Ritkán fordul elő, hogy kifejezetten nyelvi témával, nyelvészeti ismeretterjesztéssel találkozunk a napi hírek között. A minap azonban kétrészes összeállítást közölt az MTI-Press Elektronikus nyelvi segély – A legtöbb szavunkat ismeretlen Katik és Pistik alkották címmel. A cikk egyelőre csak az ATV oldalán jelent meg. Nagy érdeklődésre tehát eddig nem tartott számot. Mivel a cikk számos tévképzetet kelt, illetve erősít meg, az alábbiakban megjegyzéseinkkel közöljük azt.

1. A cikk első mondatában a  „bizonyosságra vágyók” kifejezés azt sugalmazza, hogy van bizonyosság, igazság. És ez a tudás privilégium: kevesen birtokában vannak, míg az átlagos beszélő nem. Ez azonban tévedés: nyelvtani kérdésekben – a nyelv változatossága és változékonysága miatt – nincsenek egyedüliként érvényes, jó válaszok. És a hivatalos helyesírási szabályok sem adnak minden esetben egyértelmű megoldást a helyesírási problémákra.

2. A ballagó öltöny és az egyedi bútorasztalos a helyesírási problémákra hoznak példákat. Ezek a példák azt sugallják, hogy ezeket a kifejezéseket le kéne tudnunk írni, illetve, hogy ezek a kifejezések félreértésekre adhatnak okot. Utóbbi biztosan nem igaz: a cikkben említett félreértelmezések abszurdak, mulatságosak. Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések „helytelen” írásmódja pedig nem azt mutatja, hogy az emberek helyesírása rossz, hanem éppen azt, hogy az egybe- és különírás szabályai nehezek, átláthatatlanok.

3. Az azonban, hogy a helyes írásmódot végül nem adják meg, az ismeretterjesztéssel teljes mértékben ellenkezik. (És azt sugallja, hogy rá kéne tudnunk jönni.) Az MTI didaktikai igyekezete ellenére mi azért megadjuk: ballagóöltöny és egyedibútor-asztalos.

4. Az „idegen kifejezések” esetében szintén radikális álláspontot képvisel az e-nyelv, és ezt a szemléletet teszi magáévá a cikk írója is. Az „idegen kifejezés” terminus pontatlan. Az idézett példák gyakoriak. Éppen ezért vélhetően nem igaz, hogy nem érthetőek a többség számára. Ráadásul nem csak újonnan elterjedt kifejezések lehetnek ilyenek – Nádasdy Ádám példája a bazilika felirata: Ego sum via, veritas et vita –, ezeknek a fordítását mégsem követeljük. Vicces is lenne, ha ki kéne írni a magyarítást: Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Szakemberektől kaphatnak elektronikus úton helyesírási tanácsokat vagy nyelvtani felkészültségüket tesztelhetik közösségi oldalakon a bizonyosságra vágyók. Azok, akik sokallják az idegen szót anyanyelvünkben, magyarító ötleteiket tehetik nyilvánossá egy interaktív felületen, és szavazhatnak is az újításokra. A kirakatokat nézdegélve olykor szokatlan kérdések jutnak a sétáló eszébe: hová ballag a ballagó öltöny? Vagy talán ballagási öltönyre gondolt a fogalmazó? És lehetséges-e, hogy akad olyan bútorasztalos, aki nem önálló egyed, ezért kell az egyedi bútorasztalos szókapcsolatot feltűntetni a cégtáblán? Vagy egyszerűen a mester gyártotta bútorok volnának egyediek, csak az írásmód hibádzik? A portékát a „feel the difference”-hez hasonló buzdításokkal ajánlgató hirdetések elfelejtik, hogy az angolul nem tudóknak is lehetnek kimagasló igényeik. Szintén főhet a fejük az álláskeresőknek, amikor feltételként nyelvtudást nem követelő helyekre telemarketinges sales managert keresnek. Nem volna egyszerűbb telefonos üzletkötő munkatárs után nézni?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Helyesírási bizonytalankodásunkat jól jelzi, hogy az Országos Széchényi Könyvtár letölthető kiadványokat ingyen közzétevő Magyar Elektronikus Könyvtára, a MEK toplistáján folyamatosan ott szerepel a Magyar helyesírás szabályainak legfrissebb kiadása.

