A kutatásról a Psychological Sciene című folyóiratban jelent meg tanulmány.

A Texasi Egyetemen diákok bevonásával végzett vizsgálat során kiderült, hogy azok a párok, akiknek beszédje „szinkronban" van, négyszer nagyobb valószínűséggel szeretnének máskor is találkozni, mint azok, akik „nem egy nyelvet beszéltek".

Funkcionális szavaknak vagy funkciószavaknak azokat a szavakat nemvezzük, melyek nem lexikálisak, azaz nem „tartalmasak”: az igéken, névszókon és határozószókon kívül ide sorolható minden: névutók/elöljárószók (után, angol for), kötőszók (és, mert), módosítószók (csak) stb.

A kutatók a szavak mondatokká fűzéséhez nélkülözhetetlen funkcionális szavakra koncentráltak. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a funkcionális szavak használata pontosan tükrözi az egyén pszichológiai állapotát” – magyarázta a vizsgálatokat irányító James Pennebaker professzor.

A kutatás első fázisában 40 pár gyors, mindössze négyperces randevút bonyolított le, s beszélgetésüket rögzítették.

A második fázisban már rendszeresen találkozgató párok hétköznapi beszélgetéseit és üzenetváltásait vizsgálták 10 napon át, s a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a beszédmodor és az írás stílusa jó indikátor lehet arra nézve, hogy sikeres lesz-e vagy sem egy kapcsolat.

„Minél nagyobb összhangban volt a stílusuk, annál biztosabban állítható, hogy később is randevúznak majd” – emelte ki James Pennebaker.

Azon párok 80 százaléka, kik beszédmódja hasonlatos volt, a kutatás után három hónappal is találkozgatott, míg a markánsan különböző beszédstílusú párok között ez az arány mindössze 54 százalékos volt.

Mint James Pennebaker megjegyezte, a texasi eredmények azért jelentősek, mert a funkcionális szavak állandó szereplői mindennapi beszélgetésünknek, holott az emberek többsége ezt észre sem veszi.

„Egyikünk sem figyel a funkcionális szavakra, automatikusan használjuk őket” – hangsúlyozta a professzor.

The Language of Young Love: The Ways Couples Talk Can Predict Relationship Success