Szeptembertől a magyar középiskolákban eltűnik a filozófia a kötelezően tanítandó tantárgyak közül. Pedig a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként Magyarországon járt Jostein Gaarder karrierje is ékesen bizonyítja, hogy a filozófia egyáltalán nem idegen a hétköznapoktól. Manapság az észak-európai országok irodalmát legtöbbször a már lassan márkanévvé váló skandináv krimi kapcsán szokás emlegetni, minden idők legnagyobb példányszámban eladott norvég könyve mégis egy olyan regény, mely a nyugati filozófia történetét dolgozza fel. Jostein Gaarder 60 nyelvre lefordított, 40 millió példányban eladott regénye 1995-ben jelent meg először magyarul, 2012 óta pedig egy újabb fordításban is hozzáférhető a szerző más műveivel egyetemben.

Derült égből a bestseller

Gaarder szüleihez hasonlóan eredetileg maga is tanárember, aki 12 évnyi tanítás és egy megjelent regény után egy év alkotói szabadságot vett ki, hogy a filozófiatanítás során szerzett tapasztalatait is összegezve megírja a Sofie világát.  A vaskos végeredmény első ránézésre nem tűnt túl piacképesnek, eleinte nem is akarták kiadni, de aztán bizalmat kapott, amelyet végül minden elképzelést felülmúló eladási adatokkal hálált meg, Gaardert pedig világszerte jegyzett íróvá tette.

A történt főhőse a 14 éves Sofie, akinek a neve bölcsességet jelent (philosophia=a bölcsesség szeretete), és akivel furcsa dolgok történnek. A helyszín egy álmos kisváros, ami akár Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényeiből is ismerős lehet, az elvadult kert azonban itt nem meggyalázott női hullákat, hanem süteményes dobozba rejtett filozófialeckéket rejt. Az alacsony, svájcisapkás szakállas úriember sem valami perverz gyilkos vagy ex KGB-ügynök, hanem Alberto Knox, aki végigvezeti Sofie-t a filozófia történetén. A 600 oldalas regény amellett, hogy megismertet az európai kultúrkör legfontosabb gondolkodóival, egy ügyes narratológiai csavarnak köszönhetően végig feszültségben tartja az olvasót rejtélyes halálesetek nélkül is.

Jostein Gaarder
(Forrás: Wikimedia Commons )

Itt, a nyest.hu-n is elmélkedtünk már arról, van-e egyáltalán értelme külön ifjúsági regényről beszélni a szépirodalmi műveken belül. Nagy ugyanis a kísértés, hogy ifjúságinak tituláljunk minden olyan regényt, amelyben a didaktikus célok fölébe kerekednek a prózapoétikai kidolgozottságnak, vagy amelyben egy különösen fogékony korosztály számára igyekszik a szerző erőteljesen érvényesíteni egy adott értékrend szempontjait, akár a valósághűség ellenében is.

Jostein Gaarder esetében nincs nehéz dolgunk, nála bevallottan elsődleges a fiatalok tanításának szándéka, az, hogy valamiféle akadémiai tudást adjon át minél élvezhetőbb, élményszerűbb módon. Egykori tanárként pontosan látja, hogyan vész el az intézményesült oktatásban a gyerekekből az az ösztönös kíváncsiság, mely a világ felfedezése és megértése felé hajtaná őket. Ugyanez az érdeklődés az, ami a filozófia, majd a belőle kinövő humán és természettudományok kialakulásához, végső soron a minket körülvevő 21. századi világ kifejlődéséhez vezetett, erre az elemi kíváncsiságra és spekulatív hajlamra alapozva viszi végig Gaarder Sofie-t, illetve az olvasót az európai filozófia történetén.

Kell ez nekünk?

Jóllehet a Sofie világa ifjúsági regényként került be a köztudatba, nem javasolnánk olvasóinknak, hogy ezzel lepjék meg kamasz ismerőseiket, ha meg akarják velük szerettetni az olvasást és/vagy a filozófiát. Gaarder regénye már megjelenésekor is inkább az idősebb korosztály körében számíthatott sikerre, negyed századdal később pedig már valószínűleg fényévekre van attól, hogy önállóan olvasva lekösse egy kamasz figyelmét. A Sofie világa hosszú és tömény, mégis úgy gondoljuk, helye van minden család könyvespolcán (vagy e-book olvasóján, a 2012-es magyar fordítás ugyanis már ebben a formában is hozzáférhető). Hogy miért, azt pontosan kifejezi a regény mottójául választott Goethe-idézet:

Aki háromezer éve

Nem vezeti számadását,

Ostobán, sötétben élje

Napjainak vonulását.

A nyugati civilizáció embere számára a kényelem és jólét korábban elképzelhetetlen mértékben vált elérhetővé, mindeközben azonban még soha nem álltunk ilyen közel ahhoz, hogy végleg leszokjunk a gondolkodásról. Az információ és a konzumálható javak kimeríthetetlennek tűnő forrásai állnak rendelkezésünkre, de közben az élet egyre több területén csúszik ki a döntés a kezünk közül, a jóléti társadalmak embertömege egyre inkább egy könnyen manipulálható, arctalan masszává válik. Arról nem is beszélve, hogy a világ kisebb felének anyagi jóléte a harmadik világ nyomorgó embertömegeinek szenvedésén és a természet egyre inkább visszafordíthatatlanná váló kizsigerelésén alapul.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kritikus gondolkodás, a felelős és autonóm emberi lét elengedhetetlen feltétele, hogy legalább időnként megkérdőjelezzük a világ adottnak vett dolgait, és feltegyük magunknak azokat az alapkérdéseket, amelyek végigkísérik az emberiség történetét. Alberto, a regényben szereplő filozófiaprofesszor az univerzumot egy cilinderből előrántott nyúlhoz hasonlítja, mi, emberek pedig apró lények vagyunk a nyúl bundájában. A többség jól elvan a bunda mélyén, sőt el sem tudja képzelni, hogy máshol is lehetne, másokat a kíváncsiságuk arra hajt, hogy feltérképezzék a nyulat, a filozófusok célja pedig az, hogy felkapaszkodjanak a szőrszálak hegyére, és a bűvész szemébe nézzenek. Gaarder könyve ebben van segítségünkre, amikor a főszereplő újabb és újabb kérdésekre (Ki vagy te? Hiszel a sorsban? Miért a lego a világ legzseniálisabb játéka?) választ keresve ismerkedik meg a nagy filozófusok gondolataival.

Filozófiát mindenkinek

Nehéz helyzetben van az, aki közérthető és olvasmányos filozófiatörténetet keres. Ahogyan arra maga Gaarder is rámutat egy interjúban, a filozófiai tárgyú művek többnyire nehezen olvashatóak, a laikusok számára érthetetlenek. Magyarországon sem jobb a helyzet, nincsen például igazán jó középiskolai tankönyv. Félreértés ne essék, remek filozófiatörténeti összefoglalók jelentek meg tankönyvnek szánva jobbnál jobb szakemberek tollából, de ezek a középiskolás korosztály körében teljességgel használhatatlanok. Már persze ha a tanár célja túlmutat azon, hogy heti egy-két órában minél több információt daráljon le a filozófiatörténet nagy alakjairól.

A tankönyvpiacon tátongó űrt a Zanza Tv videói töltötték be valamelyest, és a Sofie világa is segítségére lehet annak a pár tanárnak, akinek szeptembertől módjában áll még filozófiát tanítani. Az egyes filozófiatörténeti fejezetek akár önálló feldolgozásra is alkalmasak, különösen rövid szemelvényekkel kiegészítve. A könyv jó alapként szolgálhat a tananyag gamifikált feldolgozásához is: létrehozhatunk egy kerettörténetet a Sofie világából, vagy ellophatunk egy-két ötletet a cselekményből, pl. a borítékban elrejtett kérdéseket.

Az igazság odaát van, a nyúlon túl
(Forrás: Wikimedia Commons / Joanbanjo / CC BY-SA 3.0)

Természetesen nemcsak a pedagógusoknak jelent segítséget a regény, hanem azoknak az érdeklődő olvasóknak is, akik szeretnének egy közérthető áttekintést a nyugati filozófia történetéről. A könyv kronologikus rendben tárgyalja a gondolkodókat a preszokratikusoktól Sartre-ig, az egyes filozófusokra való rákeresést a kötet végén névmutató segíti. A regény szerkezetének és tipográfiai eljárásainak köszönhetően a filozófiai fejtegetések jól láthatóan elkülönülnek a történetmondástól, így könnyen visszakereshetők, újraolvashatók. A filozófiatörténeti részeket akár át is lehet ugrani (bár mi erre senkit nem biztatnánk), így is marad egy szórakoztató történet csavarral a végén, amit persze nem árulunk el. Vagyis ha úgy tetszik, Gaarder műve két könyv, filozófiatörténet és regény egyben. Jó szívvel ajánljuk hát a Sofie világát mindenkinek: a bunda mélyén rejtőzőknek csakúgy, mint azoknak, akik fejükbe vették, hogy eljutnak a nyúlszőrszál csúcsáig.