Spanyolország területén több cigány csoport is él. Legtöbben a káló (caló) nyelvet beszélő romák vannak – ezt a romani-spanyol kevert nyelvet használja olykor a népszerű Gipsy Kings együttes is. De kevésbé köztudott, hogy Baszkföldön is élnek romák, akik közül többen szintén kevert nyelvet beszélnek, a romani és baszk alapú erromintxelát (ejtsd: [erromincsela]). Ezt a nyelvet néha baszk kálónak is szokás nevezni, de két különböző nyelvről van szó, és a beszélők is elkülönülnek egymástól.

Asszimilálódtak a baszkokhoz

Magyarországon a romani lovári dialektusa a legelterjedtebb, emellett a nyelvoktatás-nyelvvizsgáztatás szintén ebben a dialektusban zajlik, napjainkra ez lett hazánkban a romani sztenderdje. Magyarországhoz legközelebb Romániában van jelentős kelderás roma népesség. A kelderás szó magyarul kalderás formában is használatos.

A tizenötödik században, Franciaország irányából érkeztek Baszkföldre a romani nyelv kelderás dialektusát beszélő roma bevándorlók. Valószínűleg az üldöztetés elől menekültek, és hamar beilleszkedtek a társadalomba, amit nyelvük is mutat. Az erromintxela nyelvtana ugyanis a baszkéhoz áll közel, de szókészlete főként romani eredetű. Kialakulásakor beszélőinek mindkét nyelvet ismerniük kellett.

Az erromintxela szó a romani chel = ’roma ember (férfi)’ elnevezésből ered, hasonlóképpen, mint az angol Romanichal vagy a skandináv Romanisæl. (Lovári dialektusban ugyanez romano shavo, melynek második elemében könnyen azonosítható a magyarba is bekerült csávó.) A baszkban nem kezdődhet szó [r] hanggal, így a jövevényszavak szó eleji [e] betoldást kapnak.

A nyelvészeket hidegen hagyta?

Mára az erromintxela a kihalás szélére került, Baszkföld spanyol és francia részén egyaránt körülbelül 500-500 beszélője él. A baszk romák nagy része nem beszéli ezt a nyelvet, és csak a közelmúltban kezdtek arra törekedni, hogy megőrizzék az utókornak.

Az első szakszerű nyelvleírás csak az 1990-es években készült el, habár rövid szójegyzékeket már a huszadik század elején publikáltak az ekkor még rendszerint mással foglalkozó, az erromintxelával csak érintőlegesen találkozó kutatók. A baszk nyelvészek ekkoriban hajlamosak voltak a nyelvet a baszk egyik dialektusának, „a cigányok baszkjának” nevezni, mások viszont inkább a romani egyik dialektusának tartották. Ma már a többség egyetért abban, hogy az igazság valahol a kettő között középen van, de kevés a nyelvészeti vizsgálat.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Más olyan, kihalófélben lévő kevert nyelveken, mint például a francia és krí elemeket tartalmazó micsif, számos szakmunka hozzáférhető angolul is, míg az erromintxela kevesebb érdeklődést váltott ki a szakmabeliekből, a létező publikációk nagy része is baszk vagy spanyol nyelvű. Valószínűleg az érdeklődés hiányának az lehet az oka, hogy sok más országban is kialakultak romani szókészletű, nyelvtanukban a helyi nyelvre alapuló nyelvek, ezeket összefoglalóan para-romaninak szokás nevezni. Más para-romani nyelvek beszélői pedig könnyebben hozzáférhetőek, mint az erromintxela kétszeresen is kisebbségben lévő baszk cigány használói.

Jelenleg valószínűleg a Kale dor Kayiko spanyolországi baszk cigány szervezet teszi a legtöbbet a baszkföldi erromintxela és káló hagyomány ápolásáért. A következő videóban Kike Jiménez, a Kale dor Kayiko egyik fiatal roma munkatársa beszél a saját tapasztalatairól (spanyolul, angol felirattal) – szerinte Spanyolország más területein a cigányoknak jobb életük van, mint Baszkföldön:

Hasonlít a sumérra?

