nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Híres magyarok gondolatai a nyelvről 4.
Hiller István, aki a nyelvével él túl

„Nyelvében él a nemzet, de az anyanyelvével még senki sem nemzett”. Ennek ellenére Hiller István úgy gondolja – bár csupán közvetve –, hogy mégiscsak nemzőképes eme szervünk. Vajon igaz-e, amit a volt oktatási és kulturális miniszter állít, nevezetesen, hogy az anyanyelvünk a túlélésünk legfontosabb eszköze?

Jánk István | 2015. március 25.
|  

A volt oktatási miniszternek, Hiller Istvánnak már volt néhány érdekes megnyilvánulása a történelem során. Ezt a sort bővítette 2009-ben, amikor a nyelvvel kapcsolatos véleményéről kérdezték. Világmegváltó elképzelések, pici nyelvi relativizmus, egy kis fetisizmus, és természetesen az elmaradhatatlan nyelvvédelem: ezt tükrözi Hiller gondolatvilága. Mindez pedig módot ad egy kis kitérőre Vida Ildikóval...

Hiller István azon közismert magyarok egyike, akinek az anyanyelvvel kapcsolatos gondolataival érdemes foglalkozni. Nem, sajnos nem azért, mert olyan szemléletes és kreatív dolgokat oszt meg velünk, mint Lackfi János, hanem mert rendkívüli határozottsággal állít olyanokat, amiknek épp az ellenkezője igaz. Az első ilyen:

2009-ben mindennél fontosabb szerephez jutnak a megkérdőjelezhetetlen értékek. Azok, amelyeket nem lehet pénzre váltani, nincs rájuk hatással a tőzsde, a globális gazdaság hullámzása. A tehetség, a műveltség, az anyanyelv igényes használata és ápolása ilyen értékek.

Hiller István
Hiller István
(Forrás: Wikimedia Commons / Végh Tibor / CC BY 3.0)

Azzal most nem foglalkozunk, hogy egy ilyen állítás („pénzre nem váltható érték”) egy politikus szájából mennyire lehet hiteles. Ami fontosabb és nyelvészeti szempontból jóval érdekesebb, az a kijelentésnek az a része, amely szerint az anyanyelv igényes használata és ápolása nem váltható pénzre. Vajon tényleg így van? Sajnos nem, éppen hogy ellenkezőleg: az anyanyelv „ápolásának” és „igényes” használatának pontosan az a lényege, hogy a pénzre váltható legyen – még ha erről nem is tudunk, mivel közvetve történik.

Ki-ki a maga módján használja a saját nyelvét, mindenki egy kicsit másképp. Másképp a bajai suszter, másképp a makói ügyvéd – és ezzel az égvilágon semmi gond nincs. Itt lépnek be a képbe a nyelv ápolói, őrzői és védelmezői (nevezzük őket klasszikus nyelvművelőknek). Nem az emberek többsége szeretné, hogy szabályok mentén kelljen a nyelvet használniuk, hanem a klasszikus nyelvművelők. Ennek indoklására pedig különféle ideológiákat és szabályokat gyártanak, például, hogy aki nem úgy beszél, mint ők, az egy bunkó. Ezt az emberek egy jó része természetesen el is fogadja (mert az iskola is legitimálja ezt), és aki nem szeretne bunkó lenni, annak meg kell tanulnia a magyar nyelvet. De miért is?

A válasz igen egyszerű. Ha nem kéne a standardot, a leginkább a társadalmi elit által beszélt változatot megtanulni, akkor nem kellene nyelvet művelni sem. És akkor nem kellene pénzt adni ilyen-olyan klasszikus nyelvművelői tevékenységekre. A nyelv ápolása, védelme a legtöbb esetben nem más, mint néhány ideológia mentén történő szemfényvesztés. Ugyanis nem létezik a magyar nyelv, hanem több változat él egymás mellett, amelyek egyenértékűek. Mindamellett a nyelv és a nyelvhasználók jól megvannak a nyelvművelők nélkül is: a nyelvnek vagy a nyelvhasználóknak nincs szükségük a nyelvművelőkre és az ő szabályaikra; legfeljebb fordítva igaz: a nyelvművelőknek van szükségük az előbbi kettőre. No de lássuk, hogy hogyan vélekedik ezekkel kapcsolatban Hiller István:

Egy népet az tesz igazán életképessé, ha a világ minden jelenségére van megfelelő szava. Csak így juthat szóhoz a többi nemzet mellett […]. Anyanyelvünk a túlélésünk, a nemzetközi megítélésünk, az öntudatunk egyik legfontosabb eszköze.

