Noha a közvélekedés szerint a dobosok nem feltétlenül a legnagyobb lúmenek egy-egy zenekarban – legyen az klasszikus vagy könnyűzene –, kíváncsi svéd tudósok mégiscsak ennek ellenkezőjét hozták ki egy kísérletben. Azaz: minél inkább tartani tudjuk a ritmust, annál okosabbak vagyunk. Az eredményről a discovermagazine.com számolt be.

Ehhez a kutatók 30 férfit választottak ki, a demográfiai adatoknak megfelelően, és megkérték őket, hogy dobolják el az általuk hallott ritmust, ami egy kolomp hétféle sebességgel lejátszott hangja volt.

Noha a hétszer harminc minta között alig volt az emberi füllel hallható eltérés, az egyes dobszólók között géppel vizsgálva már tizedmásodpercnyi különbségek voltak. A ritmuskövetés pontossága pedig egyenes arányban állt az alanyok IQ-jával.

A magyarázat a kutatók szerint az, hogy a kísérletben nem a fentről lefelé működő, felső szintű értelmi képességeket, hanem ellenkezőleg, az alulról felfelé építkező neurológiai funkciókat vizsgálták (ami a vizsgálatvezető elmondása szerint „piszok nehéz”). A dobolás pontosságát szabályozó neurológiai mechanizmusok ugyanis nem tudatosak, hanem az idegsejtek működését, azaz a tanulás gyorsaságát és az információfeldolgozás sebességét mutatják. Márpedig ez az intelligenciával is összefügg, azaz minél jobban dobol valaki, annál intelligensebb (bár más tudósok ezzel igencsak vitatkoznának).

A sztárdobosok agyában a vizsgálatok szerint valóban mérhetően nagyobb a fehérállomány, amely az ingerületek átviteléért felelős. Ha viszont megnézzük ezt a videót, arra a következtetésre juthatunk, hogy ész ide vagy oda – dobosnak lenni egyszerűen menő.