nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Veszélyes kölcsönhatások
Az etnikai hovatartozás és a nem

Ki kerülhet be az esti hírekbe? Amerikában mínusz pont, ha valaki fekete vagy indián, de vannak-e hasonló esetek Magyarországon? Egyszerre kell megfelelő etnikai és nemi csoporthoz tartoznia valakinek ahhoz, hogy felkapja a sajtó. Mi az az eltűnt fehér nő szindróma, és miért különösen veszélyes?

Takács Boglárka | 2012. augusztus 9.
|  

Lapunk hasábjain sok szó esett már arról, hogyan jelennek meg a különböző hátrányos helyzetű csoportok a médiában, milyen jelenségek jellemzőek a velük kapcsolatos nyelvhasználatra és kommunikációra. De még nem említettünk egy nagyon fontos problémakört: mi történik akkor, ha valaki egyszerre több ilyen csoporthoz tartozik?

Fekete muszlim nők ünnepelnek Chicagóban
Fekete muszlim nők ünnepelnek Chicagóban
(Forrás: Wikimedia Commons)

Egy csésze kávé

A természettudományok jól ismerik azt az eseményt, amikor  két különböző jelenség összekombinálása után nem a kettő összege adódik elő, hanem valami egészen más történik: ezt hívják interakciónak. Habár igyekszünk kerülni kisebbségi témájú cikkeinkben az állatos és élelmiszerekkel kapcsolatos hasonlatokat (senki sem szereti, ha csokibőrűnek szólítják!), most mégis sort kell kerítenünk egyre, mert az interakció talán legegyszerűbb és legátláthatóbb tankönyvi példája épp ilyen. (Ez teljesen véletlenül adódott így, ne keressen mögötte senki mélyebb mondanivalót.)

Vegyünk egy csésze kávét! Mitől lesz a kávé édes? Ha cukrot teszünk bele, és elkevergetjük a kávéskanállal, hogy feloldódjon. Ha beletesszük a cukrot, de nem kevergetjük, akkor a cukor leülepszik a pohár alján és az italunk nem lesz édes. Ha kevergetjük a kávét, de nem teszünk bele cukrot, akkor szintén nem lesz édes. Ha viszont egyszerre mindkettőt elvégezzük, akkor édes lesz a kávé – ez a hatás nem a két külön hatás összege.

Ugyanez igaz akkor, ha valaki két különböző kisebbségi csoporthoz tartozik egyszerre. Egy zsidó nő nem ugyanazokkal a problémákkal szembesül a mindennapi életben, mint egy zsidó férfi és egy nem zsidó nő együttvéve. Például ha vallásos, sokkal nagyobb eséllyel fogják a többségiek muszlimnak nézni az öltözködése miatt, mint a férfiakat.

Chaszid zsidó férfi. Őt talán nem keverik össze a muszlimokkal
Chaszid zsidó férfi. Őt talán nem keverik össze a muszlimokkal
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Maleck Lewy / GNU-FDL 1.2)

Evidencia. Vagy mégsem?

Ez az egyszerű elgondolás azonban nem is annyira nyilvánvaló, mint képzelnénk. A társadalomtudományok művelői sokáig úgy gondolták, hogy a kisebbségi tapasztalat nagyjából egyforma, még ha vannak is fokozatai. Például ha valakinek sötétebb a bőrszíne, azt a nyugati társadalmakban általában több diszkrimináció sújtja, és a kutatók úgy vélték, ez a hatás fontosabb, mint az, hogy milyen más csoportokhoz tartozik: nő-e, szegény-e, és így tovább. Azonban semmi sem ilyen egyszerű! Sorozatunkban is említettük már azt a szakmájukban sikeres cigány emberek körében végzett magyar vizsgálatot, ami azt találta, hogy akármilyen sötét bőrűek voltak a kutatásban résztvevők, mind be tudtak számolni olyan helyzetről, hogy mások többségi magyaroknak nézték őket. Ez valószínűleg azért volt így, mert a bőrszín és az anyagi helyzet együtt fejtette ki a hatását.