Az első mondat több szempontból is nagyon izgalmas. Egyrészt azért, mert az életképesség nem csak a nyelven múlik, pláne nem azon, hogy mindenre van-e megfelelő szavunk. Másrészt eleve képtelenség, hogy egy népnek a világ összes jelenségére legyen megfelelő szava (akármi is legyen a szó meghatározása). Gondoljunk csak arra, hogy kultúránként milyen sok, apró eltérés mutatkozik egyes népek, társadalmak között. Ha csak egy-egy ország szokásait vizsgáljuk, már akkor rájövünk, hogy bizony nincs mindenre megfelelő kifejezésünk (bár általában körül tudjuk írni az adott jelenségeket. De nem is kell külföldre tekintgetnünk: hogy hívjuk például a kulcstartó azon részét, amit a lánc és a karika alkot?

Ez például mi? És az a láncszerű?
Ez például mi? És az a láncszerű?
(Forrás: pro-trade.hu)

Az idézet második mondata még az elsőnél is különlegesebb. Lássuk, hogy minek az eszköze, és minek nem az eszköze az anyanyelvünk! Túlélésünknek nem (bár akadnak speciális esetek, amikor igen), amit például a nyelvcsere jelensége is bizonyít. A nemzetközi megítélésünknek néha lehet, hogy eszköze az anyanyelvünk, de alapvetően nem ez határozza meg, hogy külföldön mit gondolnak rólunk. Bár kétségkívül számít:

Végül az anyanyelv mint az öntudatunk eszköze maradt a végére. Az öntudatunk valóban ki tud teljesedni a nyelven keresztül, ugyanis kommunikációs funkciója révén ki tudjuk fejezni önmagunkat, ugyanúgy, ahogy identitásjelölő funkciója által hovatartozásunkat vagyunk képesek mások számára láthatóvá tenni. Kivéve persze, ha a nyelv buzgó őrei ebben utunkat állják, és ránk szólnak, hogy nem jól használjuk a nyelvünket. Ilyenkor kétszer is meggondoljuk, hogy az öntudatunkat ki akarjuk-e fejezni, de sokszor még azt is, hogy egyáltalán meg-e akarunk szólalni. Elnézést: meg akarunk-e szólalni.

A nyelvével él túl
A nyelvével él túl
(Forrás: Wikimedia Commons / Smerdis of Tlön / CC BY 3.0)

Felhasznált irodalom

Grétsy László 2009: Vallomások: Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató 2015. június 1. 21:32

/kéretlen reklám miatt moderálva/

13 Jánk István 2015. március 27. 11:45

@Krizsa: Azért álljunk már meg egy szóra. Senki nem beszélt arról, hogy nincs, nem létezik magyar nyelv, csak azt igyekeztünk megértetni, hogy nincs "A" magyar nyelv. Azaz nincs egy ideális, egységes, platonista magyar nyelv, ez - ahogy szigetva írta - kutatói absztrakció. Mi tekintünk magyar nyelvnek, mi számít bele, mi nem, és hogyan tudjuk mindezt leírni? Beleszámít-e a magyar nyelvbe a csöbre vagy a débol szó? Nálam igen, de gyanítom, hogy nálatok nem.

@mederi: " sokba kerülne az a bizonyos különleges (és nagy kiterjedésű) pl. "Mai tájnyelvek+köznyelv" című tankönyv.." Az irodalomkönyvben minden író és költő az összes művével együtt szerepel? A matematika feladatgyűjtemény minden egyenletet és matematikai problémát tartalmaz?

"Tudják ugyanakkor, hogy mikor és hol használják a saját tájnyelvüket" - Aha, hát persze. Főleg olyan tanári mondatok után, hogy "beszélj már magyarul" meg "csak a bunkók mondják így".

