„Le ballon” helyett most már kizárólag a „de bal” szót használhatják a belga kisváros, Grimbergen futballklubjának edzői, miután a lakók egy része petíciót nyújtott be a polgármesterhez, aki fel is szólította a klub vezetőit a francia instrukciók elhagyására. „Ha egy angol klubban kezd valaki focizni, akkor angolul beszél, nem?” – indokolja állásfoglalását a polgármester asszony, Marleen Mertens.

A grimbergeni futballklubban koránt sincs ekkora egyetértés a felek között

Ez az incidens kiváló szimbóluma annak a régóta dúló harcnak, amit a 6,5 millió holland ajkú flamand és a 4 millió francia ajkú vallon folytat egymás ellen Belgiumban, mióta 1830-ban az akkori nagyhatalmak „összeillesztették” őket. És egyben jól mutatja azt is, vajon miért nincsen hivatalos kormánya az országnak immár 67 napja.

Az előző kormány áprilisban mondott le, a júniusi választások utáni kormányalakítási tárgyalások pedig azóta is tartanak. Hét párt próbál szót érteni egymással, és mind a hét kettészakadt már francia és vallon részre. Hogy mikor egyeznek meg, nem tudni, a 2007-es kormányalakítás mindenesetre 6 hónapot vett igénybe – írja az Associated Press hírügynökség összefoglalója.

Belgiumban ma már minden kétnyelvű a politikától kezdve a tévéközvetítéseken át a cserkészprogramokig és a szavazócédulákig. Mi több, a flamandok és a vallonok külön nézeteket vallanak minden fontosabb kérdésről: a kultúráról, a környezetvédelemről, a mezőgazdaságról, a foglalkoztatásról, az energiáról, és a sportról – hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Egyes politikai irányzatok (például a júniusi választásokat megnyerő Új Flamand Szövetség) már egyenesen azt szorgalmazza, váljon ketté az ország, hisz az ellentét úgyis kibékíthetetlen.

A különválást elsősorban a flamandok szeretnék, akiknek északi területei gazdaságilag sokkal fejlettebbek, mint a vallonokéi: náluk fele akkora a munkanélküliség, és 25 százalékkal magasabb az egy főre jutó jövedelem, mint délen. A flamandok így hosszú ideje sérelmezik, hogy lényegében ők tartják el a fejletlenebb déli régiót.

A grimbergeni futballklub önkéntes vezetője egyébként be fogja tartani a francia szavak elhagyására vonatkozó felszólítást – egyet azonban nem ért vele. „Mi egy sportklub vagyunk, nem politikai párt” – mondja a tökéletesen kétnyelvű sportember, aki főállásban orvosi praxist vezet a 10 százaléknyi vallon lakossal rendelkező kisvárosban. „A betegeim közül sokan franciául beszélnek. Most akkor küldjem el őket?” – teszi fel a kérdést.

Mindeközben pedig a petíció szellemi atyja így vélekedik: „az edzéseknek holland nyelven kell folynia. Ez a mi focipályánk, mi (flamandok) fizettünk érte. A mi adónkból hozták létre. Grimbergen egy hollandul beszélő város”.