Ebben az évben a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásaihoz kapcsolódó irodalmi sorozat indult útjára, melynek címe Backstage. A programnak az a célja, hogy – nevéhez hűen – háttér-információkkal, érdekességekkel szolgáljon a Szabadtéri Játékokkal kapcsolatban. Ezúttal a vendég Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító volt, akivel William Shakespeare-ről és darabjairól (elsősorban a Tévedések vígjátékáról) Fábri Péter beszélgetett. Szó esett a korabeli színházról, fordítási problémákról, a néző helyzetéről és természetesen magáról Shakespeare-ről is. A jó hangulatú és rendkívül magával ragadó társalgásról oldalakat lehetne írni, ám az olvasóinknak ezúttal be kell érniük a három legizgalmasabb Shakespeare-rel kapcsolatos érdekességgel, ami elhangzott.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1. Shakespeare-t nem szerették

A beszélgetés elején Fábri Péter két idézetet olvasott fel, melyek lényegében arról szóltak, hogy Shakespeare egy túlértékelt író, műveinek minősége pedig hagy némi kívánnivalót maga után. Sőt, alkotásai silányak, gyakran otrombák. Nem is akárkik állítottak ilyet: Tolsztoj és Voltaire volt az a két író, akiktől az idézetek származtak.

Nádasdy Ádám
(Forrás: Wikipédia / Juhász László / GNU-FDL 1.2)

Ám nem csupán a 18–19. században akadtak híres írók, költők, akik elutasították Shakespeare-t. A kortársai között is szép számmal voltak olyanok, akik nem nézték jó szemmel a fiatal drámaíró tevékenységét. Ennek az volt az oka, hogy – a többiekkel ellentétben – Shakespeare nem rendelkezett diplomával, csupán középiskolai végzettségre tett szert. Éppen ezért kinézték, kívülállónak tekintették gyakran műveltségének hiányára hivatkozva. Még Ben Jonson is, aki felnézett Shakespeare-re, azt írja mesterének emléket állító versének egyik sorában, hogy „s [...] kevés latint tudtál, s görögöt még kevesebbet”. Ennek ellenére persze azért a legtöbb kritikusa tisztában volt azzal, hogy Shakespeare hatalmas tehetség.

2. Arany János tévedése

Nádasdy Ádám habár műfordítói minőségében volt jelen, nem tagadhatta meg nyelvészi mivoltát – sokunk nagy örömére. Egy rövidke kis magyarázat keretében elmesélte, hogy miért lett Arany János fordításában a Szentivánéji álom című mű egyik szereplője Vackor, annak ellenére, hogy semmi köze a tájnyelvben ’vadkörte’ jelentésben használt szóhoz.

Az eredeti szövegben az ács becsületes neve Quince. Ez ma ’birsalma, birsalmafa’ jelentésben él, illetve Arany János korában is ebben az értelmében használták. Arany nem véletlen fordította hát a tájnyelvi vackor, azaz ’vadkörte’ kifejezésre. Ám Shakespeare idejében a quince az ácsok által használt egyik eszköz neve is volt, vagyis semmi köze ilyen értelemben a mai (és az Arany-féle fordítás) jelentéséhez. Ez persze nem meglepő annak tudatában, hogy Arany János elsősorban írás és olvasás, nem pedig élőbeszéd formájában használta és tanulta az angolt.

Vackor
(Forrás: Wikimedia Commons / Isidre blanc / CC BY-SA 4.0)

3. Meddig ég egy kövér nő?

Nádasdy Ádám arról is mesélt, hogy műfordításkor folyamatosan egyensúlyozni kell a régi és az új között. Az olvasónak, nézőnek éreznie kell, hogy egy Shakespeare-darabról van szó, ám értenie is kell azt (főleg, ha gyerekekről, diákokról van szó). Nem utolsó sorban pedig a nézőt meg is kell nevettetni ott, ahol a mű írója eredetileg is szerette volna ezt elérni. Ám ehhez a humort is korszerűsíteni kell, vagyis ami ma már nem vicces, azt át kell írni, különben kínosnak érzi a néző.

Jó példa erre az a jelenet, amikor Shakespeare egyik szereplője és annak szolgája arról beszélgetnek, hogy milyen kövér a ház cselédje. Eredetileg az a humorforrás, hogy a földgömbhöz hasonlítják a nőt, illetve a (zsírja) elégésének nagyon hosszú voltával gúnyolódnak. A jelenet valószínűleg nem túl sok ember arcára csalna mosolyt ma, éppen ezért a fordító kénytelen átírni ezt a részt. Nádasdy példájával élve, ha egy lány vékony, akkor például írhatjuk azt, hogy „ez a lány olyan lapos, mint egy iPhone” és máris modernizálódott a jelenet humora.

Jó sokáig égne a zsírja...
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Printing Co.)

Programajánló: Tévedések vígjátéka

A Szegedi Szabadtéri Játékok előadásai között 13 év után újra szerepel Shakespeare-darab, ami nem más, mint a Nádasdy Ádám által fordított Tévedések vígjátéka. Ezzel kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy egy híres külföldi szereplő is játszani fog a darabban, ám az, hogy ki, egyelőre nem ismeretes. Viszont az igen, hogy ez a mű könnyed nyári kikapcsolódást nyújthat a nézőknek, mivel – ahogy Nádasdy fogalmazott – „olyan, mint az eperhab: az ember eszi, eszi, de olyan sok nem marad a szájában”.