Az utánzás az emberi kapcsolatok „szociális kapcsolatok ragasztója” – vélik a tudósok, abból kiindulva, hogy bizonyos helyzetekben előnyt jelenthet, ha az egyén kis mértékben másolja a másik testbeszédét. Ezt a típusú másolást számos helyzetben megfigyelhettük mindennapjaink során. Két olyan ember, akik kedvelik egymást, gyakran nem tudatosan másolják egymás gesztusait, ami akár kapcsolatukat is erősítheti.

A Kaliforniai Egyetem pszichológus és filozófus kutatói azonban úgy találták, az utánzás bizonyos helyzetekben kimondottan hátrányos is lehet – számolt be róla a Science Daily.

Fontos tudni, mikor jó az utánzás és mikor nem
(Forrás: Andres Rodriguez/iStockphoto)

„Az utánzás a szociális intelligencia fontos része” – nyilatkozta Piotr Winkielman pszichológus. – „Nem elegendő csupán tudni, hogyan kell utánozni. Azt is fontos tudnunk, mikor tegyük és mikor nem. Az utánzás sikere attól függ, hogy a megfelelő embereket, a megfelelő időben és a megfelelő okokból utánozzuk-e. Időnként a szociálisan intelligens döntés az, ha egyáltalán nem utánzunk.”

A kutatók kisérleteik során arra jutottak, hogy az utánzás sokkal összetettebb, mint eddig gondoltuk és nem állítható általánosságban, hogy mindig hasznos az utánzó számára.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kísérlet során a résztvevőknek interjúk sorozatát kellett végignézniük. Az különböző interjúkban a kérdező időnként barátságos, időnként ellenséges volt. A válaszadók vagy követték a kérdező egyszerű gesztusait – például az áll megérintését, a láb keresztbe rakását –, vagy egyáltalán nem. A videók megtekintése után a résztvevőknek meg kellett ítélniük, mennyire volt alkalmas, rátermett a válaszadó.

Annak ellenére, hogy a résztvevőket nem utasították külön arra, hogy figyeljék a gesztusokat és azok esetleges utánzását, sőt a résztvevők egyáltalán nem is jelezték, hogy erre felfigyeltek volna, az utánzás mégis meghatározóan befolyásolta a válaszadóról kialakított véleményüket. Az ellenséges kérdezőt utánzó válaszadót kevésbé rátermettnek ítélték meg, mint azt, amelyik nem utánzott. Ez azt jelentette, hogy a megfigyelők számára a nem szimpatikus modell imitálása jellemvonásbeli deficitet jelzett: az – egyébként nem is tudatosan megfigyelt – utánzás valamiféle hibának tűnt fel nekik.

Az ellenőrző kísérletek során a résztvevők úgy nézték végig ugyanezeket a kísérleteket, hogy a kérdezőt teljesen eltakarták – azaz a megfigyelők nem láthatták, hogy a válaszadó másol-e vagy sem. Az eredmények megerősítették az előfeltevést: nem csak annak van szociálisan ára, ha a olyan emberekkel tartunk fenn kapcsolatot, akiknek a többiek negatív tulajdonságokat tulajdonítanak, hanem az is, ha utánozzuk testbeszédüket.

Érdekes módon egy harmadik kísérlet arra is rávilágított, hogy a negatív tulajdonságokkal rendelkező személy utánzásának negatív megítélése teljesen eltűnt, amikor az interjúk megtekintése előtt a résztvevők pozitív információkat kaptak a barátságtalan kérdezőről (például, hogy humanitárius munkában vesz részt).

„Szociális életünk elképesztően összetett” – mondta Winkielman, – „ezért a kapcsolatépítéshez, kapcsolataink ápolásához számos körülményt kell folyamatosan mérlegelnünk.” Éppen ezért a szociális érvényesüléshez elengedhetetlen az a tudás, hogy mikor hasznos és mikor nem célravezető az utánzás.

A kutatók eredményeiket a Psychological Science következő számában jelentetik meg.