Magabiztos kommunikáció – sok dolgozó, diák, politikus vagy éppen tanárember álma. Ahogy korábban is írtuk, tudatosan is lehet alkalmazni a testbeszéd jeleit. Egyik napról a másikra persze nehéz lenne elsajátítani, de nonverbális jelek tanulmányozásával sokat lendíthetünk az ügyön – állítja a Telegraph cikke és James Borg szakértő.

Mit árul el a kéztartás? (Forrás: sxc.hu/Marc Finch)

Mozdulataink, testtartásunk, gesztusaink, mimikánk mind a gondolatainkról és hozzáállásunkról árulkodik. Ha azonban tudatosan alkalmazzuk a különféle testbeszéd-jeleket, nem mindennapi eredményt érhetünk el. Mint a szakértő szavaiból kiderül, néhány apróságra ügyelve máris sokkal hatékonyabbá tehetjük kommunikációnkat.

Először is: elengedhetetlen, hogy egészen konkrétak legyünk. A határozott üzenet sokkal könnyebben és biztosabban célba ér, mint a bizonytalanul útjára indított mondat. Akár kötetlen, akár hivatalos a szituáció, amiben a beszélgetést folytatjuk, a cél ugyanaz: eljuttatni a másikhoz mondanivalónkat. Ehhez pedig egyértelműen meg kell azt fogalmaznunk. A megfogalmazás azonban nem csupán a szavakra vonatkozik, sőt! A testtartás például sokkal beszédesebb lehet minden cirkalmas szövegnél.

Ha például eredményt akarunk elérni, mindenképp biztosan kell állnunk vagy ülnünk. Aki úgy áll főnöke előtt, mint a cövek, hamarabb fog fizetésemelést kapni, mint aki egyik lábáról a másikra billegve szeretne célt érni. A határozottságot sugárzó kiálláshoz elengedhetetlen az egyenes hát és a szintén egyenesen tartott fej. Akár még előre is dőlhetünk egy csöppet – ez egészen biztosan azt az érzést kelti majd hallgatóságunkban, hogy biztosak vagyunk a dolgunkban.

Szintén sokat számít a megfelelő kéztartás. A széles gesztusok szuggesztívek lehetnek ugyan, de a magabiztosság érzetét a másikban inkább a nyugodt kézmozdulatokkal tudjuk elérni. Ha például összehasonlítjuk Tony Blair ex- és Gordon Brown jelenlegi brit miniszterelnök mozgását, megállapíthatjuk, hogy Blair sokkal ügyesebben érzékeltette hallgatóságával a megbízhatóságot és empátiát. Amikor két kezét egymásba téve beszélt, sokkal meggyőzőbben adhatta elő, hogy tudja, mit csinál, mint Gordon Brown, akinek ideges kézmozdulatai inkább bizonytalanságról árulkodnak.

A szemkontaktus fontossága szintén nem újkeletű téma – mégsem lehet elégszer hangsúlyozni. Ha folyamatos figyelmet szeretnénk, mindenképp tartsunk erős szemkontaktust azokkal, akikhez beszélünk. Ha több ember elé kell kiállnunk a mondanivalónkkal, határozottan és nyugodtan vigyük tekintetünket egyikükről a másikukra. Persze ügyeljünk rá, hogy semmiképp ne bámuljunk túl sokáig egy emberre – ha három másodpercnél jóval tovább tartunk szemkontaktust valakivel egy csoportban, az inkább riasztónak fog tűnni.

Érdemes tehát tesztelnünk magunkat, és leellenőrizni, vajon hogyan használjuk a testünket párbeszéd közben. Valószínűleg meglepő megfigyeléseket teszünk majd – és amint elkezdjük tudatosan alkalmazni a tanultakat, talán még ennél is meglepőbbeket.