogy idegen nevekben is az első szótagot hangsúlyozzuk, függetlenül attól, hogy az eredeti nyelvben hol van a hangsúly helye (például Obama nevében az o-t hangsúlyozzuk, pedig Amerikában úgy ejtik, hogy a második szótagra esik a hangsúly).

Mindenkinek eltorzul az arca, ha rosszul ejtik a nevét... (Forrás: Wikimedia commons)

DrVuics még ezeknél a problémáknál is kacifántosabbakra hívja fel a figyelmünket:

Wozniacki lengyel származású, de dán állampolgár nevét az angol és dán nyelvterületen voznyaki-nak ejtik...

Ilyenkor mi a teendő? Nyomozza ki a sportközvetítést vezető riporter, hogy Wozniacki a saját nevét hogy ejti ki? Talán ez lenne a legkörültekintőbb, de nem biztos, hogy el lehet várni ezt egy újságírótól. Tehát ejtse úgy, ahogy a dánok, vozniaki-nak, vagy lengyel módra, voznyacki-nak, majdnem mindegy. Szerintem erre nincs recept, és nem hiszem, hogy az egyetlen jó megoldás a lengyeles kiejtés lenne, ahogy DrVuics írja. Hiszen akkor például Erkel Ferenc vezetéknevét erkl-nek, Frankel Leóét frankl-nak kellene ejtenünk.

Kicsit más probléma Zvonarjova vagy Koroljov nevének példája, hiszen ők nemcsak orosz származásúak, hanem valóban oroszok. Sajnos ezeket a neveket az angol nyelvű átírásban – az ottani hagyományoknak megfelelően – Zvonarev-nek és Korolev-nek írják (és e-vel is ejtik), ilyenkor valóban utána kell nézni, hogyan hangzanak az eredeti orosz nevek.

Egy rosszul ejtett név: magas labda kritikusainknak (Forrás: Wikimedia commons)

Végül DrVuicsnak teljesen igaza van a kínai nevek kiejtésével kapcsolatban, a zh-vel átírt hang valóban a magyar cs-hez vagy dzs-hez hasonlít a legjobban, a zs-hez semmi köze. De az eredeti kínai kiejtés megközelítése magyar hangokkal a legtöbb esetben leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ennek legfőbb oka az, hogy a zöngés mássalhangzókat jelölő betűkkel jelölt hangok nem mindig zöngések (a b-t néha b-szerűen, néha p-szerűen ejtik), és jól kell ismerni a nyelvet ahhoz, hogy tudjuk, mikor melyikhez áll közelebb a kiejtésük.

A legtöbb európai kultúrában nem tartják különösebben fontosnak, hogy az idegen neveket az eredeti kiejtéshez hasonlóan ejtsék. Sokszor szemet szúr a magyaroknak, hogy angolul vagy franciául nem sokat haboznak mondjuk a Nagy nevet nagi-nak ejteni. DrVuicsnak igaza van:

Elképzelem: hogyan ejtenék a világnyelveken az én Vuics nevemet: az angolok valami vaiksz-nek vagy vjúksz-nak,a franciák vüik-nek,a németek fujszk-nak ejtenék, úgy, hogy senki nem ismerne rám...!

Mégis lehet, hogy inkább ezt a „lazaságot” kellene nálunk is meghonosítani, egyszerűbb lenne, mint azon bosszankodni, hogy a sajtóban egyes neveket senki se tud „helyesen” (értsd: az eredeti kifejezéshez a lehető leghasonlóbban) kiejteni.