Majdnem egy évszázadon át Hubble-nak (1889-1953) tulajdonították a huszadik század legnagyobb felfedezését: az amerikai csillagász írta le, hogy az univerzum egyenletesen tágul minden irányban. Ez a felfedezés megoldotta Albert Einstein dilemmáját, megmagyarázva, hogy a világegyetem miért nem omlik össze saját gravitációjának hatására – olvasható a PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.

Hubble 1929-ben publikálta korszakalkotó tanulmányát, amelyben meghatározta a tágulás rátáját is. Megfigyelései szerint minél távolabb van a Földtől egy galaxis, annál nagyobb a vöröseltolódása, azaz annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a galaxisok távolodási sebessége (v) arányos a távolságukkal (r): v=Hr ahol H a Hubble-állandó. (Vöröseltolódás az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedése. A jelenségnek a csillagászat és az asztrofizika területén van fontos szerepe, mivel a távoli galaxisok színképe a vörös felé tolódik. Az ellentétes jelenséget, amikor a hullámhossz rövidül, kékeltolódásnak hívják.)

A cikk a hirdetés után folytatódik

Paradox módon Hubble felfedezését nem ismerték el Nobel-díjjal, a táguló világegyetemmel kapcsolatos kutatásokért az idén azonban két független tudományos teamet is kitüntettek a fizikai Nobel-díjjal. Ugyanakkor az amerikai csillagász nevét viseli a modern kor leghíresebb űrteleszkópja, a Hubble.

Két évvel Hubble publikációja előtt Georges Lemaitre (1894-1966), a louvaini Római Katolikus Egyetem fizika- és csillagászattanára a Belga Tudományos Társaság folyóiratában, az Annales de la Société Scientifique de Bruxelles című kiadványban tette közzé a táguló világegyetemmel kapcsolatos elméletét. Nagyon hasonlóak voltak a tágulási rátával kapcsolatos számítások is.

Mivel Lemaitre francia nyelven tette közzé tanulmányát, a publikáció észrevétlen maradt. A történet itt véget is ért volna, ám 1931-ben a tanár lefordította angolra a munkáját, amely az akkori legnevesebb csillagászati szaklapban, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban látott napvilágot. Az eredeti publikációhoz képest azonban kimaradtak a világegyetem tágulási rátájával kapcsolatos számítások, amelyeket később Hubble-állandónak neveztek el.

A számítások kihagyásának ténye 1984-ben vált ismertté, ami azóta is találgatások tárgya: vajon a folyóirat szerkesztői vágták ki az érintett részeket, vagy Hubble befolyása nyilvánult meg a cenzúrázásban, hogy senki se vitathassa az amerikai asztronómus elsőbbségét.

Mario Livio – aki átvizsgálta a Királyi Csillagászati Társaság levelezésének több száz oldalát, illetve jegyzőkönyveit, valamint Lemaitre archívumának anyagait – felfedezte, hogy a kérdéses passzusokat a belga csillagász hagyta ki, amikor franciáról angolra fordította tanulmányát. Két olyan levél is előkerült, amelyekben Lemaitre azt írja, hogy nem találta célszerűnek megismételni a számításait.

Immár az egyetlen nyitott kérdés, hogy a tanár miért hagyta ki a kérdéses részeket, amelyek egyértelműen bizonyíthatták volna, hogy ő írta le elsőként a táguló világegyetem elméletét.

„Lemaitre levelei betekintést engednek az 1920-as évek tudósainak lelkivilágába. A belga tudós egyáltalán nem törekedett arra, hogy magának tudhassa az elsőbbséget. Abból kiindulva, hogy Hubble eredményei 1929-ben megjelentek, nem látta ételmét, hogy 1931-ben megismételje a saját korábbi eredményeit” – vélekedett Livio.