„A háború miatt határoztam el, hogy elhagyom otthonomat, arra vágytam, hogy eljussak Angliába” – kezdett bele történetébe az öltönyös, magyarul kitűnően beszélő üzletember, a Békés megyét ma már második otthonának valló férfi. „Magyarországról egészen addig nem is hallottam, míg a határ közelében el nem fogtak.”

Afgán menekültek egy magyar menekülttáborban. (Forrás: MTI)

A fiatalember két hónap alatt jutott el Pakisztánon keresztül Törökországba. Volt, hogy az embercsempészek élelem és víz nélkül társaival együtt napokra magára hagyták a hegyekben, és esővizet kellett innia. Utazott egy kamion rakterébe századmagával, a török határon lőttek rájuk, majd elfogták és Iránba deportálták. Elvették minden pénzét, még a cipőjét is, de újra nekiindult a török határnak, majd sikerült átjutnia Bulgáriába.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A bolgároktól a magyar határig vezető út is hónapokig tartott. „Az embercsempészek mindig hitegettek bennünket, hogy majd holnap indulunk, de nem volt egy őszinte szavuk sem, csak a pénzre gondoltak” – idézte fel Majidi Faihash.

Elfogása után – ahogy fogalmazott – nem mondta el a teljes igazságot a magyar hatóságoknak. „Nem akartam itt maradni, tovább mentem volna Német- vagy Franciaországba, de legfőképp Angliába. Amikor azonban rájöttem, hogy ez nem sikerülhet, az energiáimat inkább arra fordítottam, hogy beilleszkedjek, és megtanuljak magyarul” – mesélte a vállalkozó. „Nagyon sok segítséget kaptam a hatóságoktól, ez meg is kell köszönnöm. A hivatalos ügyek intézéshez azonban szükségem volt a magyar nyelv ismeretére. Szerencsére jó nyelvérzékem van, hat nyelven beszélek, így bár a magyar nagyon nehéz, sikerült megtanulnom, és ma már tolmácsként is dolgozom.”

Embertelen körülmények között

Majidi Faihash 2005-ben menekültstátust kapott, majd három év után kérelmezte a magyar állampolgárságot, 2009 márciusában pedig le is tehette az esküt. 2007 őszén egyéni vállalkozóként megnyitotta első tapétaüzletét Békéscsabán, majd 2008 végén Gyulán is. A két üzletben ma már fürdőszobai kiegészítőket és textíliákat is árulnak, s az afgán férfi egy aprócska étterem tulajdonosának is mondhatja magát.

Megnősült, magyar feleségével tavaly év végén kisfiúk született, aki az Abdul nevet kapta. A család azonban nemcsak az újszülöttel bővült, ma Majidi Faihash három testvére is itt él. „Ők már legálisan érkeztek az országba, egyik öcsém az üzletben segít, a másik Szolnokon jár főiskolára, húgom szintén tanul. Édesanyám is többször meglátogatott már minket. 2007-ben, amikor először sikerült vízumot kapnia, és majdnem hat év után újra láttuk egymást, percekig meg sem tudtam szólalni” – emlékezett vissza az üzletember.

Majidi Faihashnak az embercsempészekkel kapcsolatos véleményét támasztja alá Juhász-Bóka László, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság alezredesének tapasztalata is. Közlése szerint a bűnözők sokszor embertelen körülmények között, levegőtlen helyekre bezsúfolva szállítják az illegális migránsokat. Bár gyakran azzal védekeznek, hogy csupán segíteni akarnak, a láncszerűen egymáshoz kapcsolódó bűnözői csoportok egyetlen mozgatója a pénz.

A migrációs ügyek osztályát vezető szakember egy asszony és két gyerekének esetét említette elborzasztó példaként. A téli hidegben egy sétáltató – az illegális migránsokat a zöldhatárhoz vezető embercsempész – a Röszkével szomszédos vajdasági falu, Horgos közelében kalauzolta a háromtagú csoportot, amikor az asszony rosszul lett. Leült a földre, mint utóbb kiderült szívinfarktusa lett – és meghalt. Az embercsempész magukra hagyta őket. A gyerekek a mínusz 20 fokos hidegben anyjuk mellékucorodtak, és a szerb határőrök már csak a megfagyott holtesteket találták meg.