A mikroblogok cenzúrázási mechanizmusának kutatásához a tavaly nyári, Csiang Cö-min (Jiang Zemin) korábbi elnök haláláról szóló pletykák és azoknak az internetről való nagyarányú, rendkívül gyors „eltűnése” adta az ötletet.

Noah Smith, a  Carnegie Mellon Egyetem professzora David Bamman és Brendan O'Connor PhD-hallgatókkal együtt tavaly június vége és október eleje közt a Sina mikroblogon 57 millió posztot elemzett, amelyeket egy, az alkalmazásfejlesztőknek létrehozott felületen gyűjtöttek be. Ide később visszalátogatva megvizsgálták, hogy egy adott mennyiségű, tetszőlegesen kiválasztott illetve köztudomásúan érzékeny témának számító posztból mennyit találni meg a Sina archívumában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tanulmány szerint a cenzúrázott témák három csoportba oszthatók. Állandó tabunak számít az országban többek közt Fang Bin-hszing (Fan Binxing), az Aranypajzs projekt, vagyis a kínai nagy tűzfal atyjának neve, ugyanígy az állami propagandára vonatkozó bejegyzések. Időszakos tabunak az aktuális eseményekkel kapcsolatos érzékeny témák illetve pletykák számítanak. Így például a Csiang Cö-min halálhíréről szóló hírek 80 százalékát törölték a cenzorok, a tavaly júliusi, 40 halálos áldozatot követelő vencsoui (Wenzhou) vonatszerencsétlenség után pedig a „lemondatni valakit” kifejezés vált nem kívánatossá, a szociális platformon tetőfokára hágott ugyanis a vasúti miniszterrel szembeni ellenszenv. A harmadik csoportot a világszerte kiszűrt, így a spam és pornográf tartalmak jelentik.

A különböző kínai tartományok különbözőképp cenzúrázzák a híreket, a cenzúra intenzitása keletről nyugatra mozdulva erősödik – derül ki a tanulmányból. Míg Sanghajban például átlagosan 11, Pekingben 12 százalékos a törlési arány, Csinghaj (Qinghai) tartományban és Tibetben átlagosan már 53 százalékos. A mikroblogok cenzúrája kézi vezérlésű és valós idejű, a központi vezetés számára kiemelt fontosságú, s feltételezhetően több ezer cenzorral működik – mutatnak rá a kutatók.