12 Krizsa 2015. március 27. 10:55

@szigetva: Nálad mosódtak összevissza a fogalmak és a határok. Próbálj meg csimpánzbébit létrehozni egy vonzó csimpánz hölggyel, és látni fogod, hogy nem megy. Mert mégiscsak vannak fajok. NYELVEK is vannak, főleg az anyanyelvünk.

Elég volt, szigetva. Ostobaság volt olyasmit védened, hogy "nincs is magyar nyelv." Erre semmilyen magyarázat, semmilyen körítéssel nem felel meg.

11 mederi 2015. március 27. 10:44

@Jánk István: 6-ra

A különbféle nyelvváltozatok száma nem kettő, főleg ha a szókincsüket is figyelembe vesszük, hanem sok, ezért bizony sokba kerülne az a bizonyos különleges (és nagy kiterjedésű) pl. "Mai tájnyelvek+köznyelv" című tankönyv..

A saját tájnyelvét egyébként is mindenki jól ismeri és használja, nem kell külön megtanítani.

Tudják ugyanakkor, hogy mikor és hol használják a saját tájnyelvüket, és mikor az iskolában elsajátított köznyelvet, úgyhogy szerintem nyitott kapukat döngetsz..

10 szigetva 2015. március 27. 09:48

@Áron81: Ez nagyon hasonlít ahhoz a problémához, amivel a biológusok szembesülnek, amikor fajokról akarnak beszélni. Ettől még beszélnek róluk — ahogy a nyelvészek is folyamatosan beszélnek nyelvekről —, de közben tudják, hogy ezek csak absztrakciók.

9 Krizsa 2015. március 27. 06:52

Nincs határ, hogy mit lehet közzétenni?

8 Áron81 2015. március 27. 06:22

@szigetva: "A „magyar nyelv” az egy absztrakció, a valóságban nem létezik. Tizenegynéhány millió ember elméjében létezik egy egymást többé-kevésbé átfedő, de korántsem azonos kódrendszer"

A kódrendszerek létezését ezek szerint te sem vitatod. A magyarul beszélők kódrendszerei - az általad is említett eltérések ellenére - óriási mértékben át kell, hogy fedjék egymást, mert óriási mennyiségű már ismerős illetve még soha nem hallott mondat megítélésében és elfogadásában egyetértenek.

Kérdés: ha egy nyelvész ezzel az átfedő résszel foglalkozik, akkor miért ne mondhatná teljes joggal, hogy ő a nem-absztrakt (hanem pszichológialiag valóságos) magyar nyelvet vizsgálja?

7 csakegyvélemény 2015. március 26. 20:15

@szigetva: Azért, ha egymás mellé teszünk téged, engem, Csokonait és Arnold Schwarzeneggert, szerintem mi hárman Csokonaival nyugodtan vállalhatjuk, hogy egy nyelvet beszélünk, ha nem is ugyanúgy. :)

Értem, hogy miért mondják, hogy nincs 'a magyar nyelv' vagy 'az angol', de ennek az erősen tagolt nyelveknél van értelme, ahol nehéz eldönteni, hogy honnan beszélhetünk új nyelvről. Nem? Pl. a német nyelvjárásoknál, szerb-horvátnál, stb. Én ezt koncentrikus körökként képzelem el, középen a kiinduló változattal (ami maga sem egységes). Amíg az egyéni, nyelvjárási, rétegnyelvi, stb nyelvváltozatok nem távolodnak el annyira egymástól, ami már komolyan nehezíti a kölcsönös érthetőséget, én legalábbis egy nyelvről beszélek. Mint a fonémáknál. Mindenki egy kicsit máshogy ejti a hangokat, de mégis tudjuk, hogy 'r'-ről vagy már 'l'-ről van szó (kivéve a japánokat). Ha egy tartományon belül marad.

Más példával, én is csak egy absztrakció vagyok, egy rakás sejt, ami valamiért azt gondolja magáról, hogy a világtól elkülönült, autonóm lény (és ezt eddig a környezetemmel is sikerült elhitetnem), de én azért mégis valakiként gondolok magamra, aki valahol még azonos a 10 évvel ezelőtti magával, bár a sejtjeimet már lecseréltem. Ha ezt lefordítjuk a nyelvre, a nyelvváltozatok között (akár az emberek fejében lévők, akár a régebbi és az újabb nyelvváltozatok között) folytonosság van, bár nem azonosak (míg pl. az én általam beszélt nyelv és az angol között semmi folytonosság nincs, a belátható múltban). Számomra legalábbis ez elég alap, hogy egy jól elkülöníthető magyar nyelvről beszéljek.