Nem véletlen, hogy először egy fekete nő hívta fel a szociológusok figyelmét arra, hogy a különböző csoporthovatartozások között interakció van, és ezt nem szabad elhanyagolni. Az afroamerikai Kimberlé W. Crenshaw jogászprofesszorként kezdett el érdeklődni a kisebbségi témák iránt. Maga is tapasztalta, hogy mint fekete nő, más problémákkal küzd, mint a fehér nők és a fekete férfiak. A fehér nőkért harcoltak a feministák, a fekete férfiakért pedig a polgárjogi aktivisták, de a fekete nőket senki sem képviselte megfelelően.

Olykor magyar kutatók is használják az intersectionality fogalmát – szinte kizárólag angol nyelvű publikációkban –, de frappáns magyar fordítást sajnos nem sikerült találnunk. Még a magyar nyelvű szövegekben is az angol kifejezéssel találkozhatunk; például ilyen Csorba Eszter magyarországi muszlim nőkkel foglalkozó szakdolgozata. Mivel meglehetősen nehéz körülírni a jelenséget – fentebb nekünk is bekezdésekbe telt –, Crenshaw kitalált rá egy új kifejezést: ez az intersectionality. A magyar szakirodalomban ezt az interszekcionalitás szóval szokták visszaadni; de talán leginkább metszetbeliségnek lehetne fordítani, ugyanis az angol kifejezés arra utal, hogy sokan két csoport (mint halmaz) metszetében találják magukat. De a matematikai hasonlat ne vigyen minket félre – épp az a lényeg, hogy ilyenkor nem lehet az A és B csoport által tapasztalt diszkriminációt összeadni.

Aki középen van, mást tapasztal
Aki középen van, mást tapasztal
(Forrás: Wikipédia)

Kiről írnak?

A metszetbeliségre rengeteg példa van, hiszen számos kisebbségi csoportot lehet diszkriminálni, és egy egyén ezek közül többhöz is tartozhat, miközben más tekintetben többségi. Lehet valaki fogyatékkal élő, de az etnikai többséghez tartozó nő, meleg zsidó férfi, krónikus beteg cigány nő, és így tovább. Az intersectionality kutatói Crenshaw nyomában eleinte kimondottan az etnikai hovatartozás és a nem kölcsönhatására összpontosítottak, de napjainkra bővült a kép. Most csak egy olyan aktuális példát fogunk kiragadni szemléltetésül, ami szintén a nemmel és az etnikai hovatartozással kapcsolatos, de rengeteg hasonlót lehetne sorolni. Az olvasóra bízzuk, hogy a mindennapi életben más esetekben is felismerje a metszetbeliséget!

Miért keltett Bándy Kata eltűnése nagy érdeklődést, míg számos más eltűnésről szinte csak az érintett családja tud? Nyilván minden egyes eset más és más, de léteznek olyan összefüggések, amelyeket nagy általánosságban ki lehet mondani. Az „eltűnt fehér nő szindróma” (missing white woman syndrome) kifejezés szintén Amerikában született, és arra a jelenségre utal, hogy ha egy, a többségi etnikumhoz tartozó fiatal nő tűnik el, sokkal nagyobb a médiafigyelem, és rokonszenvesebbek a híradások. Kisebbségi nők vagy többségi férfiak jóval kevesebb figyelmet és együttérzést váltanak ki. Az eltűnt fehér nő szindrómát több országban is sikerült kimutatni. Egy kanadai vizsgálat például három-három esetet hasonlított össze, és arra a következtetésre jutott, hogy az eltűnt és/vagy meggyilkolt kanadai őslakos nőkről három és félszer kevesebb híradás szólt, mint a hasonló helyzetbe került kanadai fehér nőkről.

Az eltűnt fehér nő szindrómát olykor az állami propaganda is kihasználja. Az Irakban fogságba esett amerikai katonák közül messze a legnagyobb figyelem irányult Jessica Lynchre, a fiatal fehér nőre. Lynch ráadásul egyszerre esett fogságba bajtársával, a fiatal fekete nő Shoshana Johnsonal, a két eset mindenben megegyezett. Mégis Lynchcsel volt tele a sajtó, nem Johnsonnal vagy a velük együtt elfogott négy férfival. Lynch szabadulása után felháborodottan nyilatkozta, hogy az amerikai hadsereg propagandacélokra használta az ügyét, sőt hazudtak a történtekről, és őt próbálták hősként beállítani. Lynch szerint igazi hősként a rajtaütésben meghalt Lori Piestewa viselkedett. Piestewa szintén nőnemű katona volt – viszont nem fehér, hanem hopi indián.

Shoshana Johnson szabadulása után. Nem kellett a propagandistáknak
Shoshana Johnson szabadulása után. Nem kellett a propagandistáknak
(Forrás: Wikimedia Commons)

A legironikusabb, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők rendszerint gyakrabban válnak bűncselekmények áldozatává, mint a többségi nők. Így a média hamis képet fest arról, kik is a veszélyeztetettek, és kiket kell elsősorban megvédeni. Mindez aztán a döntéshozókat is befolyásolhatja, a végeredményt pedig mindenki el tudja képzelni...

További olvasnivaló

Eltűnt fehér nő szindróma a fiktív műfajokban (gyűjtemény, angolul)

Bándy Kata és az eltűnt fehér nő szindróma (magyarul)

Crenshaw egyik klasszikus cikke (angolul)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Szalakóta 2012. augusztus 9. 21:04

Ha már metszet, akkor inkább szorzat, mint összeg illik hozzá.

3 szabírhun 2012. augusztus 9. 17:57

@Roland2:

Hát aki emígyen cselexik az biza állat, nem kisebb vagy többség :)

2 viktor_k 2012. augusztus 9. 17:40

kisebbségiek és nem kisebbségiek bántalmazása:

minden bűncselekmény (szabálysértés etc.) kutatásának nehézsége, hogy mit kutatunk. lehetséges mérni: ismerté vált bűncselekmények, vádemelések, ismerté vált – azaz elítélt – bűnelkövetők (van még valami, de elfelejtettem, régen tanultam, bocs...)

tehát lehet a nehézség: több nem többségi bántalmazás válik ismertté (mondjuk könnyebben hívják ki a rendőrt agresszív latinokra, pakisztániakra, cigányokra-romákra, mint nem latinokra, nem pakisztániakra, nem cigányokra-romákra).

nem jut el az ügy a vádemelési szakaszig (például a felek közötti mediáció jobban működik – már ahol van mediáció, és rendszeresen használják: Angliában pölö).

kevesebb nem kisebbségit ítélnek el (mert mondjuk jobb az anyagi helyzetük, van pénzük ügyvédre).

úgyhogy a bántalmazás-erőszak áldozatok helyzete egyszerűbb, mint az elkövetőké, amit jóval nehezebb kutatni.

1 Roland2 2012. augusztus 9. 13:38

"A legironikusabb, hogy az etnikai kisebbségekhez tartozó nők rendszerint gyakrabban válnak bűncselekmények áldozatává, mint a többségi nők." Nem rasszizmusból írom,de az etnikai kisebbségekbe tartozó nők általában a szintén etnikai kisebbségbe tartozó férfiaktól szenvednek el erőszakos cselekményeket,nem pedig a többségi társadalomtól:pl. a cigány nőket főleg a szintén cigány férjük vagy családtagjuk bántalmazza,nem pedig a 'gádzsók'.Persze a fehér vagy többségi családokban is előfordul a nőkkel szembeni erőszak,de a kisebbségbe tartozó nőket többnyire a saját etnikumuk tagjai bántalmazzák ( ha jól tudom hasonló eredményre vezetett{ek} az USÁ-ban élő feketék között készült felmérés{ek} is ).

Információ
X