A modern bírósági eljárások szerint, a vádlottat tájékoztatni kell az ellene folyó eljárás menetéről. Juan Jose Gonzalez Luna esetében azonban ezt nem lehet megtenni, mert süketnéma, analfabéta és semmilyen jelnyelvet sem ismer. A 42 éves vádlott gyakorlatilag emberi nyelv ismerete nélkül élte le eddigi egész életét – írja a Phidelphia Inquirer egyik cikke – ami akár előny is lehet egy kábítószercsempésznél.

A philadelphiai bíróság tehetetlen. A legegyszerűbb dolgokat sem sikerül kommunikálniuk a teljesen nyelvismeret nélküli Gonzalezzel. A jog pedig nyelven alapszik. Jobb híján ilyen esetben a szokásos bírói eljárás, hogy a vádlottnál a jogképesség hiányát állapítják meg ideiglenesen, és jelnyelvi képzésre utalják, hogy újból bíróság előtt felelhessen a vádakért. Van olyan példa, ahol már 20 éve nem sikerül a jelnyelvet sem megtanítani egy vádlottnak, pedig félévente újra tesztelik képességeit. Nem véletlen, hogy tettetni is szokták a nyelvtelenséget. A cikk szerint az Egyesült Államokban a siketek 15 százalékának gyakorlatilag nincsen semmilyen nyelvi kommunikációs képessége.

A másik lehetőség, hogy pantomim segítségével igyekeznek kommunikálni a vádlottal. Ezt történt Gonzalez esetében is. Térképeket, autók és kokain fényképeit használták a tárgyalás során a tolmácsok. Ilyen esetekben két tolmácsot alkalmaz a bíróság, az első angolról jelnyelvre fordít, a második, született siket tolmács pedig jelnyelvről pantomimra – az alapján az elv alapján, hogy az utóbbi tolmács vizuális gondolkodása közelebb áll egy hasonlóan hangok nélkül élő ember világához. Minden esetre Gonzalez esélyei rosszak, hogy pontosan megértse mi is történik vele. Maguk a tolmácsok szerint nem sikerült érdemben kommunikálniuk Gonzalezzel, így ügyvédei talán ki tudják használni a vádlott különleges kommunikációs hátrányát.