Gyöknyelvi szófejtés: KOLDUL.

A héberben nincs hasonló, vagyis KLD származék. Ha nincs, akkor a T/D hangváltozásról lehet szó, ahol a D hang az újabb, de nem "déli", hanem európai fejlemény – így a héberben a KLT szavakat keresünk.

Kolet = el-, befogad, felfog (rádió vétel is), kilkel = ellát, KELET = kosár, a befogadó (hm... napkelet, Ázsia, mint befogadó kelet felé, stb.) A kolduló - elfogad.

A KR gyök a magyarban egyértelműen a KÖR alapértelmet jelenti – tehát a koldul szó megfejtéséhez nem járul hozzá.

Helyesnek tartom a magyar koldul-nak a szláv koleda szóval való rokonítását, persze nem abban az értelemben, hogy a magyar vette volna át a szlávból, hanem hogy mindkét nyelv a kárpátnyelvből ered.

A cikk elején levő kijelentés igazságtartalma azonban: "az igen hasonló hangzású és jelentésű szavak is lehetnek egészen különböző eredetűek" - a nullához konvergál.

A gyökelmélet szerint is létezTek hangváltozások (a legfiatalabbak a sokezer éves múltban),

csak azok nem areális (a nyelvek egymásra hatásából eredő) átvételek, hanem a fajspecifikus emberi nyelv fejlődésének eredménye voltak.

Ezek (az első hang a korábbi):

T-D, P-F, H-K-G, I/J, N-M, B/V, O/U/V, S-Sz, S-Zs, Sz-Z, O/Ö, U/Ü,

plusz a J-L, J-R átmenet (amely az igeképzők időbeli megjelenésének sorrendje).

A torlódó mássalhangzóknak új betűjellel való leírása

(pl.: T-Ty (=T-TI/J), DI/J-Gy,

L-Ly (=L-L/IJ), N-Ny (=N-I/J), TSz-C, TS-Cs), azonban nem a hangváltozások kérdése, hanem írástörténeti jelenség.

Egyszerre több (mint 2) mássalhangzó azonosságának, plusz a szóképződmény hasonló jelentésének, mint VÉLETLENNEK a statisztikai valószínűsége a gyökelmélet szerint sokkal kisebb, mint a lottó főnyereményé:-).

Tehát, ha két nyelvben akár csak 3-4 MINDKÉT feltételt teljesítő szót találunk, e szavak közös eredete (majdnem) biztosra vehető.

Ha pedig tömegesen találunk hasonló hangzású és jelentésű szavakat bármely két nyelvben, ez azt jelenti, hogy a két nyelv eredetileg közös nyelvből származik.

A fentiek cáfolatát az jelentené, ha egy konkrét nyelven BELÜL (pl. a magyarban) bizonyítani lehetne, hogy az

indoeurópai nyelvészet szerint folyamatosan, ma is működő hangtörvények a konkrét szavak alakját képesek megváltoztatni.

A bizonyítás eszközeként csak az egy nyelven belül megváltozott szavak jelenben is helyesen kiolvasható többféle írásemléke, illetve hangfelvétel volna alkalmas.

Aki ismer olyan magyar szavakat, amelyek mássalhangzóinak hangalakja (nem az írása) az elmúlt 1000 évben bármikor változott, kérem, hogy ismertesse őket.

A "könnyed" kiejtésváltozatok azonban nem tekinthetők bizonyítéknak, mert például a "volt" szót ma is "vót"-nak ejtjük (ejtyük). Amiatt sem bizonyíték az ilyesmi, mert ismét csak az írástörténetet és nem a beszélt nyelvet követnénk vele nyomon.

S a babanyelv "hangtörvényei"? Pl. páj a peje... (fáj a fejem), "Jacika ety badájjat, mindig bejeked". (Lacika egy vadállat, mindig verekedik.) A babanyelv hangtörvényei valódiak, pont olyanok, mint egy hangfelvétel. A babanyelv – az egész világon – az (elő)emberi múlt hanganyagának genetikus emlékét őrzi.

@Marcsika: Ez azért is érdekes, mert már O. Nagy Gábor is úgy írt róla, mint amelynek értelme már elhomályosult. Ez is szép bizonyítéka annak, mennyire másként használjuk "ugyanazt" a nyelvet, mennyire mást tudunk "ugyanarról" a nyelvről.

Én eddig még csak az "arról koldul" verziót hallottam, és értettem is hogy mit jelent...az édesanyám családjában (Nagycserkesz környékéről származtak) gyakran használták "gyereknevelési célzattal", mondjuk nem a kedves természetükből fakadóan. :(