6 Jánk István 2015. március 26. 18:52

@mederi: "az kerülne igazán sok pénzbe, ha minden nyelvjáráshoz külön tanárok és tankönyvek szükségeltetnének"

Éppen, hogy nem. Nagyon jól lehetne a különféle nyelvváltozatokat és a standardot együttesen tanulni, tanítani, egymás mellett szépen megfér a kettő egy tankönyvön belül is. A nyelvtanórának nem azt a feladatot kéne szánni, hogy ilyen-olyan tévhiteken alapuló szabályokkal tömjük tele a gyerek fejét, vagy hogy megtanítsuk neki "A" magyar nyelvet (a gyerek nagyon jól tud magyarul, legfeljebb nem azt a változatot beszéli, amit mi a magyar nyelvnek gondolunk). Annak van értelme és haszna, ha a standardot a gyerek saját identitását kifejező, otthoni nyelvváltozata mellé tanítjuk meg, nem pedig helyette. Annak van értelme, ha megtanítjuk, hogy különböző helyzetekben különböző funkciók kerülnek előtérbe, ezért más stílus, változat, szóhasználat stb. lesz a célravezető.

Az a baj, hogy a klasszikus, előíró, hibakereső nyelvművelés árt a gyerekeknek és az embereknek, mert elbizonytalanít, megbélyegez, ezáltal nem a gyermek érdekeit nézi. Az, hogy belesulykoljuk az emberekbe, hogy nem jól használják az anyanyelvüket, hogy kijavítjuk a beszédüket egy ideológia mentén semmiféle haszonnal nem jár. Persze erre szokták mondani, hogy de, mert egy állásinterjún jobb az esélye, nem nézik bunkónak stb. Csakhogy, ha azt tanítottuk volna meg, hogy állásinterjún a standard, otthon meg saját nyelvváltozat az okés, akkor is ugyanott lennénk.

5 Krizsa 2015. március 26. 16:25

Nekem is hamar megárt az alkohol, mert nem vagyok hozzászokva.

4 szigetva 2015. március 26. 11:31

@mederi: A nyelvészek tényleg így gondolják. A „magyar nyelv” az egy absztrakció, a valóságban nem létezik. Tizenegynéhány millió ember elméjében létezik egy egymást többé-kevésbé átfedő, de korántsem azonos kódrendszer, ebből vonjuk el a „magyar nyelv” nevű tüneményt. Ez persze nem túl patetikus, de ez van. Ha az vígasztal, más nyelvek ugyanígy nincsenek.

3 mederi 2015. március 26. 10:15

@mederi:

Helyesen természetesen: "-Azt meg, hogy.. "

2 mederi 2015. március 26. 10:13

@cikk:

Te jó ég! Tényleg ezt gondolod?

"Ugyanis nem létezik a magyar nyelv, hanem több változat él egymás mellett, amelyek egyenértékűek."

Ja, hogy pénzbe kerül az oktatás, aminek része a köznyelv elsajátítása is? Szerintem az kerülne igazán sok pénzbe, ha minden nyelvjáráshoz külön tanárok és tankönyvek szükségeltetnének, hogy értse is a nebuló, hogy miről folyik a tanórákon a magyarázat..

-Az meg, hogy "nem létezik a magyar nyelv", semmilyen indokkal nem írhatod le, ha komolyan gondolkozol!!

Ezt a negatív cikkedet igyekszem elfelejteni!!_(

1 csakegyvélemény 2015. március 26. 07:37

Nem tartom éppen korrektnek, hogy ha bárki mond valami megkérdőjelezhetőt a nyelvről, azt a nyelvművelők nyakába kell varrni.

Ez kicsit olyan mikor valaki minden beszélgetés során talál alkalmat, hogy elmondja a véleményét a politikáról, az őstörténetről, bármiről ami neki valamiért fáj. Vagy mikor az öreg bácsi hangosan elkezdi szidni az aktuális miniszterelnököt, ha késik a busz. Neki ő a gonosz megtestesítője, nyilván mindenről ő tehet.

Információ
X