Az erromintxela sem baszk, sem romani egynyelvű beszélők számára nem érthető. A szókészlet javarészt romani eredetű, habár a szavak olykor hangtani átalakulásokon mentek keresztül. A nyelvtan viszont baszk, és a baszkra jellemző, nyugat-európai nyelvekben ritka vagy ismeretlen nyelvtani jelenségeket is mutat. Ilyen például az ergativitás.

Léteznek olyan nyelvtörténeti spekulációk, amelyek szerint a romani fejlődésének egy korábbi szakaszában szintén ergatív volt, de most egészen biztosan nem az.

A nyelvek többségét két nagy csoportra oszthatjuk: vannak nominatív-akkuzatív (alanyos-tárgyas) nyelvek, mint a magyar vagy az angol, és vannak ergatív-abszolutív (vagy röviden ergatív) nyelvek, mint például a grúz, a sumér, vagy a baszk. Természetesen ez alól a felosztás alól is vannak kivételek, vitatott esetek, és így tovább, de sok nyelv e közül a két típus közül tartozik valamelyikbe. A különbség annyi, hogy az alanyos-tárgyas nyelvekben a tárgyatlan igék bővítménye – például a Manócska alszik magyar mondatban Manócska – a tárgyas igék alanyához hasonlóan viselkedik. Ezt onnan tudjuk, hogy a magyarban a tárgyesetben lévő főnevek -t tárgyragot kapnak, alanyesetben pedig nincsen rajtuk rag, tehát Manócska ebben a mondatban alanyesetben van. Ezzel szemben az ergatív-abszolutív nyelvekben Manócska a tárgyas igék tárgyához hasonlít, és vele azonos esetben van: ezt nevezik abszolutív esetnek.

A romani nem ergatív, a baszk viszont igen, és a kettő közül az erromintxela az utóbbira hasonlít... sőt, ugyanazokat a ragokat használja abszolutív és ergatív esetben, mint a baszk: az -a az abszolutív esetrag, az -(e)k az ergatív.

Kamázzuk

Az erromintxela írásbeliség viszonylag újkeletű – az első erromintxela irodalmi művek a huszadik században születtek meg. Az első erromintxela vers Jon Mirande 1960-ban megjelent műve, a Kama-goli, amelynek baszk fordítása is készült (ez a hivatkozott weboldalon alul olvasható). Ha belepillantunk a szövegbe, láthatjuk, hogy első ránézésre baszknak tűnik. Ez azért van így, mert az erromintxela helyesírás a baszkon alapul, tehát meglehetősen eltér a romani helyesírástól. Például a magyar [cs]-nek megfelelő hangot a baszkhoz hasonlóan tx-ként írják.

Néhány erromintxela szó, utána romani megfelelője (igyekeztünk magyar beszélők számára is viszonylag közismert romani szavakat válogatni):

baro / baro ’nagy’ (magyar baró)

latxo, latxu / latcho, lasho ’jó’ (magyar lácsó)

erromni / romni ’asszony, (roma) nő’ (magyar romnyi)

dikelatu, dekhatu / dikhel, dikhav ’látni’, ’látom’ (magyar dikk)

kamatu / kamav ’szeretem’ (magyar kamázom, komálom, kamelom)

txanatu / zhanav, dzhanav ’tudom’ (magyar dzsanázom)

Ebből a pár példából is látszik, hogy a szókészlet felismerhetően romani. A toldalékok viszont egy az egyben baszk eredetűek. Például ha azt szeretnénk mondani, hogy ’a kocsmában’, az erromintxela nyelven khertsiman, baszkul pedig tabernan, mindkettőben az -(a)n a helyhatározórag. (A fentebbi vers első versszakának végén szerepel, leellenőrizhetjük a fordításban is.) Hasonlóképpen a ’szerettem azt’ erromintxela nyelven kamatu nuen, baszkul pedig maitatu nuen.

További olvasnivaló

Archív képek baszk romákról

Erromintxela az angol Wikipédián

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése