Egy ismerősöm nagyon megörült, amikor azt látta, hogy így írom: egy pillanattal az előtt, hogy... ,,Végre valaki rendesen le tudja írni!” – fakadt ki, mert azt tapasztalta, hogy az emberek általában ilyenkor is egybeírják, így: egy pillanattal azelőtt, hogy... Vajon miért a különírt változat a szabályszerű a magyar helyesírásban?

Ez előtt a ház előtt vagy ezelőtt a ház előtt parkol a kocsi? (Forrás: Yvonne Stepanov/sxc.hu)

Három különleges esetet sorol fel az AkH (vagyis A magyar helyesírás szabályai című kiadvány), amikor az ez, az szavakat külön kell írni az őket követő névutótól (130/c paragrafus). Az első eset az, amikor a névmásnak úgynevezett fókusz szerepe van (vagyis szembe van állítva valami mással), például: AZ előtt állj meg, ne EZ előtt. Én ezzel a kivétellel nem értek egyet, sem a kiejtés, sem az olvashatóság nem indokolja ilyenkor a különírást. Egyedül akkor tartanám indokoltnak a különírást, amikor magát a névutót állítjuk szembe egy másikkal, mert ilyenkor a névutó önálló hangsúlyt visel: én már az ELŐTT tudtam, mielőtt... Erről viszont nem szól a szabályzat.

A második az a furcsa eset, amikor egy névutós szerkezetet mutató névmással vezetünk be, és a magyarban ilyenkor a névutó nemcsak az egész szerkezet végén, hanem a mutató névmás után is megjelenik: az előtt a ház előtt, ez után az óra után. Ilyenkor nem a kiejtést tükrözi a helyesírás, mert persze ilyenkor is egybemondjuk az ez/az-t és a névutót, de a különírás mellett is lehet érvelni: segít abban, hogy a különleges szerkezetre olvasás közben felfigyeljünk. Ugyanakkor joggal jövünk zavarba, amikor e miatt (!) a szabály miatt ilyeneket kell leírnunk, hogy e miatt, sőt, még sokkal furcsább az, hogy ugyane miatt a szabály miatt.

A harmadik eset az, amit a bevezető idézetben említettem. Az az előtt, hogy... szerkezetben az az nem mutató névmás (amit az is jól mutat, hogy nem szerepelhet helyette ez), hanem a hogy-os mellékmondatokkal együtt használatos ,,utalószó'', mint ezekben: azt akarom, hogy...; az az érzésem, hogy... Nyilván itt is azért döntöttek a különírás mellett, mert az jelzi a szerkezet különleges voltát. Pedig ilyenkor is egyetlen hangsúllyal ejtjük azt, hogy az előtt, és az ismerősöm valószínűleg jól figyelte meg, hogy sokan egybe is írják.

Ha egyszer nyilvános vita lenne arról, hogy milyen legyen a magyar helyesírás, én biztos a mellett (!) érvelnék, hogy általában egy szóba írjuk az ez, az szavakat az őket követő névutóval (vagy legalább ez az írásmód is szabályos legyen), kivéve, ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy a névutó hangsúlyos. Természetesebb lenne a kiejtéshez alkalmazkodó írásmód, kevesebb kivételt kellene megtanulni.