Nem új információ, hogy nemcsak szavainkkal, de gesztusainkkal, arckifejezésünkkel, gyakorlatilag minden mozdulatunkkal kommunikálunk valamit a környezetünk felé. Na de hogy puszta létünkkel is? Tulajdonképpen – többek között – ezt szűrhetjük le a texasi Austin város egyetemének egy friss kutatásából.

David Buss professzor vezetésével ugyanis arról készített felmérést két PhD-hallgató, hogy miféle információval szolgál a partnerkeresők számára kiszemeltjük arca és testalkata – attól függően, hogy hosszú- vagy rövidtávra keresnek-e párt. A Scientific American online kiadásából kiderül, a többszáz megkérdezett egy dologban megegyezett: ha hosszú távú kapcsolatot szeretnének megalapozni, akkor mindenekelőtt szívük hölgyének vagy lovagjának az arcát veszik górcső alá. Csak ezután következik a test és a testalkat.

A különbség a rövidtávú célokra kiszúrt hölgyek vagy urak tekintetében jelentkezett. Ha ugyanis a férfiak nem feleségül venni tervezik a kiszemelt (no nem áldozatot,) leányzót, akkor ötven százalékuk a tetszető testet részesíti előnyben. A megkérdezettek másik fele viszont, tegyük hozzá, továbbra is a szép arcra voksolt.

A női tábor ugyanakkor nem tett különbséget – akár hosszú-, akár rövidtávra keresgélnek, a jóképű férfiak mindkét esetben előnyt élveztek szép testű, de nem túl vonzó vonásokkal megáldott társaikkal szemben.

A kutatók az okokat a tudat alatt megbújó férfi-igényekben vélik megtalálni. Jamie Confer szerint ugyanis a röpke kapcsolatot megcélzó urak (még ha nem is tudatosan) partnerük biológiai „képességeiről” akarnak meggyőződni – a termékenységre utaló jelek pedig a testen találhatók meg. Amikor viszont egy férfi gyermekei leendő anyját keresi, tudatalattija arról is próbál információkat gyűjteni, hogy az illető hölgy vajon mennyire egészséges – erről pedig az arca árulkodhat.

Nos, a kutatás arra ugyan nem tért ki, hogy a hölgyeknél mi lehet az oka az igények egybeesésének, vagy hogy hogyan kellene (persze csak látens módon) pozitív információkat kommunikálniuk az őket mustráló urak felé. Az azonban felettébb megnyugtató, hogy a férfiagy párkereső szokásait immár tudományosan is alátámaszthatjuk.