Gyűlöletbeszéd: mindenki másképp csinálja
A gyűlöletbeszéd „forró téma”: hazánkban számos kísérletet tettek büntethetővé tételére, eddig sikertelenül. De mi a helyzet más országokban?
Magyar gyerekek kínai iskolában
Áll egy iskola Budapesten, ahol a bejárat fölött egymás mellett lobog a magyar és a kínai zászló, és ahol ugyanúgy megünneplik március 15-ét, mint a Holdújévet.
Az álomgyár születésénél rengeteg magyar bábáskodott. De mi történt azóta? Hogyan képviseltetjük magunkat mi, magyarok az amerikai filmiparban?
- Melyik a helyes forma: blogol vagy blogozik?
- Számon kérni valamit vagy valakit szoktunk?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
Az oldal kísérleti jelleggel működik, így számos funkció még nem elérhető. Ha hibát talál, vagy ha elmondaná, miről olvasna még többet, kérjük írjon a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre.
A Magyarországon diplomázó vajdaságiak diplomahonosítása igen bonyolult procedúra Szerbiában. Ha a bosszúság nem is, a költségek megtérülhetnek nekik.
Leérettségizel. Magyarul. Vannak terveid, gondolataid. Magyarul. Kiválasztasz egy egyetemi szakot. Magyarul. Jelentkezel, felvételizel, sikerül. Szokványos, ezerszámra ismétlődő folyamat. Csakhogy van, akinek ehhez nemcsak várost, de országot – és nem utolsósorban pénznemet kell váltania. Ez a teendőjük például a vajdasági diákoknak is, ha az anyanyelvükön szeretnének egyetemre járni, és nem magyar szakon vagy tanítóképzőn tervezik a diplomájukat megszerezni.
A Magyarországon diplomázó szerbiai fiatalok egy része persze itt marad. Van azonban egy olyan réteg, aki vagy eléggé elkötelezett a vajdasági magyar értelmiséggel szemben, vagy eléggé nehezen találta fel magát Magyarországon ahhoz, hogy az itt eltöltött öt év után a hazaköltözést és a diplomahonosítást válassza. Ez igencsak fennkölt választás lehet, gondolatban talán meg is veregetjük ezeknek a hősies fiataloknak a vállát, és hozzátesszük, ez aztán igen! És még integetünk is nekik. Csak éppen az nem merül fel sokunkban, hogy milyen mélyen kell a zsebébe nyúlnia annak a frissdiplomásnak, aki valamiért Szerbiában szeretné elismertetni a magyar oklevelét.
A vajdasági magyar fiatalok – és egyáltalán az újságolvasók – minden bizonnyal tudnának mesélni néhány a médiában napvilágot látott esetről, és arról, milyen akadályokkal kell számolnia annak, aki diplomahonosításra adja a fejét Szerbiában. Persze az adminisztrációs akadályok „legfeljebb” bosszúságot okoznának a (kezdetben) lelkes fiataloknak, a nagyobb gond inkább az, hogy bizony ez a procedúra aligha pénzelhető munkanélküliként.
Ezt a problémát igyekszik megoldani a Szekeres László Alapítvány az eljárási díjak, a hivatalos fordítások és persze az illetékek költségeinek a megtérítésével – számol be a Magyar Szó című vajdasági napilap. Idén 20 millió forintnyi összegből gazdálkodhat az alapítvány – ez a pénz nagyjából 200 fő honosítási kiadásait fedezheti. A pályázóknak persze így is előbb ki kell fizetniük ezeket a díjakat, és utólag kérhetik a térítést, ha be tudják mutatni a számlákat és igazolásokat.
A támogatás egyszeri és vissza nem térítendő. Ha persze a(z akár hónapokig eltartó) honosítási folyamat után sikerül munkát találnia a – netán kicsit megkopott szerbtudású – pályakezdőnek, ez az összeg még mindig nem segíti ki hosszú távon. De van egy nagyszerű tulajdonsága: a diplomáját kézhez kapó vajdasági fiatal úgy érezheti, tényleg kapott választási lehetőséget, hogy marad – vagy hazamegy.