A tanácsadás iránti országos igény éppen abból a fent már említett elképzelésből fakad, hogy az átlagos nyelvhasználó nem tudja elég jól az anyanyelvét, vagy „bizonytalankodik”. Ezt a szemléletet az iskolai nyelvtantanítás erősíti meg bennünk, ahol a saját anyanyelvünk rendszerét úgy tanuljuk, mintha egy idegen nyelvről lenne szó.

Jó pár éve már interaktív anyanyelvi honlapokon is segítséget kérhetnek a saját döntésükben kételkedők. Balázs Géza egyetemi tanár, az Anyanyelvápolók Szövetségének ügyvezető alelnöke 2006-ban alapította meg a Magyar Nyelvi Szolgáltató (MANYSZI) irodát. A tévé- és rádióműsorokban gyakran szereplő nyelvésztől naponta öt-hat levélben kértek eligazítást, jelezve a tanácsadás iránti országos igényt.

A nap huszonnégy órájában lehet kérdéseket feltenni

Az iroda fő célkitűzése az ingyenes nyelvi segítségnyújtás. Az ügyeletben egymást hetente váltó munkatársaknak a nap huszonnégy órájában lehet kérdéseket feltenni a www.e-nyelv.hu (vagy az ugyanide vezető www.manyszi.hu) honlapon. Igyekeznek legkésőbb másnapra válaszolni a legösszetettebb nyelvhasználói dilemmákra is. A havonta hozzájuk befutó átlagosan négyszáz kérdés elsősorban Magyarországról érkezik, de sokan jelentkeznek Romániából, Szerbiából, Szlovákiából, sőt még Amerikából is.

1. Általános probléma, hogy a cikk mindvégig egymás mellett, egymástól nem elválasztva hozza a helyesírási és a nyelvi példákat. Sugallván ezzel azt, hogy a kettő ugyanaz, vagy nagyon szorosan összefügg. Ez azonban téves sugalmazás: a nyelvi rendszer változékony és változatos, a nyelvhasználatnak vannak szabályai, de ezek nem egyfélék. A helyesírás ezzel szemben egy ember által alkotott szokásrendszer, amelynek célja éppen az egységesítés. Éppen ezért a nyelvi-nyelvhasználati tanácsadás és a helyesírási tanácsadás két teljesen különböző dolog. Előbbiről nem lehet kiragadott példák alapján, kontextus nélkül és általánosságban beszélni.

2. A problémák hierarchizálása is sugalmaz: érdekesebb kérdéseket ritkán tesznek fel az emberek, mert még az alapvető dolgokat sem tudják.

A honlapot felkeresők nyolcvan százaléka az itt dolgozók bánatára „csak” egyszerű egybe- és különírási problémákkal hozakodik elő, esetleg az és kötőszó előtti vesszőhasználat bonyolultabb szabályai felől tudakozódik vagy szaknyelvi terminológiák, újabb szóösszetételek iránt érdeklődik. A háttérben dolgozó nyelvstratégiai kutatócsoport tagjainak szeme azonban akkor csillan fel igazán, amikor az e-mailt írók izgalmas gondolatokat vetnek fel – például szótörténettel, stilisztikával, köszönésformákkal kapcsolatban.

Aki arra szánja magát, hogy az e-nyelven tájékozódjon, kérdésének feltevése előtt megnézheti az eddig szóba került nyolcezer témát, amelyeket a levélírók anonimitásának biztosításával a nekik adott válaszokkal együtt szerepeltetnek a honlapon. Szemlátomást ehelyütt csapódnak le a frissen felmerülő problémák: ebben az adatbázisban lelhető fel például az Új Széchenyi-terv, illetve a Széll Kálmán-terv helyes írásmódja, amely a mindennapi gyakorlatban egyelőre ingadozik.

Az emberek folyton újítgatják 

A elektronikus tanácsadó szótárként is használható magyarhelyesiras.hu honlapot 2008-ban hozta létre tulajdonosa, Radván Sándor. Az utóbbi időben inkább portálokat üzemeltető hajdani könyvkiadó úgy gondolta, hogy sokak írásbeli tevékenységét segíthetné egy tanácsadó felület létrehozásával. A magyarhelyesírás.hu megfelelő rubrikájába beírható a keresett szó, amely találat esetén a helyesírási szótárbeli alakot dobja ki. Ugyanakkor innen is elérhető a MEK-sikerlistás helyesírási szabályzat.

Elgondolkodtató a teszt eredménye: ha a kitöltők átlageredménye 55 százalék körüli, akkor az is lehet, hogy nem velük van a gond...

A helyesírásban eligazító és itt egybegyűjtött alapdokumentumok mellett az oldal játékos teszteket is kínál, amelyek közül az első regisztráció nélkül is kitölthető. Az összesen hatszor ötven, a mindennapokban gyakran előforduló szavakból, szókapcsolatokból összeállított, a hajdani iskolai dolgozatok furfangos kérdéseit idéző feladatok megoldására eddig hetvenezren vállalkoztak. A legtöbben az első sorozatot töltötték ki, az átlageredmény 54,75 százalék lett. A további teszteket is megválaszolók jobb, 63–66 százalék közötti teljesítményt nyújtottak. A videózik, zsűritag és házi feladat írásában bizonyultak legbiztosabbnak az önkéntes vizsgázók, a leginkább pedig abban bizonytalankodtak, hogy miként írandók a papír zsebkendő, a televízió-műsor és a hideg vizes csap összetételek.

Játékosság a nyelvben

A játékosság nyelvi kérdésekben sem alszik az emberekben, noha az iskolapadban gyakori ásítást váltott ki legtöbbekből ez a tudomány [sic!]. Ugyancsak Balázs Géza ötlete volt a szomagyarito.hu.

Az idézett megfogalmazás tudománytalan: a magyar nyelv azért van, mert vannak beszélői, akik használják. A használatból következik az, hogy a nyelv változik. (Ez egyébként általában igaz a nyelvekre, nem csak a magyarra.) A nyelvi változás a semleges terminus a nyelvészetben, az újítás nem az. Ráadásul téves az a sugalmazás, hogy csak a szókincs változásai miatt változna a nyelv, a nyelvek nyelvtani rendszerei is változnak.

„A magyar nyelv annak köszönheti a létét, hogy az emberek folyton újítgatják – vallja a professzor. – Kazinczyék, nyomukban pedig írók, költők nemzedékei sokat lendítettek ezen a mozgalmon, de a legtöbb szavunkat mégis ismeretlen Katik és Pistik alkották, a fonóban vagy a falusi kispadon ülve, a villamoson zötykölődve. A másoknak megtetszett kifejezés aztán szájról szájra hagyományozódva elterjedt, nekünk meg fogalmunk sincs az eredetéről.”

A mai technikával akár nyomon követhetővé is válhat a folyamat. Ezt is szolgálja az interaktív szómagyarító honlap. Ki-ki elhelyezheti ezen a közösségi oldalon, hogy mely idegen szó helyett milyen magyar kifejezést tanácsol. A többiek bővíthetik a javaslatokat, és szavazhatnak is egymás ötletére, igennel és nemmel – persze mindez névtelenül zajlik.

A rendszerbérlet szóra a Google 91 találatot ad, ebből több maga az e-nyelv oldal.

A pendrive szó helyett például eddig hetvenkét magyar változatot agyaltak ki az ötletgazdák, ezek közül némelyikre kétszáz szavazat is érkezett. Büszkeségük: a sokak fülét bántó, de értelmét a legtöbbek elől elfedő franchise kifejezést Horváth Péter fordító sikeresen magyarította az interaktív felületen a már elterjedőben lévő rendszerbérlet szóval.

Hivatalosan nincs tudomásuk az üzemeltetőknek arról, hogy kik használják a felületet, de amúgy Higgins professzor módjára levonnak bizonyos következtetéseket. Ott vannak a portállátogatók között a zárt e-k használatáért a helyesírásban is síkra szállók, és azok is, akik mindent mindenáron magyarul akarnak mondani: az ebéd szó megfelelőjét például a délétekben vélik feltalálni.

A „ nyelvészek [...] nem üldözik mindenáron” megfogalmazás preskriptív, lingvicista nyelvszemléletet sugall. A nyelvésznek nemhogy nem feladata, de joga nincs megbélyegezni, „üldözni” nyelvi jelenségeket.

A nyelvészek ennél jóval engedékenyebbek, nemcsak az évszázadok vagy -tizedek óta meggyökeresedett jövevényszavak védelmében állnak ki, hanem az újabb átvett kifejezéseket sem üldözik mindenáron. Igaz, az informatika, a kereskedelem, a reklám, a sport, a politika, a közélet területén kicsit sokallják a jelenlétüket, és pártolják helyettesítésüket.

Összességében elmondható, hogy a cikk több téves sugalmazást, tudománytalan állítást, káros összemosást tartalmaz. A korrekt ismeretterjesztés helyett tehát még inkább zavarossá, érthetetlenné teszi a nyelvészeti munka lényegét. Többet árt, mint használ.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése