Még alig múlt két éves, de már kutatások alanya – számos kisbaba küzd egy olyan betegséggel, amelynek következtében többet gesztikulálnak, de lassabban és nehezebben tanulják meg az anyanyelvüket. A Chicagói Egyetem kutatói arra jutottak ugyanis, hogy a születés körüli agykárosodás nyelvelsajátítási nehézségekhez, de fejlett gesztusnyelv-használathoz vezethet.

Pici, de már gesztikulál (Forrás: sxc.hu/Roli Seeger)

Az úgynevezett perinatális agykárosodás (vagyis a csecsemőt a születéskor vagy a körül érő agyi sérülés, a legtöbbször szélhűdés) általában négyezerből egy babát érint. A kicsiknél sok esetben normalizálódik a helyzet és elmúlik a sérülés hatása a nyelvelsajátítással együtt – némelyeknél azonban megmarad. A chicagói kutatók szerint a másfél éves babák gesztikulációjából már következtetni lehet arra, hogy ilyen károsodás érte a csecsemőt – számol be a Science Daily.

A kísérletben előbb a gesztusokat, majd néhány hónappal később a nyelvfejlődést vizsgálták.

Arra jutottak, hogy a korai gesztusok (mint a mutató mozdulatok vagy az integetés) összefüggésben állnak a később jelentkező nyelvelsajátítási nehézségekkel, és ezek jellegéből következtetni lehet a későbbi szókincsbővítési nehézségekre.

Mindennek nem csupán az eddig ismeretlen összefüggés miatt lehet jelentősége. Az egyik szakértő, Susan C. Levine szerint például komoly terápiás gyakorlatot lehet kiépíteni ezek alapján. „A gesztus ígéretes diagnózis-eszköz lehet arra, hogy idejében felfedezzük a születés körüli agykárosodás jeleit azoknál a gyerekeknél, akiknél később megmaradnak ezek a problémák” – nyilatkozta Levine. Ha pedig időben felismerik a problémát, időben segíthetnek a sérülést szenvedett babákon. A kutató szerint az is lehetséges, hogy éppen a gesztusnyelv korai fejlesztésével tudnak majd jó eredményeket elérni az apróságoknál.