Korábban már megemlékeztünk arról, hogy 1983 óta február második vasárnapja a házasság világnapja. Az ünnepet azonban beárnyékolják a házasság fogalma körüli viták.

Forrás: Wikimedia Commons / gwaar / CC BY 2.0

A vita középpontjában az áll, hogy két azonos nemű kapcsolatát nevezhetjük-e, illetve jogilag nyilváníthatjuk-e házasságnak, illetve családnak. Azt a melegházasság legelkötelezettebb híveinek is el kell ismerniük, hogy azonos neműek kapcsolatát korábban semmilyen kulturális hagyományban nem volt szokás házasságnak tekinteni. Persze olyan kultúrákban, ahol az ilyen kapcsolatokat tiltották, ez eleve elképzelhetetlen lett volna, de ott sem fordult elő ilyen, ahol tolerálták. Azt viszont a melegházasság ellenzőinek is be kell látniuk, hogy a házasság közel sem mindig szigorúan egy férfi és egy nő kapcsolata – bár azon el lehetne vitatkozni, hogy a többnejű férfinek több házassága van, vagy több nővel van egyetlen házasságban, de az intézményt fenntartás nélkül neveznénk családnak, akkor is, ha ellenezzük.

Az alábbi ábra például azt szedi össze, hogy a Bibliában milyen családtípusok találhatóak meg. A férj és feleség mellett előfordul a férj és feleségek (többnejűség), férj és feleség(ek) és ágyas(ok), férj és feleség és a feleség(ek) szolgálónője/-i, férj és fivérének felesége (fiúgyermek nélküli özvegynek hozzá kell mennie az elhunyt férj fivéréhez), erőszaktevő és áldozata (aki megerőszakol egy szüzet, annak feleségül kell vennie – igaz, az árát ki kell fizetnie leendő apósának), katona és hadizsákmány (a meghódított népek férfitagjait megölik, a nők a győztes katonák tulajdonába kerülnek), rabszolga és rabszolganő (a tulajdonos feleséget jelölhet ki rabszolgájának rabszolganői közül).

A házasság formái a Bibliában
(Forrás: religionhurtshumanity.com)

Természetesen nem arról van szó, hogy ezeket a viszonyokat bárki vissza szeretné hozni. A példák csupán rámutatnak arra, hogy a házasság fogalma nem állandó, formái a történelem során változtak. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a század elején még szokatlanok voltak a különböző felekezetűek közötti házasságok – sőt ma is hallani történeteket, amikor a pap vagy lelkész nem hajlandó más felekezetűvel esketni –, vagy hogy néhány évtizede is botrányszámba mentek a különböző bőrszínűek által kötött házasságok. Ebbe a változékonyságba bőven belefér az is, hogy szabad akaratukból azonos neműek is összeházasodhassanak.

A kérdés mégsem ennyire egyszerű. A házasság intézménye az európai kultúrkörben a kora kereszténység kezdete óta az egyházak alá tartozott. Csupán a felvilágosodás és francia forradalom után, az állam és az egyházak szétválasztásának igénye után merült fel, hogy a házasság intézménye az államhoz tartozzon. Az igény abból fakad, hogy a házasságnak számos jogi következménye is van, melyek az egyháztól függetlenek, ám az államhoz, közigazgatáshoz már van közük – elég, ha csak az öröklési jogra gondolunk. Magyarországon a 19. század vége óta van polgári házasság – igaz, mellette bárki köthet egyházi házasságot is. Mivel pedig az állam könnyebben engedélyezi a válást, mint az egyházak, könnyen előfordulhat, hogy valaki mással él állami, mint egyházi házasságban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Azok, akiknek az egyházak fontos szerepet játszanak az életükben, joggal érezhetik úgy, hogy érzelmeiket sérti, ha az állam nem csupán átveszi a házasságok adminisztrálását, de azt is meghatározza, hogy kik lehetnek házasok. Ezt korábban is megtette, hiszen például engedélyezte az olyan másodszori, harmadszori házasságkötéseket, melyeket az egyház nem tett volna (hiszen ahhoz előbb engedélyeznie kellett volna a válást). Az így születő házasságok azonban nem voltak szembeötlőek, egy házaspárról csak alaposabb ismeretség után derült ki, hogy az egyház szemszögéből nézve nem lehetnek házasok. Az azonos neműek házasságának engedélyezése esetén azonban ez szembeötlő lenne.

Ha támogatjuk a melegházasságot, akkor persze könnyen lesöpörhetjük az asztalról ezeket az ellenérzéseket azzal, hogy aki nem akar, ne kössön azonos neművel házasságot, de ne is szóljon bele abba, hogy mások mit csinálnak. Van azonban más lehetőség is. Miért ne vennénk figyelembe mások érzéseit, ha megtehetjük anélkül, hogy mások érdekeit sértenénk?

Valahol Oroszországban...
(Forrás: Wikimedia Commons / Роман Мельник / CC BY-SA 4.0)

Ehhez csupán annyit kell észrevennünk, hogy alapjában véve nyelvi problémáról van szó. Az állami és egyházi házasság ma sem ugyanaz, hiába illetjük őket azonos néven. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az állam teljesen átadná a házasság intézményét az egyházaknak – kivonulna belőle, ami azt is jelentené, hogy a házasságnak nem lenne semmilyen jogi vonzata.

Számos olyan jogi megoldás, mely korábban a házassághoz kötődött, amúgy is függetlenedett tőle. Így például a biológiai szülőnek hasonló jogai és kötelességei vannak akkor is, ha a gyermek házasságon kívül fogant, mint amikor házasságon belül történt – a gyerektartást ilyenkor is fizetni kell, a láthatási jog ilyenkor is megilleti a szülőt. A jog számos esetben minden regisztráció nélkül is ugyanolyannak ismeri el az élettársi kapcsolatot, mint a házasságot, bár vannak különbségek is.

Természetesen ez nem jelenti, hogy az állam ne tartson fenn olyan intézményeket, melyek keretében a polgárok jelezhetik összetartozásukat, és ennek következtében jogokat nyerhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Csak éppen nem kell ezt házasságnak vagy családnak nevezni. Lényegtelen, milyen nevet kap ez az új forma, meg sem kísérlek erre javaslatot tenni, nem kell ennél a problémánál leragadni. El lehet vele játszogatni, de a lényeg az, hogy ne olyan elnevezés legyen, amelyhez olyan érzelmek kötődnek, mint a házasság vagy a család szavakhoz.

Forrás: Wikimedia Commons / Yogita / CC BY 3.0

Ez a megoldás nem csak azt tenné lehetővé, hogy a melegek éppen olyan jogokkal rendelkezzenek, mint a heteroszexuális párok. Lehetőséget biztosíthatna sokkal szokatlanabb formájú kapcsolatoknak is. Akár három férfi és két nő is bejegyezhetne ilyen kapcsolatot. Ez nyilván sokak számára abszurdnak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a törvény ma sem tiltja, hogy akárhány nő és akárhány férfi együtt éljen, és tetszőleges kombinációkban akár szexuális kapcsolatot is létesítsen egymással – tehát a lehetőséget nem az ilyen regisztráció teremtené meg. Ellenben sok olyan kombinációban is hasznos lenne, melyet ma nehézkesebben kezel a törvény – például ha egy özvegy férfi az anyósával neveli az elhunyt feleségétől származó gyermekeit. Ezt az intézményt nem érdemes a hagyományos házasság vagy család fogalmával összevetni, hiszen éppen az lenne a célja, hogy a vagyonjogot, nevelési jogokat stb. pont ezektől a hagyományos kategóriáktól függetlenül kezelje.

Ezzel persze nem változik meg az a helyzet, hogy az egyház megtagadhatja a melegektől a házasságot, ahogyan most megtagadja azoktól is, akik korábban már kötöttek házasságot, de polgári úton elváltak. De ez már az egyházak belügye, az érintettek pedig eldönthetik, akarnak-e tagjai maradni egy olyan közösségnek, amely ezt megtagadja tőlük. (Illetve a közösségek eldöntheti, hogy tagjaik között szeretnék-e tudni őket azután is, hogy ilyen felvetésekkel álltak elő.) Mindez azonban nem tartozik az államra.

Forrás: Wikimedia Commons / Dietmar Rabich / CC BY-SA 4.0

A házasság korábban az egyházé volt. Az állam elvette tőle. Ezzel azonban magára vállalt egy sor problémát is – feleslegesen. Az államnak vissza kell juttatnia az egyházhoz a házasságok ügyét, és meg kell találnia azokat a jogi kereteket, amelyek között a szoros kapcsolatban élő emberek ügye kezelhető. Természetesen a dolog csak úgy működhet, ha a változás nem csupán Magyarországon, hanem nemzetközi téren megy végbe.