Glenn Dixon kanadai nyelvész Zarándok a szavak palotájában (Pilgrim in the Palace of Words) című új könyve egy nyelvszociológiai beszámoló több éven át tartó és öt kontinenset felölelő utazásairól. Nyelvészeti tanulmányai után Dixon az egyetemi pályafutás helyett személyesen szeretette volna megtapasztalni a világ nyelveit – saját, élő környezetükben.

Nem palota, hanem egy templom Bali szigetén, ahol öt különböző nyelvet beszélnek, annak megfelelően, hogy ki, milyen társadalmi osztályhoz tartozik

Egy filozófus szerint a nyelvek a „létezés házai”. Dixon ezeket a házakat vagy „palotákat” akarta meglátogatni, a járdáikon akart sétálni, belesni az ablakaikon, bekopogni az ajtajaikon, és megnézni, hogy mit rejtegetnek a pincéik.

Utazásai során Dixon rengeteget tapasztalt. Többek között azzal szembesült, hogy Indonéziában, Bali szigetén a társadalmi hierarchiáknak megfelelően öt különböző osztálynyelv létezik, attól függően, hogy éppen kivel beszélünk. Bolíviában az aymarák úgy gondolnak a jövőre, mint ami mögöttük, a múltra pedig mint ami előttük van. Az Amazonas őserdőiben Dixon találkozott az achuar törzzsel, akik a számukra életet adó folyó tükrén áthaladó csillagok mozgásával mérik az idő múlását. Tahitin pedig máshogy gondolnak a fa fogalmára, mint Európában, mert ott a kókuszpálmákról lehulló termések jelentik a legnagyobb veszélyt az emberi életre.

Dixon tudatában van, hogy manapság nem divatos és nem politikailag korrekt hinni a nyelvek különbözőségéből adódó életfilozófiai és társadalmi különbségekben. Mégis azt tapasztalta, hogy a nyelvspecifikus metaforák erősen befolyásolják a tudatunkat és felfogásunkat a világról, ha nem is határozzák meg azt teljesen. Úti tapasztalatai az angol nyelvről alkotott véleményét is átformálták.

Dixon jelenleg Calgary-ban él, úti írásai korábban olyan magazinokban jelentek meg, mint a National Geographic, a New York Post, és a Psychology Today.